Vasárnapi Ujság – 1854
1854-11-05 / 36. szám - Az avar vezér. Jókai 310. oldal / Elbeszélesek
310 vonalon, ezeken hosszában más két gerenda nyúlik tengelyszélességü távolságban, s e gerendákon völgyes sinek folynak végig, mellyek völgyezete ollyan, hogy abban a kocsikerék könnyen foroghat. Sokba kerül illyen ut elkészitése is, de hozzá vetve a gyorsaságot melylyel haladhatni , s azt a terhet mit egy kocsival két ló ügetve könnyen elvonhat rajta, igen czélszerünek mutatkozik az uj terv, s tisztességes haszonnal kecsegteti a vállalkozókat. Az előttünk levő kép azon kocsit ábrázolja, mellyel Parisban tett próbát Loubat ur, s mindössze 60 személyt képes két lóval gyorsan tova szállitani. Az tagadhatatlan, hogy sokkal különb a mi fakó szekereinknél, de még a váczi kétkerekű fiákerekkel is kiállja a versenyt. 00 Az avar vezér. Regényes rajzok a mostani orosz-török harczból. JÓKAY MÓRTÓL. (Folytatás.) — Hallod e jövevény, szólt Dániel bey Balkár béghez, én hihetetlenebb vagyok, mint egyike apostolainknak, kit a szent könyvben Tamásnak hívak. Tudni kell, hogy Dániel bey keresztyén. Én sebeidbe tettem ujjamat s tapasztalám, hogy valóban kardvágások azok, láttam vereségeidet, valóban korbácstól származnak azok, de én mégis gyanakodó vagyok. Kicsiny gyermek voltam, mikor azt a regét hallom, hogy egy nagy várost ostromoltak a görögök, s midőn nem tudták azt elfoglalni semmiképen, egy közülök elhagyta vágni kezeit füleit, s úgy ment panaszra társai ellen, kik vele gonoszul bántak, ellenfeleikhez s midőn azok hittek szavainak, elárulta őket. A moszkók nemde görögök és te közülök jösz. Azt mondod kegyetlenül bántak veled, elhozta sebhelyeidet. De hátha te vagy ama trójai görög, kiszárod kedvéért megsebzsted, megvereted testedet, hogy itt mi hozzánk befúrd magadat s azután minket elárulj ? A próféta vágja ketté fejemet s lelkem egy mo^^rba szálljon, ha illyen vád rajtam maradhat. Igy átkozá el magát a bég, kinek arczára senki sem emlékezik többé. Nem ismer engem senki többé. Mennyi idő mult el, a mióta el vagyok temetve, magam sem tudom már, mert örök éjszakában és örök télben járt velem az idő; minden megváltozott azóta, emberek, városok, én sem ismerek senkire, én rám sem ismer senki; nincs egyéb bizonyságom, mint az öldöklő gyűlölet, a melly szivemben ég. Vagy hiszesz nekem vagy nem hiszesz. Egy kés van kezemben, egy éles, hegyes vas. Ha hiszesz és befogadsz, olly öldöklő kezet fogadtál szolgálatodba, mellyet ha törzsökétől levágnak, még akkor is gyilkolni fogja ellenségeidet; ha nem hiszesz, ugyanez a kéz, ugyanez a vas itt előtted döfi keresztül szivemet, Allah ugy legyen nekem kegyelmes. Dániel beg meg volt hatva a bég heves indulatától s megengedé neki, hogy maradjon ott táborában s külön sátort rendelt számára, s küldött neki más öltözeteket; a miket midőn fölvett a bég, egészen más alakja volt. A moszka rabból cserkesz fejedelem vált ismét; ugy illett komoly szomorú arczához a hegyes tollas sisak, melly alól egybefont lánczfürtök omlanak vállaira alá, büszke termetére a pikkelyes pánczél, mellyen fényes párduczbőr van keresztül vetve; még az arcza is átváltozott bele, vagy csak ugy tetszett, hogy átváltozott; a rongyok között nem venni ugy észre az arcz méltóságát. Három napig pihent egy helyben a tábor, akkor magához hivatá Balkárt Dániel beg s ezt kizárá : — Ha te Balkár bég vagy, aki igen jó vitéz volt, azt most bebizonyíthatod. Mi az orosz erősitvények ellen készülünk, mellyek mint egy erős láncz, fognak bennünket körül. Ez az egész hadsereg, melly velem van, Kizliárt fogja megostromolni, a moszkók legerősebb fészkét, melly előtt hadseregük nagyja áll. Te végy magadhoz ötszáz lovast s légy az előhac vezére. A leggyorsabb vonulással csapj alá a síkra s ahol ellenséget találsz, támadd meg, tartóztasd fel. Mennyien vannak ? ne számláld, ráérsz megszámlálni, ha leölted őket. Én nyomodban leszek a fősereggel, s ha minden oldalról körülfognak, akkor rajtok ütök, s szétszórom őket. Balkár bég nem kérdezte tovább, minek kell történni; a harcz kilátása feléleszté szivét, a kivont kardot gyönyör volt neki látni s midőn az ötszáz lovast parancsa alá adták, azt hitte, hogy ha még egy világ tele van moszkóval, még azon is keresztül megy velők. Ugy is rohant a kumükok földére, mintha Dzsingisz kán minden seregei jönnének utána, pedig voltaképen senki sem jött utána, mert Dániel bég alig várt egy órát Balkár bég eltávozása után, midőn hirtelen felszedeté sátorait s sebesen elhagyta táborhelyét. Balkárt engedte előre rohanni, ő maga pedig az icskéri erdőn keresztül a derék sereggel oldalt távozott el. Balkár bég kis csapatjával meg sem pihent, míg a kumucok tizulitját fel nem égeté. Nem irgalmazott senkinek, moszcók szövetségesei azok! Az orosz seregek egészen felriadtak e csodálatos rohamra: mit akar ez a dühödt ember, maroknyi ötszáz emberével itt az ellenséges föld közepén? Eleinte azt hiték ők is, mint Balkár maga, hogy vagy Dániel, vagy Samil jó nyomában egész haddal, s ez csak erőcsapat; de midőn már csak néhány napi járatra volt Kizliártól s mélyen benn az ellenség közepett, akkor vették észre, hogy csak egyedül van, s ők minden haszon nélkül tettek nagyszerű sereg összevonásokat , hadmozdulatokat. Legaább azzal akartak boszut állani, hogy a vakmerő csapatvezért mindenestül elfogják, s ezért engedték egész Kizliárig menni. Balkár bég már látta a város tornyait a messzeségből s azt hivé, hogy majd nemsokára a földön fogja azokat ledöntve látni; e végett nagy örömében vissza küldött egy kémet, hogy tudassa Dániel bejjel; itt van már Kizliát, siessen ő is. De millyen nagy volt megütödése, midőn a kém visszatért és tudósitá, hogy az a sereg, a mi ott a hátuk mögött jön, nem Dániel, hanem az oroszok serege s akármerre tekint, mindenütt ollyan porfellegeket láthat, a miket az oroszok vertek föl és hogy mindenestől kelepczébe van szorítva. Balkár hirtelen egy szűk hegyi útba vetette magát erre , annak mindkét oldalát eltorlaszolva, fogadást tön, hogy onnan élve őt a világ minden hadseregei ki nem viszik. Nem is fáradtak azok vele, hanem a mint odaszorult a bég, ágyukat szegeztek az útnak s szép csendesen elvárták, mint fogja az éhség őket onnan kiugratni. Napokig vártak ott a cserkeszek, még mindig remélve, hogy eljön Dánielbey őket kiszabadítani, s midőn látták, hogy hiába várnak, elszánták magokat, éjszaka elhárták a torlaszt s kirohantak az ellenségre. Haszontalan, eredménytelen harcz lett belőle; kartács és congrév röppentyű elébb széttörte a kis csapat erejét, mintsem kardját a moszkók fegyvereihez mérhette volna, maga Balkár bég, amint paripáját keresztül lőtték, úgy bukott le róla, hogy fejét egy kősziklához csapva elszédült, a ló maga alá szorítás a nélkül, hogy csak egyetlen moszkó haja szálát meggörbíthette volna, elfogták, s megkötözve, meglánczolva vitték be nagy diadallal Kizliárba. Balkár bég mire magához tért, azt vevé észre, hogy kezéről lábáról nagyon jól van gondoskodva : el valának azok látva ollyan nehéz vasbékókkal, hogy mikor legjobban erejénél volt, sem igen sokat hajigálózott volna azokkal. Most pedig igen el volt gyengülve; az orosz tábori sebészek azt a jót tették vele , miszerint háromszor is eret vágtak rajta, hogy életre hozzák. Csak azt várták, hogy a szemeit felvesse, rögtön feltették egy targonczára s felvitték a vértörvényszék elé. Tele volt a terem büszke, sarkantyús, vállrózsás urakkal, a kik kiváncsian néztek a fogoly bégre, mint valami elejtett medvére, egynémelly mosolygott reá, mintha tetszenék neki, hogy ollyan szépen meg van vasalva, más meg öklével fenyegetőzött fel é s szidta tele torokkal. Balkár bég sokkal jobban össze volt törve testben lélekben, minthogy törődött volna velők, csak az esett neki nehezen,