Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-22 / 16. szám - Georgia utolsó királynője. Szathmáry K. 122. oldal / Elbeszélések és életképek - Mária Dorottya főhg asszony (kép) 122. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai - A tabajdi műemlékek ügyében 122. oldal / Szózatok
122 nép apraja nagyja, bánatos arczczal vonult Budavárra, hol az utolsó nádorné kiterítve nyugodott halotti ravatalon, hogy megláthassa még egyszer azokat a szelid arczvonásokat, mellyek annyi csüggedező szerencsétlent felbátoritának. Ha életrajzot akarnók adni a fenséges herczegasszonynak, vastag könyvet kellene összeirnunk csak azon nemes tetteinek elősorolásával is, mellyek nyilvánosan tudva vannak, holott az ő csendes magányban űzött erényei s jócselekedetei bizonyára meghaladják amazok számát. Az Istenben boldogult Mária Dorottya Vilma Karolina főherczegnő, Lajos Frigyes Sándor würtembergi herczegnek leánya volt, született 1797. nov. 1. s 1819. aug. 24-én lépett ö csász. kir. fenségével József nádorunkkal házasságra, kinek harmadik neje vala. Mióta e szent frigy édes hazánk áldott határai közé hozta a boldogult magas hölgyet, folyvást édes anyja volt ö magyarország népeinek vallás- és nyelvkülönböztetés nélkül, ollyan édes anya, ki forrón szerette gyermekeit, kit ezek áldva tiszteltek és viszontszerettek. — Telvék az ő dicséretével azon időszak lapjai, de sokkal inkább telvék azon százezrek szivei, kiknek vigasztaló, gyámolító és példaadó jó angyaluk volt. Kitűnő számos erényeinél fogva, méltán sorozza a dicsőült magas hölgyet egy pesti német lap azon jeles magas állású nők közé, kik a történet tanúsága szerint, nagy befolyást gyakoroltak a népek sorsára. Boldogult nádornénk erényei között méltán foglal első helyet az ő határozott , mély buzgó és alapos vallásossága. Nemcsak templomba járt , szorgalmasan , de lehet szép számmal templomokat látni, mellyek neki köszönik lételöket, és sok szegény eklézsia lelki atyja csak az ö segélye által gyámolitva volt képes mind saját, mind hivei gyermekeinek iskoláztatását eszközölni ; mert a boldogult főherczegnő küszöbét sohasem hagyá el vigasztalás és segély nélkül valamint semmiféle szűkölködő, ugy kiváltképen ollyan, ki a nevelés szent ügyében járult Mária Dorottya zsámolyához. A vallás és népnevelés mellett a magasabb tudományok és művészetnek is bő pártolója volt, s nem ismert korlátot bőkezüsége midőn az emberiség fordult feléje kérő tekintettel. A jótékony nőegyletek, mellyeknek nyomdokát annyi áldás követi, számos évek során tapasztalták az ő magas pártfogásának termékenységét; a szerencsétlenek számára keletkezett intézetek közöl csak a pesti vakok intézetét emlitjük , mellynek ügyét annyira szivén hordozá a boldogult fenséges asszony, hogy mostani virágzó állapotának tetemes részét ezen magas pártfogás befolyásának köszönheti. Boldog és boldogító házasságának szemtanúja volt számos évekig egész hazánk, s ide vonatkozólag csak azt említjük meg, hogy dicsőült férjének halálos ágya mellett olly páratlan gonddal őrködött, miszerint 18 napig le sem vetkőzött. Millyen anya volt, élő tanúságot tesznek arról fenséges gyermekei. Anyai szeretete hozo öt legutolszor is Budára, hogy fenséges leánya Erzsébet főherczegasszonynak szülése felett őrködjék , hogy anyai karjai közé zárva megóvja kedves leányát minden veszélytől. April 2., 3. és 4-én azon ravatalhoz járult olly szomorú arczkifejezéssel Budapest népe, mellynek rajzát mai számunkban mutatjuk be olvasóinknak. A dicsőült nádorné hült tetemei nyugodtak azon kiterítve, égő viaszgyertyákkal környezve, fekete szőnyeggel bevont falak között, miként lángol az áldás azon ezerek gyászoló szivében, kik e kegyes anya távoztát siratják. Az ünnepélyes temetés ápril 4-én volt, következő szertartással : Délután 3/4 1 órakor lépett be a protestáns mindkét felekezetbeli papság és énekkar. A magas halott a budai várpalota egyik földszinti teremében nyugvók bíborral bevont koporsóban. A falak fekete függönyeit würtembergi királyi czimerek disziték, a fej felöl egyszerű fehér kereszttel. Az egyháziak után azonnal megjelent ő csász. kir. fensége Hildegarde a többi jelen volt főherczegasszonyokkal, s balfelöl foglalának helyet; azután Albrecht, Lajos, József, Miksa és Ferdinand ő csász. kir. fenségeik érkeztek, s a koporsó jobb oldala mellé állottak. A koporsó vége felől az összes papi kísérettel Bauhoffer budai, Lang és Székács pesti evang. lelkészek állának ; ugyanő három egyházi férfiú volt jelen a kiszenvedett fenséges asszony halálos ágya mellett, kimúlása órájában, melly alkalommal Székács buzgó magyar imát mondott az elszenderült fölött. A főnemesség és katonai testület a gyászoló fenséges család közelében jobbról és balról, s egyéb részeiben a teremnek von állomást. A megható karének után, mellynek első sora : „Jézus az én életem" Bauhofer ur tartott kebelrázó halotti beszédet, mellynek legmélyebben ható része volt midőn igy szóla : „Fájdalmasan fog e drága édes anya után keleten utazó leánya Mária főherczegné kiáltozni, miként Barsillai, és meghallván a rettenetes hírt, keservesen felsikoltand királyi férjéhez : hagyj visszatérnem, hogy édes atyám és anyám sírjánál halhassak meg." A halotti beszédet ismét karének követte. Ezután elindult a temetési kiséret. A koporsót a testvérváros köztiszteletben álló polgárai vitték a várpalota hosszában, s a meghajlott katonai lobogók közben a vártéren körül, innen a főherczegi sirbolt ajtajához térve. Itt Lang senior ur mondott igen szivreható bucsuáldást az üdvezültre, kinek földi maradványai fI. Scholz udvari prépost ur áldásai közben foglalák el az örök nyugalom helyét ama két kedvese közelében, kik több év óta nyugosznak egymás mellett. Béke hamvaira, áldás emlékére! oo Georgia utolsó királynője. Regényes életrajz. Irta P. SZATHMÁRIY KÁROLY. (Folytatás.) III. Mária királynő kimerülten ért öltöző szobájába, s nagy ezüst tükre előtt egy vérbársony karszékbe hanyatlott. Az mennyi gyalázat, mennyi megaláztatás érte az egykor erényében, mint hatalmában egyaránt büszkélkedő nőt, e királynőjét országának és nemének! . . . És mire várhatott még? Ha a királynővel így bánnak, mit várhat férje halálával a pusztán nő? . . . Talán megfojtatják gyermekeivel együtt, vagy elhurczolják a szibériai ólombányákba, hogy soha se lássanak többé napvilágot! A bársonyhoz szokott tagokra szőrcsuhát öltenek, s e finom ujjacskák a föld kemény rögeit fogják fejteni! . . . Ott fog elhervadni Georgia legszebb királynője; a legfényesb korona alatti legfeketébb fürtök mohos sziklák között fognak fehérré válni; a szép arezok egyenlők lesznek az ásandó ólom színével, s kiknek fejére koronát álmodott, kedves gyermekei éhen és rongyokban fognak előtte inség- és nyomorral küzdeni! Az e gondolat nem engedi a vért csendesen folyni az erekben. — Mit? — kiáltá székében felegyenesedve — hát sarkában ingott-e meg a világ , vagy vadállatokká váltak a föld gyermekei, hogy ész, akarat, és szépség hatalma semmit, de semmit ne eszközölhessen? . . . Utolsók lennének-e e részben a történet azon lapjai, mellyek nyilván irják, hogy egy hölgy intésére országok omlottak össze, mosolyára mások emelkedtek föl; tenger fakadt, hol azelőtt száraz föld vola, s palota emelkedett az óceán habjain ?! . . . E percmben ugy tetszett, mintha háta mögött zörejt hallana, s hátra fordulva egy harczias öltözetű alak állt előtte, kihallgatást intve tevé kezét ajkaira. — Csitt asszonyom! szólt lihegve az érkezett — alig tudtam hozzád vergődni. ... Én a távol Karabagh lakóinak követe vagyok, kik mit sem akarnak tudni férjed lemondásáról, s kéretnek általam, hogy a hatalmat visszaragadva, jer közénk. Mi készek vagyunk küzdeni éretted és meghalni trónodért. A királynő fölállt, s szorgosan vizsgálta emberét; nem maradt annak öltözetén egyetlen gomb, melly figyelmét kikerülte volna. Szép szemei fölött nyári felhőként vonult ránczokba a fehér homlok, mig végre arczai egyszerre mintegy diadaltól felragyogtak. — Menj — szólt gúnyosan — és mond meg küldőidnek nevemben , hogy Karabaghnak szép tölgyfái vannak, s a tölgyfák-