Vasárnapi Ujság – 1854

1854-12-17 / 42. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 378. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok

378 sem fordít hátat az ellenségnek, már előre bizonyosnak tartják a győzelmet, mihelyt őt megpillantják soraik élén. Sokféle helyzetben és gyakran adták már külföldi lapok lerajzolva, többnyire valamel­yik ütközet nevezetes álláspont­ján ; mi egyszerű mellképét választottuk, életrajzához még azt csatoljuk mint egyéni jellemző adatot egy külföldi lap után, hogy felettébb emberséges jellemű s a­nélkül, hogy fösvényked­nék, takarékos gazda. Soha sem volt adóssága, sőt csekély ma­gán­jövedelme mellett fizetéséből mindig volt annyi megtaka­rítva erszényében, hogy számtalanszor kisegítette a bajból kön­nyebben gazdálkodó tiszttársait.­­ Utazás a föld körül: Anderson nyomán Dr. Hegedűs, VII. Új-Hollandia — Sidney — Wollongong — Egy fejedelmi pár — Corroboring — Ausztráli­a növényzete — Éghajlata — Csina — Hongkong — Whampoa — Csinai lakok — csinai Aranyterületei szinház. Október 24-ike volt, midőn Uj-Hollandiának szakadozott, Patagonia sziklapartjaira emlékeztető szélei feltűntek a habok­ból mind határzottabban alakulván; — estve felé Port Jackson-Sidney kikötőjébe értünk, melly felett magasztosan emel­kedik a nyalka világító­torony. A csinos, több földcsucsoktól elválasztott kikötőt, sziklás halmok veszik körül, mellyen a délön pompázó buja növényzete helyett, komor fenyvesek száraz cserjével vegyülve, sötételtek. — Európai miveltségü tájaktól hónapok óta tova lévén, mo­hón nyultunk az itt található hírlapok után, s mindegyikünk, ki hónából leveleket kapott, irigyen vonult félre, s ezek olvasá­sába merült, hogy magát kedvesei körébe varázsolhassa. A kikötőtől nyugat felé terül el Sidney, Ausztráliának, a világ legújabb részének fővárosa, környezve gyönyörű mulató­kertek s kies kinézésű nyári lakoktól. — Utczái szélesek, egye­nesek s világosak ; a bennök uralkodó élet a spanyol városok néptelenségével ép ugy, mint a kaliforniaiak zsivajával kelle­mes ellentétben áll. — George­ Streeten (György- utczán) járva, észrevehetni, hogy a város mellynek része a világ­keres­kedés egyik gyúpontja, a barnás fövenykőből góth ízlésben épülve, némi ünnepélyességnek suriasságnak jellegét viseli; —• s csak az sajnálandó, hogy a szép kirakatok mellett, olly számos csapszékek czégérei is láthatók, — s hogy a részegség Sidney népességében is elharapódzik. A kezdeményezés szinét viselő Muzeum s a nagyszerű kormánylak között fekszik a füvész­kert, egy az elsők közül e világon; — a növény­ példányok szépsége, ritkasága s sokféle­sége mindenfelől igézik a látogatót. A kormány maga évenként 15,000 tallért költ mivelésére s mind ezt mind a magánosok számos kertjeit Flora legbájosabb szülöttjei ékesitik. Hatalmas aranyháziák, különféle fügefajok zöldelnek, s a babyloni füz számos példányai, mindannyian azon füzek csemetéi, mellyek Napoleon szent-ilonai sirját árnyékolák. A füvészkert legma­gasb pontján Bourke kormányzó szobra emelkedik s ennek kö­zelében áll a könyvtár, pompás épület, nem felette nagy, de igen válogatott könyvgyüjteménynyel. Az alig hatvan éves város, több mint 80,000 lakost szám­lál s folyton tágul, épül s népesedik. — A rendészet, angol módra van szervezve; csendőrök (constablerek) őrködnek az utczák szögletein, — mellyeken, valamint a nagyobb tereken felállitott bérkocsik, gyors s olcsó közlekedést eszközölnek. — Estve kőszénség lámpák világítják fehér lángjaikkal az utczá­kat, úgy hogy az idegen sokkal honosbnak érzi magát itt, mint Kalifornia városaiban. Habár a pénz s nyerészvágy itt is hatalmas tényező, nem foglalkoztatja kizárólag a test­i lélek minden tevékenységét. A gazdagság itt nem annyira czél, mint inkább s kétségtelenül helyesebben, eszköz az élet kényelmeinek élvezetére. — Vendég­szerető körök nyiltak előttünk, hol tudomány, művészet s az életszépitő egyéb nemes gyönyörök honosak, s látni, hogy azok, kik munkájukkal vagyont szereztek, ezt nemesen élvezni is értik. A környéket növénytanilag megakarván ismerni, Wollon­gong városának tarték, melly ezen czimre nem igen érdemes s mellyről alig lehet egyebet mondani mint, hogy benne az öt szám nagy szerepet játszik; — 500 lakos, 50 ház, öt utcza, öt szálloda, 5 tanitó, ugyanannyi oskola stb. . . . Bármi sajátlagos légyen is Ausztrália száraz, szikár növény­zete, hol mindenütt az árnyéknak s zöldnek hiányát érezzük, egészben véve mégis az éjszaki tájak aránylag szegényes növény­zetére emlékeztet. — Majd czigány buza, vadrozs és zab, majd szögletes görcsös növények fedik a kopár sikságot, majd csillogó sóterületek, s hullámzó gabnaföldek váltják fel egymást. — Gyönyörű kertek, viruló repkény és zöldelő venyigékkel körül­font csinos lakok, Europa legmivelteb vidékeit juttatják eszünkbe, — csakhogy mind ez itt szebb, gazdagabb s kifejlettebb. — Milly áldott ezen föld , képzelhető , midőn trágyálás nélkül harminczszor lehet búzát aratni, s húszszor tengerit. — Kitűnő gabna s gyümölcsnemek, válogatott só s marhafajok, pompás épületfa nagy mennyiségben terem. — A nem igen sürü er­dőségekben három négy ölnyi magas hangyabolyok találtat­nak s ezek épitői a nagy fekete hangyák, a vadak táplálatául szolgálnak. A hegyek aljánál mutatkozik az itteni természet egész érdekességében, s habár imént hagyom el Papiti paradicsom­szerű tájait, a növényzet egyes példányai figyelmemet teljesen igénybe vevék. — Itt kétszáz lábnyi magas mézga fák (Gummi­bäume), ott hatalmas figefák léggyökerekkel, mellyek a fa felső ágairól földig lenyúltak, mint megannyi ifjú fák, majd óriás csollányok, csípős, lapu nagyságú levelekkel, gyönyörű pusztai virágok — érikák — s azon száraz levelű fénylő növények, mellyek közül európai füvészkerteink alig néhány satnyult pél­dányt tartalmaznak. Wollongong körül egy csapat kóborló benszülöttel találko­zunk, a ruházat minden terhétől menten, a lehető legpongyolább állapotban. — Nyomorultabb s undorítóbb emberi lényeket soha nem láttam, kondor gyapjas hajzat, alacsony homlok, kis, homá­lyos nyugtalan szemek, kékes ajkak, kiálló arczcsontok, hátra nyo­mott, kevés szőrrel benőtt áll, sovány karok s lehetőleg vékony lábszárak, mellyek a hatalmas hájhas terhét alig birják, mindez összevéve a lehetőleg visszataszító benyomást okozta. — A nők igen kicsinyek, a férfiak valamivel nagyobbak, a gyermekek még legtürhetőbbek. Egy parányi nőcske magát mint királynőt s egy ügyetlen csúnya s buta sihedert mint urát s királyát mutatá be. — A királyné alig 12 évesnek látszott s midőn olly udvariatlan valék öt kora iránt kérdezni, angol nyelven kitérőleg válaszolá „hogy a fekete emberek éveket nem számlálnak". — Kérésére egy shillinggel (angol pénznem) megajándékozám, mit midőn ked­ves urának s királyának rögtön kiadni vonakodott, ettől egy rozzant kalappal gyengédtelenül főbe üttetvén, iszonyú ordí­tásra fakadt, s magát egy fal közelében földre veté, — hol visszatértemkor is még guggolva s egy zengzet nélküli danát rekedt hangon kurjongatva, találtam. Apró pénzt közöttük bőven osztogatva, oda birtam őket, hogy tiszteletemre a Corroboring táncz egyik jelenetét adják; — melly egész összegében életüknek hű képét mutatja. — Szabad erdösikon nagy tüzet raktak, fekete testükön mészszel csíkokat húztak s igy csontvázakhoz hasonlítva a tüzet körültánczolák, mellynek lobogása, s a tánczolók ingó árnyai, a jelenetnek meg­lehetősen pokolias szint kölcsönzöttek. A gyarmatok fejlődésével s a telepek terjedésével, ezen a miveltség legalacsonyabb fokán álló vadak, mindinkább a belső vidékekre szorulnak, hol azonban nem egy merész utazó lelte mérgezett kelerészeik alatt halálát. Különböző, de általában szelíd éghajlata mind földmivelésre mind marhatenyésztésre alkalmassá teszi; — s az ásványország szinte dúsan lévén képviselve, az egész világrész igen szép jö­vőnek menend­eléje; — hacsak a töménytelen mennyiségben talált arany s ez által felingerelt kincsszomj a szép kezdetet nem fogja gátolni vagy ép elfojtani. 1851-ik év február havában Hargrave ur, kinek a kalifor­niai aranyföveny s az ausztraliai földnemek között hasonló-

Next