Vasárnapi Ujság – 1854
1854-12-31 / 44. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 403. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
403 Mit hoz a jövő? A kedvező kezdet még kedvezőbb folytatás óhajtására jogosit. Részünkről biztosithatjuk az olvasó közönséget, hogy szándékunk őszinteségére nézve maradunk a régiek, de reméljük, hogy pályatársaink számának növekedtével, eszközeink szaporodtával, tapasztalásunk s összeköttetéseink bővültével, — a „Vasárnapi Újság" is tökéletesebb és eredménydusabb lesz. Adjon Isten boldog uj esztendőt! Pákh Albert: Utazás a föld körül. Anderson nyomán Dr. Hegedűs. VIII. (Vége.) Manilla — népessége — környéke — kalandok — Jóremény foka — Szent - Ilona szigete, Longwood — Napoleon sirja — Plymouth — Visszatértés — Utóhangok. Pásig folyam jobb és bal partján fekszik Manilla, egy termékeny róna közepében. — Alig van hely, melly olly nagy különbséget mutatna, mint ép e két part. — A régi Manilla erősitvényekkel van körülvéve, tanúi azon időknek, midőn a spanyolok az uj világ urai valának és felfedezéseiknek hire fényt vetett az egész nemzetre; most, komoran és romladozva állanak e falak egy nagyszerű múltnak maradványa gyanánt. — Itt sem élet, sem kereskedés nem találtatik, az egész felett némi úrias viszszavonultság és hallgatag méltóság szine észrevehető; a zárdák s templomok egész utczákat képezvén, egy középkori város félhomályában képzeljük magunkat. A folyam bal partján fekszik Binondo külvárosa, a manillai élet élénk gyúpontja, — mellyhez az óvárosból két gyönyörű hid vezet. — egyik tömör kőhíd óriási arányokban gránitból épülve, a másik légiesen könnyű lánczhid, a londoni hídnak mintájára készülve. — Számos csatorna szeli Briondot, mi által élénksége szinte emelkedik. Tarka lakossága spanyolok, idegenek s benszülöttekből áll. — Az elsők az ó-várost lakják s minden tisztségeket viselik. — A spanyol népjellem e távol gyarmatban is fentartá sajátlagos bús komolyságát s zárdai visszavonultságát. — A férfiak erőteljes izmos alakok, a nők rendesen szépek, csakhogy szépségük felette tünedékeny s korán vénülnek. A világ minden népeiből letelepedett idegenek, egyedül üzérkedés végett lakván itt, életük legnagyobb részét boltjaik s raktáraikban töltik s ép e sokféleség miatt a társadalmi élet nagyon elszigetelt. A benszülöttek a malayi származású tagalok, vigy jókedvű nép. Fejük keskeny, homlokuk alacsony ugyan, de ezt olly büszkén hordják, hogy komoly méltóságos járásukkal és barna bőrszinezetükkel egyetemben, mozgó érczszobrokhoz hasonlítanak. — A férfiak öltözete finom hímzett ing s dö csíkos vagy koczkás nadrág, nejeik alacsony, de igen szép termetűek, dö szoknya derekukhoz tarka övvel szorul, mig testük felső részét egy kis dolmányka fedi, melly azonban járás közben fel alá mozogván, mint az alföldi csikósoknak, mezitlen ágyékaikat láttatja. Kényelem és nyugalom főélvezetük s miután egy napi munkával egész hétre valót kereshet magának, nincs mi őt gondolkodásra s munkára szoritná. — de ha kell, munkálni tud, mint bárki más. Ezeken kivül léteznek mestirek, igy nevezik a spanyol és tagalok keveréséből nemzetieket, kik mindkét nemzet szép tulajdonait elsajátiták, — az egész belkereskedés kezükben van, s a Philippin szigetek jövője nagy részben tőlük feltételeztetik. — Csinaiak is nagy számban léteznek, de ezekről ujat mondani nem lehet; ők bárhol is azok maradnak, a conservatismus megtestesedett képviselői, az örököltnek, a réginek esküdött rabjai. — Bárhova kerüljenek, szokásban, viseletben, vágyakban egy hajszálnyira sem különböznek elődeiktől, — pénz és érzéki élvezet munkásságuk czélja s nincs mit ezért el nem tűrnének. A népesség s viseletek tarkasága teszi olly érdekessé az itteni utczákban való sétálgatást; — az ember figyelmét, majd ez, majd ama sajátszerű látvány vonván magára. — Itt egyházi menet vonul el előttünk a katholikus vallás minden fényűzésében, ott egész sereg fogoly, lánczokra verve közmunkákra vezettetik, — majd ismét dobszónál egy csapat katonaság húzódik az utczákon keresztül, fehér finom szövetű egyenruhákban, csillogó fegyverekkel. Ugyanis barátok és papok viszik Manillában a főszerepet s a zárdák és laktanyák szebbnél szebb épületek. Mulató helyekben nincs hiány, s a bikaviadalokon kívül, főleg kakasviadalok mulattatják a népet. — Nincs olly szegény tagal, kinek kakasa nem volna minden sátorban, minden csolnakon, sőt a lovas mögött is láthatni e nélkülözhetlen bajvívót, mert tagal és kakas egymástól elválhatlan. Manilla egyik fő nevezetessége a szivargyártás, melly kizárólag az állam számára fizetik; — egy általunk látogatott gyárban 9000 mindenféle korú nő dolgozott a serdülő csacska leánykától kezdve, egész a világ s szivarmott ránczos anyóig. A Philippinek gazdag növényzetét tanulmányozandó, egy hatalmas gyékénynyel fedett, öt hajós által evezett csolnakot béreltem, mellyel az ország belsejébe utaztam. — Négy órakor estve hagyám el Manillát, a nap nyugvó félben volt s az egész táj az est homályos fátyolába borult. — A partok mellett gyermekek fáklyákkal kezükben ide oda gázolva halásztak, s a mint a fáklyák fénye majd a könnyű bambus kunyhók mögött eltűnt, majd a víz szinén rezgett, a legcsodálatosb látványt nyújtotta. Koromfekete éjen érkezünk Pásig városába , nehéz cseppekben kezde hullani az eső, s hogy szállásra szert tehessünk a város legmagasb hatóságához kellett fordulnunk. — Sokáig kopogtattunk az igazság kapuján, migvégre a kapus megjelent, ki minket főnökökéhez vezetni igért. — Nyomdokait tüskén bokron, nyaktörő kövezeten és feneketlen sárral lepett utczákon át követve, végre a bíró házához jutunk. — Itt is aludt az igazság s midőn hosszas zörgetés után felébreszteni sikerült, ö méltósága azt izené, hogy beteg s minden csendzavaró utasokat pokol országába küld. — Igy állván az ügyek, nem volt mit tennünk, mint arra, merre jöttünk ismét visszabotorkálni s az éjet dideregve s bőrig átázva csalnokunkon tölteni. Másnap folytatók utazásunkat s csakhamar a lagunda valánk; a nap épen felkelőben volt s arany fénye a fehér vizsikon messze ragyogott. — Hajósmódra önkészitett egyszerű reggelinket elköltve, Falajala felé tartánk, hol egy öreg franczia, nemzetének világ hires udvariasságával, kitünőleg szívesen fogadott. — Harmincz éve már hogy itt élt, patriarkalis uralkodást gyakorolva, a környék lakói felett. — Czukornád földek terültek el körülöttünk, mellyeken képzelhetlen mennyiségű czukor termett , — zöldelő erdők lepék a körülvonuló halmokat, mellyeken át kékes hegyek emelkedtek. — Szives gazdánk lágy ágyaiban édesen nyugodván, pompás reggeli lovaglás után ismét az addig előreevezett csalnokunkban helyt foglalék, és Santa-Kruznak (Szentkereszt) tarték. — Az innen Pasangjanba vezető ut, majd sürü kókuserdők , majd pálmaberkek között kígyózik, mellyek setétes zöldje a fényes tollú madarak, ragyogó bogarak s gyönyörű virágok által élénkitteték. — Pasangjan, tartományi városka, szinte a szokott könnyű építési modorban épülve. Don Escrivano Memeji, kihez ajánló levelünk szólt igen barátságosan fogadott s egy csomó tagal nyelven irt levelet adott át, mellyben az illető falusi bíráknak meghagyatott, hogy mindenben segélyünkre legyenek. — Estve felé egy sétát tevénk a hegyek felé; csendes gyönyörű idő volt, az alkony félhomályában nyalka kókusfákat s a nyájas nyári lakokat szépen tükrözé vissza a sima folyam; a harangok estimára kondultak, s a városon keresztül egyházi menet vonult, ünnepi ruhában, szent zászlókkal, arany keresztekkel, énekelve s imákat mormolva. — Békét és áhítatot lehelt minden körülöttünk, a szép csendes természet s az imádó emberek. — Valóban a katholika vallás csodálatos öszhangzásban áll a déli tartományok jellegével, a protestáns vallások komor egyszerűsége nem igen illenék azon élvezet vagyis magasztos ábrándossághoz, mi itten mindent eltölt, — s bármint ítéljen is valaki a katholika egyház tanairól, lehetlen, hogy illy természet között, illy emberektől vallva, szertartásainak magasztos ünnepélyessége meg ne hassa, és lehetlen, hogyy őket itt, helyén ne találná. — Már már besetétedett midőn Mahaghayba értünk s alig léptünk a gubernadorcillon *