Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-23 / 8. szám - Olasz sajátságok. Babinszky J. 60. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
zsalemet", hogy itt termékeny földön az uj Siont megalapitsa. De már 1833-ban itt is feltámadt ellene a gyanusitás, az üldözés. Az elhagyott vidéken is felkérésért az anglieanusok gyűlölete s a kis község ellen annyival könnyebben és eredményesebben léphetett fel, mert ez uj tanok, mellyek az embervásárt, a rabszolga kereskedést tilták, a rabszolgatartó állam haragját, gyűlöletét vonták az uj községre. Meg nem bocsájtható az állam az uj községnek, hogy a „pénzzsákot" meré megtámadni. Az államoknak mindegy lett volna a mormonok istenneki fogalma bármillyen, de az nem volt nekik mindegy, hogy minden embert egyenlőnek tartanak. Pénzdologban minden kedélyesség megszűnik, s a mormonok véres verekedések után elhagyni kénytelenítették az új Siont. Elvesztett vagyonuk felett nem panaszolkodtak. A mormonok másodszor is megalapiták a Siont (mellyet Nauvoonak neveztek) Illinois államban, hol a hívők száma már 15,000re szaporodott. Letelepedésök után 18 hó múlva a kis félszigeten már 2000-nél több mormon lak emelkedett. Sőt négy év alatt egy millió dollár értékű templom épittetett. A fából épült kis házak festőileg álltak rendkívüli tisztaságban, az őserdő közepén igen jó utak és csatornák mellett s jó járdáktól szegélyezve. Akárhová tekintett az ember, mindenütt az élet jeleivel találkozott. Mindenütt munkásság, tevékenység. Elfogulatlan utasok e gyarmatot úgy festik le, mint egy méhkast. A munka nélkülözhetővé, feleslegessé tette a mérsékleti egyleteket, az ügyvédeket és a polgárisult világ attribútumait. A gyarmat szemlátomást gyarapodott; nagyszerű gyárak emelkedtek a városban, gazdag, virágzó majorságok támadtak a zöldvetések, az eleven sövények megett, majd gymnasium s végre egyetem alapitatott, s a lakosság száma 150,000-re emelkedett. Egy angol megjegyzi, hogy illy rövid idő alatt, s annyi kellemetlenség mellett egyetlen egy nép sem emelkedett a jólét e fokára. Hogyan támadt mind ez? fogják t. olvasóink kérdezni. E kérdés bennünket Smithre vezet vissza. Titkos kinyilatkozásainak kétségkivül kevés hatása lehetett ez eredményre. Senki sem köteleztetett, hogy az uj vallás hive legyen. A községben tökéletes vallásszabadság uralkodott. De arra ügyelt Smith, hogy a község minden tagja idejét hasznos munkásságban töltse el. Ebből látjuk, hogy Smith a községbeni felvételt nem feltételezé az uj vallás tanainak elfogadásáról. És, miután a henye, a dologkerülő tag erkölcstelennek tartatván, a község kebeléből kirekesztetett, világos, hogy a társulatba lépés és abban maradás elengedhetetlen feltétele a munkásság volt. Smith uram tudta, hogy a gazdagság vonzó erővel bír, hogy a gazdagság, a jólét fő alapja munkásság, ezért a tagoknak munkásoknak kellett lenniük, hogy meggazdagodjanak, hogy a gazdag, a virágzó gyarmat vonzóerővel birjon, a szomszéd gyarmatokra nézve,nagy gond forditatott a nevelésre s a tudományok mivelésére. A jeles tanítók bármi áron is megszerettettek. Ennek következése az lett, hogy az állam legkitűnőbb tehetségei részint érdekek miatt, részint mert vallásuk gyakorlatában senki sem gátolható, az új Sionba (Nauvooba) özönlöttek. A nevelés főbb alapját a természettudományok tevék. Az állam fővárosaiba utazott mormon küldöttek közül egy sem tért vissza anélkül, hogy a községre nézve valami hasznost ne hozott volna magával. Az egyik távcsöveket, a másik nagyító üvegeket, a harmadik természettani és vegytani készületeket, gépeket, a negyedik könyveket hozott. (Vége következik.) Olasz sajátságok. (Vége.) Utczán találkozva, üdvözlés helyett nevét mondják az embernek, vagy ollykor „eviva!" (éljen-nel) köszöntik. Némelly tájakon igen szokásos a sehiavo (skláv) szóból elrontott csavo (m. csavo) köszöntés. Reggel is fekete kávét isznak, délután pedig rhummal. A kávéházakban porczukorral szolgálnak. Az étházak ablakaiban rendes kirakatok vannak; hol főhelyet, a szárnyas állat foglal. A korcsmából kihozzák a bort az utczára, hol az üveget, s poharat, melly nélkül sohasem isznak, kézben tartva, kivált ünnep nap csoportosan iddogálnak. Korcsmában, a hol étlap nincs, a mi többször nincs, — alkuszik az étel és ital ára felett, s ha ezt elmulasztottad, drágán űizeted meg óvatosságod hiányát. A borczégér egy tábla, annyi fekete karikával vagy ponttal ahány bajoccos (garasos) a bor. A korcsmáros tüze mellett ült utazóktól tűzpénzt követel. Ez idegen előtt különösnek, de itt természetesnek látszik, feltéve, hogy a tűz mellett ülő tett a tűzre. Jobb vendéglőkben is teritenek fakanállal. Tekeasztal kevés kávéházban van, úgy látszik, azt a fentebb leírt bogi játék pótolja; ahol van, azt a czimbat hirdeti : „Cafe et bigliardo" A talán a kávéházaknak nem mindig azon hivatásuk van, mint nálunk; ott többnyire czukrász-sütemények, s édes italok is kaphatók; a minthogy közönséges is e czimbal: Cafe et liquori". Tulajdonképeri czukrász sok városban nincs. Minden községben, ha még olly kicsiny is (10—12 ház) van templom, községház (commune) és afféle kávéház, melly aztán italmérés is, és szatócs-kereskedés egyúttal. A talán számitás embere; az órát is egész problémában mondja, ugy hogy előbb ki kell számitanod, hogy tudjad; például : két óra és 3 negyed délig, azaz egy negyed tizre. Különben három féle óraszámitási módja van. A közönséges, franczia, és olasz, leginkább e két utósóval él, s ahol szorosan meghatározottnak kell lenni az órának pl. hirdetményekben, különböztetésül oda teszi, hogy olasz vagy franczia óra. A franczia óraszámitás szerint, mint a közönséges óraszámitásnál, szinte két részre van osztva a nap, de nem dél és éjféltől, hanem reggeli és esti hat órától, ugy hogy a szerint délben csak hat, ezután hét, s a nálunk esteli hatkor van tizenkét óra. Az olasz óraszámitás szerint négy részre osztatik a nap reggeli hat órától kezdve, ugy hogy délben szinte csak hat, de ezután egy, s megint csak hatig menve, a mi hét óránkkor ismét egy óra, és mert e szerint többször összeül a francziával, azért nem kell mindig e tekintetben megkülönböztetnie, de igen annyiban a mennyiben a beszédből nem érthető, hogy nappal-e vagy éjjel, amikor a nappalit vagy éjjelit oda szokta tenni. Nemzeti étele a galamb, de csak úgy egyszerűn egészben megsütve. A baromfinak nem metszi nyakát, hanem kitekeri; metszeni úgymond nem szép, azt a zsidó szokja. A polenta inkább kenyérpótló mindennapi eledel a szegényebb népnél. Bérkocsi nincs; azt a portici, (ives tornáczok, gyakran a második emeletig) feleslegessé teszik. Jobban megjegyzi kereszt- mint vezeték-nevedet, Városi nagyobb háznál is, a lakók kereszt-nevekről ismertetnek; még czimezni is kereszt-nevével szokták az embert, „Signor Antonio, Giovanni stb. A vezetéknévnél sajátságos, hogy az gyakran kettős, s írni is ugy szokják aztán nevöket pl. fi. Golieri detto Schio. A macskát, mint házékességet kedvelik, s előkelőbb nők nagy számban tartják. A vélemény, hogy eszik a macskahúst, az onnét eredhető félreértésben is talál magyarázatot, hogy bizonyos kalács-süteményt, alkalmasint a franczia gateau után, gato-nak neveznek, melly szó két-ves macskát jelent. Az idősbek is, sőt aggott vének „ragazzi-wu'kl" (fiuk') hríják egymást. Az olasz háza, ha még olly szegény is, emeletes, földszint istálló. S függönyei megvannak, bármi szegényes a többi bútorzat. A városainkban saját jelentéssel biró házmesterek, ott nagyobb házaknál sincsenek, s a folyosók is rendesen igen néptelenek lévén igen bajos idegennek valakit feltalálni. Nagyobb épületei sincsenek boltozatra építve, hanem egy sor gerenda, ahol neki tetszik, reá új emelet, s igy tovább. Úgy látszik, építési tervet sem csinál mindig, hanem csak neki kezd, s aztán rögtönöz majd itt, majd ott szobát vagy folyosót, ugyanegy emeletben több lépcsős emelkedésekkel, illyen és ollyan ablakokkal ; magán a velenczei palazzo ducale-n, a doge-palota pompás épületén, a tenger felöli ablakok egyike alantabb van a többinél, s ha ki ezt észre nem veszi, annak tulajdonitandó, hogy