Vasárnapi Ujság – 1854

1854-04-23 / 8. szám - A mormonok. Pompéry J. 59. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok

Eg a váralj, föl van gyújtva, Már a kaput ostromolják, Elviszik majd szép arádat, Még mielőtt megcsókolnád .... Két ezer jancsár s lovas had jött el érte Esztergomból, Hogy ha kedvesd életed, hát Mondj le szép menyasszonyodról. Lásd, hogy halványulnak a két Lángra vágyott piros ajkak Hallod a fájó sóhajtást : ,,Ez hát sorsa a magyarnak! „Magyar hölgy hát nem lehet már Nője a magyar vitéznek! Vagy különben mit jelentsen Ez a gyászos, szörnyű végzet : Még alig telt párszor a hold, Első férjem, hős Cseh Gábor Alig mondta az igent el, Halni szállt le az oltárról! Jaj azoknak, kik ez átkos Földön látnak napvilágot, Nem telik le a magyarról Soha a nagy régi átok — Hol a kard, menj halni véle. De előbb üsd a szivembe, Látom, Isten s végezéstől Átkozott annak szerelme!" — Fájóbban minden kínoknál Igy panaszlott Thurzó Anna Szive jobban megfájdult rá S szinte meghasadt miatta! Mély hangján a fájdalomnak Szólt Balassa! „mért bántottad Szent sebeit egy örökölt Régi haza fájdalomnak?... Ha menyasszonyát kell védni, — E szegény beteg hazának Sebeire emlékezni Nincs szüksége Balassának. Magyar leánynak születni Nagy dicsőség — érdemeld meg; A veszél­lyel te ne gondolj, Csak azt mond nekem „szeretlek." — Thurzó Anna lelkesülve Csókot ad rá válaszképen. Hősi bátorság villámlik Balassa Menyhárt szemében. S kardot rántva, ugy a hogy volt Hajadonfő, öltözetlen Rohan a vár kapujára Hová épen hág az ellen. Kiriglár bég épen akkor Tolta föl fejét előre, Az aztán a teste nélkül Hamar is leért a földre; Többi része pedig ülve Ott maradt a vár bástyáján Mintha segítségre hina Hébehóba egyet vágván.... Hanem azt a támadó had Okosabban magyarázta : — Vissza innen! hogy ha kedves Az isten szép napvilága Ezenközben lóra pattan Menyhért és dörgő szavára A fölébredt mámort vesztett Örsereg is megy utánna. És a meddig Léva égő Házai világot vetnek, Megy nyomába öldökölve A bomlott futó seregnek. De a midőn hadakozva Leérnek a sík mezőre S a százszorta nagyobb ellen Kivehető lett előtte . Saját vakmerőségétől Elrémülve, álmélkodva Leereszti véres kardját, Népét vissza parancsolja. „Hogy szaladnak a bolondok" — Mosolyogva mond magában — Meg ne tudják hányan voltunk" S vissza nyargal lóhalálban; — Nyargal vissza, vad zaját nem Hallja már a harczmezőnek : Dobogó szivéhez újra Édes ábrándok szegődnek, Hasad a hajnal keletnek, Fölkel a menyasszony ágyról Thurzó Anna és remegve Néz ki a vár ablakából. Sóvár szeme Balassáját keresi, de nem találja..... Fekete volt hogy elment, s most Fehér hab a paripája. Vajda János. És gyólcsinge, melly fehérlett Most piroslik a sok vértől — „Ne ijedj meg — szól Balassa Egy csöpp sincs rajt az enyémből!.. A mormonok. (Uj felekezet Észak-Amerikában.) Ismerteti Pompéry. Hiszszük, hogy hazánkfiai előtt érdekkel fog birni a mormo­nok ismertetése; mert a mivelt és értelmes ember az emberiség történetének, az életnek minden tüneménye iránt érdekkel szo­kott viseltetni. Illik, hogy az ember ismerje az emberi szellem nyilatkozatait. Nemcsak az igazság követésében, de tévelygésé­ben is fel kell ismernünk azt. Tudjuk,­hogy az éjfél után kezdő­dik a hajnal. Miként rontva is épithet a természet, ugy az em­beri szellem tévutain is szolgálhat az igazságnak. Az eszme esz­mét sejt, s végre fenmarad a mi életre való. Ki egy uj tant hirdet, készüljön el arra, hogy h­ivőkre, de üldözőkre is talál. Mert a hit mellett lakik a tagadás is az em­ber kebelében. Mi ezek közül itt egyikhez sem tartozunk, a mi fel­adatunk a puszta szemlélet s egy kis vizsgálódás. Ismertetésünk­nek egyedüli czélja, hogy tisztelt olvasóink megismerhessék ez uj felekezetet, mellyről az ujabb időben annyit irtak a külföldi lapok, s mellyről majd azt halljuk, hogy az uj világ távolabb vidékein virágzó telepeket alakitnak, majd azt olvassuk , hogy templomaikat szétdúlta a régibb felekezetek türelmetlensége. Az 1830-dik év junius havának 1-jén Lafayetteben (Észak-Amerikában) mintegy harmincz személy, egy uj próféta Smith József körül gyűlt össze. Ép akkor adta ki Smith uj művét a ,,Mormon könyvét,11 mellyet ö a biblia harmadik részének, a leg­újabb testamentomnak mondott. Valamint Mohamed a Ko­ránt földfeletti nyilatkozatokból eredetinek állitá, s ez által földjeinek ábrándosságra és rajongásra hajló érzékében kí­vánta az abbani hit alapját megvetni, úgy ellentétben Moha­meddel Smith az új vallás könyvét földalatti nyilatkozatokból származtató, nem egészen öntudatlan számítással saját földjei­nek gyakorlati és az anyagiakhoz hajló érzékére. Könyve ere­dete felöl azt állítá, miként az érczlemezeken hieroglyph (kép­írás) betűkkel íratva, nem messze Manchestertől (a newyorki államban) egy földhalomban találtatott, s hogy azt egy a könyv mellett talált műszer segítségével olvasá el és fordítá le. E mű­szert az uj próféta „ Úrim és Thummim^"-nak nevezé , és ugyan­azon műszernek mondá azt, mel­lyel az ó­kor látnokai éltek, hogy segélyével a múlt és jövőbe lássanak. A könyv meglehetős unalmas modorban egy mesés történetet tartalmaz. E könyv sze­rint egy zsidó patriarcha, Lel­i négy fiaival és ezek nejeivel Ame­rika nyuga­ti partjaira szállott, miután előbb Isten parancsára egy hajót épített, hogy a meghasonlott zsidó néptől elszakadjon. Lehi maradékai több századon át éltek Amerikában jámboran és istenfélelemben. Mint jó építészek sok épület emlékeket hagy­tak hátra, mellyek romjai Amerikában elszórva még ma is talál­hatók. A próféta ez által könyvének hitelességét egy mindenki előtt tudva levő történeti igazságra alapitá. De végre Lehi há­rom fiának maradékai a bálványzásra adták magokat s a ne­gyedik fiu Nephi maradékait megtámadák és kiírták. A kiir­tott ágból csak egy, Mormon menekült meg, ki istenfélő törzsé­nek történetét és tanait leirta az emlitett érczlemezekre és 420. évben Krisztus születése után eltemeté azt a megjelölt helyen. Amint Smith egy részről könyvének történeti alapra fektetésével a földön birt maradni, ugy más részről földjeinek hagyományos vallási érzelmeivel is öszhangzásba tudta azt hozni az által, hogy azt közvetlenül a bibliával hozta összeköttetésbe, sőt egy angyal megjelenését is állítá, ki a mormon­ könyv lemezeit három kö­vetőjének felmutatá. Igy állott Smith első fellépésekor egyik lábával a földön és az uj­korban, a másikkal az égben s az ó­kor­ban, e kettőt ügyesen egybekötve, hogy eleget tegyen azoknak is, kik csak csudában, és azoknak is, kik csak a gyakorlati élet­ben hisznek. A Lehi maradékairól a történet mellett szólanak az említett műemlékek, mik egy kiveszett régi miveltségről tesznek tanúságot, az angyal megjelenése felöli hit a bibliában leli fel fő erejét. Követői eleinte csak családja tagjaiból álltak, kik, mint Smith is a feltétlen hitben nevekedtek fel, s könnyen hajoltak olly tanok elfogadására, mik rendkívüli, földöntúli nyilatkozá­sokban lelik fel kutforrásukat. De e kör nemsokára terjedni kez­dett. A hivők szaporodó száma Mormon könyvének nyilatkoza­tait vakon hitte. Smithet nem­sokára mint azon uj látnokot is­meré el, ki az uj messiás megjelenését, s az ezeréves biroda­lom kezdetét hirdeti, azon birodalmat, melly az egész emberisé­get egy nyájjá alakitandja át egy pásztor alatt. Smith, hogy uj tanát megerősitse, a kereszténység mélyen gyökerezett szertar­tásai közül a keresztelést vette át hiveinek felavatásául. De, mint ez várható is volt, az uj felekezet, melly magát „Jézus Krisztus s a végitélet szentjei templomának" vagy röviden „Latter-Day-Saints" (az Ítélet napja, vagy utolsó nap szentjeinek) nevezé, a theologusok teljes gyűlöletét vonta magára. Sok gya­nusitás és üldözés után Smith ezek ellen a legegyszerűbb mód­hoz folyamodott, t. i. a visszavonuláshoz. Elhagyta Ohiót s já­ratlan utakon követőivel Missouriba ment, hogy ott az „uj Jeru-

Next