Vasárnapi Ujság – 1854
1854-12-17 / 42. szám - A találmányok története. Ballagi Károly 379. oldal / Történeti rajzok
379 tásság feltűnt, innen visszatért s azon felfedezést tevé, hogy Ausztrália földje roppant mennyiségű aranyt tartalmaz ; villámgyorsasággal terjedt el ennek hire, mindenki elhagyá foglalkozásait s az aranyterületekhez tódult, harminczezer személy rövid idő alatt ezekben dolgozott s a nyert arany mennyisége a Kaliforniában nyertet négyszer tulhaladó, — évenként 165 millió forint értékű arany hozatván innen Európába. A kormány a netán támadható rendetlenségeknek s jogtalanságoknak elejét veendő, hivatalnokokat nevezett ki, rendőrcsapatokat állított fel, s az aranynyerés iránt külön törvényt bocsátott ki. Mindez intézkedések bár igen üdvös hatásúak, elégtelenek valának a gyülevész csoport között szükségkép támadó bajokat meggátolni, rablás és gyilkolás mind ennek daczára napirenden volt. A nagyszerű aranynyerés mellett a gazdászat, marhatenyésztés romlásnak indult, a kereskedés pang s az egész tartomány forrongásnak megy eléje, jeléül annak, hogy nem az aranytelepek gazdagságán, hanem a lakosok műveltségén, szorgalmán s munkásságán alapul a nemzetek tartós, valódi s rendütletlen jóléte. Október 31-én hagyák el Sidneyt s néhány szigetcsoportnak meglátogatása s két vad királynak tett tisztelkedés után december 7-én, a Kanton folyam torkolatjába értünk, s ezen át az olly nevezetes Csinai (chinai) birodalomba hajóztunk. Mennél fölfelébb hajóztunk, annál sürüebben találkoztunk csinai csonkokkal, telve nagy kalapú csevegő csinaival. Néhány mérföldnyi evezés után Hongkong az első csinai városhoz értünk. — Alig hogy horgonyt vetünk, hajónk számtalan csónaktól volt körülvéve, s a következő pillanatban fedélzete lepve volt egy sereg csinaitól, kik különféle ételeket, fényűzési s egyéb áruczikkeket, olcsó áron eladogattak, mi által felette zajos de érdekes üzérkedés keletkezett. — Mindkét részről a legroszabb kificzamitott s töredezett angol szállásmódok használtattak s a hajó fedele a legélénkebb lőn s mintegy varázsütéssel létre hozott látványt mutatott. Kalauzt kapván, Whampoa felé tartunk, s utunk a sok mellettünk elsikamló csinai hajók által érdekessé s mulatóvá lön. — A legélénkebb színekkel bemázolt, orrukon két hatalmas szemmel felczifrázott csinai hajók hátulsó része magasan emelkedik a viz szine fölé; legénységük szakadatlan éneklés és dobolás között dolgozik, s az egész egy régi korbeli kísérteties szörny gyanánt tünt fel előttünk; de minden régi divatú ügyetlen kinézés daczára figyelmünket szüntelenül foglalkoztatá, az egészen ösztönszerű leleményesség szine ömölvén el. Első napon egy kis de felette érdekes kirándulást tevénk. Mocsáros vidéken keresztül kasúl vezető, helyenkint kapukkal elzárt ösvényeken bátran haladánk el. — Az első kapun egy udvarias csinai által keresztüleresztve, egyik kunyhóból a másikhoz vándorlánk. Bárhova mentünk, nagy szivélyességgel fogadának, s mindenütt pipával s parányi csészékből theával, kinálának. — A házak belsejében talált különbnél különféle bútorok mind bambusnádból voltak faragva, szőve vagy fonva, s a bambus a csinai életére olly szükséges, mint a lappnak az iromszarvas, a grönlandinak a czethal, — az arabnak tevéje. Mindegyik ház előtt kis kéményalaku épitvény alatt ült a házibálvány, fából, kőből vagy néha porczellánból készítve, s tiszteletére egy kis homokkal telt teknőben illatos fából faragott pálczák füstölögtek. — Némelly ház úgyszólván meg volt erősítve, dárda alaku hegyes kerítéssel körül vétetvén, mellyek rétei körül kis ágyuk s hosszú csőü lőfegyverek kandikáltak ; — mindannyi jelei az itt olly gyakran előforduló rablásoknak. Minden mit láttunk, sajátságos volt s figyelmünket mindenkép magára voná. — Legmeglepőbb volt azon számos fényűzési czikk, a bútorok azon nagy változatossága, mellyet ezen szegények által lakott kunyhókban találánk, s mi elég volt minket a csinai polgárisulásnak nagyszerűségéről meggyőzni. Hogy a csinaiak sajátságait megérthessük, nem szabad őket szokott s ezért kétségtelenül bizonyos irányban elfogult, nézeteink szerint bírálni. — Könnyű, bő, férfiaknál s nőknél egyforma öltözetük, nekünk idomtalannak tetszik, — holott nagyon kényelmes s a test természetes kifejlődését nem gátolva, a miénknél egészségesebb , nagy bambus kalapjaik nap-és esernyő gyanánt szolgálnak, s vastag talpú czipőikben igen jó járás esik. — A ruha szine, szabása s finomsága ép olly változó, mint nálunk — ők ruháinkat ép olly kíváncsisággal s érdekkel vizsgálták mint mi az övéiket s egy öreg, ki engem különösen szigorú vizsgálat alá vett, kárhoztató ítéletét kimondva, tisztes hajfonattal (czopf) ékesített tar fejét nagy bölcsen csóválta, közbe közbe ,,agyak"ot, beh csodálatos! kiáltozván. A csinaiak igen gazdálkodó s gondos nép s földjük legkisebb használható darabját sem hagyják parlagon heverni; az alsó részeken rizst s más gabna nemeket termesztenek, mig halottjaikat a sziklás hegyeken, terméketlen vidékeken temetik. Midőn gyermek koromban theatáczákon festett csinaiakat s csinai házakat láttam, ezen képeket egy ferde képzelődés szüleményeinek tartom; de most bátran merem állítani, hogy ezen képek a csinai vidék s népségnek nem épen hibás illustratiói. Az általam meglátogatott falvak egyikében egy magas csinos épület volt, mellyet eleinte templomnak tartok, de hibásan mert színi előadásokra — Sings-Song — volt szánva. A színdarab előadása négy napot vett igénybe, s a hallgatók száma legalább 1500ra rúgott. — Amennyiben kivehetem, a színdarab cselszövénye abból állt, hogy egy férj két nejének féltékenységétől kimondhatlanul zaklatva nagy keserűségében egyiket megöli, miért a császár elé hurczoltatván, szakállának elpörkölésére s képben (in effigie) leendő lenyakazásra itélteték. Nagyon vétkezném, ha a színészek élénkségét merném kétségbe vonni. — Eszeveszettek gyanánt szaladtak a színpad egyik végétől a másikhoz, — majd a legmagasb hangon sikoltottak, majd a legrekedtebb — mély — hangon ordítottak, szemeiket vadul forgatták, bukfenczeket hánytak, szóval szerepüket testtel lélekkel adák. A színdarabban császárok, mandarinok, vezérek, katonák, minden rangú papok s asszonyok szerepeltek, alkalmam volt mind ezen osztályok viseletével megismerkedni. — Vagy hatvan személy játszott különböző öltönyökben, mellyek többször változtattak. — Arany, selyem csipkék s ékszerek pótolák a különben hiányzó színi készületet. *) (Folytatjuk.) A találmányok története. Irta BALLAGI KÁROLY. I. A világ folytonosan halad. Olly igazság ez, mellyel tagadni nem lehet, mert évezredek tanúsítják. A mai nap nem hasonlít a tegnapihoz, és holnap okvetlen egy lépéssel tovább leszünk. Éi ebben kételkednék, kövessen engem! A képzelet gyorsszekerén egy sétát teszünk, kezdve utunkat a világ polgárisodása első lépcsőjénél, mennyire az előttünk ismeretes, és nyomról nyomra követve az emberiség fejlődését, folytatjuk utazásunkat egészen le a jelenkorig, szövétnekül használva a világtörténetet. Valamint gyermekéveinkre még a férfikor komoly szakában is örömmel emlékezünk vissza, és gyönyörködve beszélgetünk ifjúkorunk nevezetesb eseményeiről és kalandjairól : épen ugy s olly érdekkel búvárkodunk az emberiség történetében. Feszült figyelemmel kisérjük lépteit bölcsőjétől le az ujabb korig, s ha itt ott valamelly rövid kor ragyogó nagyságban tűnik fel előttünk , örvend lelkünk, és az emberiség sorsa fölött aggodalomba merült kedélyünk felvidul. E búvárkodásunk alatt az emberiség különböző fejlődési fokozatokon jelenik meg vizsga szemeink előtt. Legelébb mint alig járni tudó kisdedet pillantjuk meg majd mint virágzó ifjú tűnik fel, mig végre napjainkban mint kifejlett s megbecsülhetlen kincsekkel bővelkedő férfiú áll előttünk. Mi a tizenkilenczedik század gyermekei alig képzelhetjük milly lassan — bár mindig haladva — s milly nagy fáradsággal jutott birtokába az emberiség mind azon számtalan eszközöknek, mellyek részint kényelmünk és jólétünk előmozdítására szolgálnak, részint alapját teszik .) Csinaiak nem chinaik. A mennyei birodalom lakói országukat egyéb dísznevezéseken kivül a csín (a magyar csin, német Nettigkeit) országának nevezik, a chinai név a spanyoloktól kölcsönzött, kik a c»-t cA-val irják ki. (Lásd Berghaus Länder- und Völkerkunde czimü munkáját.) Dr. Hegedűs.