Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-24 / 25. szám - A pesti magyar nemzeti szinház (kép) 193. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
A pesti nemzeti szinház épülete áll a kerepesi uton, csaknem a hatvani kapuval szemben , egy téves curián , mellyet Grassalkovich herczeg ajándékozott ezen czélra. Azelőtt a budai rondellában játszottak a magyar szinészek s csak néha engedtetett meg nekik a helybeli városi színházépületben, a Dunaparton hetenként két előadást rendezni. Több jóakaratú hazafi azután sok fáradsággal kieszközlé, hogy Pesten állandó szinház épittessék a magyar színművészet számára, melly munkában legtöbb része volt Földváry Gábor ur , akkori pestmegyei alispánnak . Széchényi ugyan ellenzette a kerepesi útra épitkezést, azt kívánta, hogy várjunk addig, mig az országnak módja lesz a Dunaparton épiteni, de hála táblabiráink makacsságának, győzött azon elv , hogy jobb ma a bizonyos kevés, mint holnap a bizonytalan sok; igy épült a kerepesi uton a nemzeti szinház tizennyolcz év előtt s az akkor elhagyatott rongyos városrész azóta kicsinosult és megnépesült. Áll ez épület egy nagy négyszögű teremből, mellynek elejét oszlopzatos tornácz diszíti, a homlokzatán levő fülkéket szobroknak kellene ékesíteni, hanem ez nem sürgetés : az oszloptornáczból jutni az előcsarnokba, mellyben szemközt a jegyváltók rekeszei fogadják az érkezőt, kétfelől azok mellett vannak a földszinti bejárások; a két átellenes tágas lépcsősoron pedig a páholyokba és a második emeleti nézőhelyre jutni. Ha tehát a szives olvasó nem restel velem mindenhová eljönni, nyújtsa karját, én majd elvezetem A földszintre belépve, bizonyosan meg fogja lepni az a csínnal szerkezeti pompa, melly a nézőterem belsejét ékesíti, három páholysor megy körül, mintegy 53 páholylyal, mellyek biborveres szőnyegekkel vannak bevonva s kivül gazdagon aranyzott oszlopokkal és czafrangokkal feldíszítve; a színpadtól balra van az udvari páholy, mellyet Ö cs.k. Fensége a kormányzó és fenséges neje számtalanszor szerencsésitnek magas jelenléteikkel. A nézőhely közepén földszint vannak az AB C páholyok, mellyeket azért neveznek igy, mert számjegyek helyett betűkkel vagynak jelölve. Ezek voltak hajdan a legkeresettebb helyek; most a fölöttük levő erkély miatt kissé sötétek. A szinház belseje nem birt mindig jelen alakjával; minden húsvétkor változtattak rajta valamit. Eleinte kiki saját ízlése szerint disziteté fel páholyát, ki kékre, ki zöldre, ki veresre; amott a legszélső jobb páholy sok ideig tarka függönyökkel volt ellátva; a benne levők, ha megunták az előadást, összehúzták a függönyöket s más mulatsághoz kezdtek. A második emelet közepén lehetett hajdan látni egy nagyon megviselt páholyt, melynek szőnyegei sohasem újultak meg. Ez volt az úgynevezett tudósok páholya. Eleinte a tudós társaság tartotta azt, később az igazgatóság a drámabíráló választmány tagjait rendelte bele. Itt lehete látni esténként az irodalom ó és uj nevezetességeit, különösebb előadások alatt élénk kritikai szóváltásokba elegyedve. — Egyszer az igazgatóságnak eszébe jutott a páholyt elvenni a válaszmánytól s tagjait szétültetni a zártszékekbe, egymástól ollyan messze, hogy ne vitatkozhassanak. A degradált tudósok tüzet! gyilkost! kiáltottak, hanem a páholy idegen kézre került, s most az is ollyan czifra, mint a többi. Odább az első emelet közepén tátongott a nemzeti casino páholya, mellyet e derék testület tartott évek óta. Pár év előtt az igazgatóság egy téves erkélyt csináltatott az első emeleti és földszinti páholysorok közé s akkor bejárásnak elvett egy részt a casinopáholyból. Az érdemes tagok kissé zúgolódtak, hanem azután ők is kimentek az erkélyre. Most a fél erkély jutott nekik tagosztályba , a másik fél a közönségé. A második emeleti négy legszélső páholy a színésznők számára van rendeltetve. A földszinti tér két oldalon karzattal van elrekesztve a zártszékektől, amivel annak a czélnak kellene elérve lenni, hogy a zártszék tulajdonos könnyebben juthasson a maga helyéhez. A szinház plafondját (belső tetejét) hajdan a kilencz múzsák képei ékesiték, most ott is aranyozás van, czélszerü légszelepekkel. — Középről függ alá a pompás csilár, melly számos lepke-és rózsaalaku légszeszlánggal világítja be az egész teremet. Azelőtt egy kerek csilár volt ott, melly nem adott ugyan ollyan jó világot mint ez, de annál több büdösséget. Miután a nézőhelyet körültekintők, tekintsünk fel a szinpadra. Az előtérnek van három függönye : egy szép allegoriai képekkel festett, melly elmésen példázza nemzetünk felvirulását, egy másik csinos fehér és egy téglaszínű aranyozott, melly nem igen szép; ezeket arravaló gépek húzzák fel megtörés nélkül a magasba, s akkor előtűnik a színpad, melly a szerint tágabb vagy szűkebb, a mint a diszitményeket közelebb, vagy hátrább rakják. Diszitmények dolgában e színpad elég gazdag, különösen paloták, templomok remek művészettel vannak benne előállítva ; némelly darabban egész hegyeket, felvonó hidat, várakat kell előállítani, mikben emberek járnak, és az is mind kivihető; más darabban az egész épületnek össze kell omlani, néha lángba kell borulni egész házaknak, vagy hajóknak kell keresztülevezni a tengeren. És ez mind boszorkányság nélkül történik meg, a színpad ügyes gépészete segítségével. A színpadot magát szinte légszesz világítja, mellynek fényét arra rendelt óraművel lehet szabályozni s egyszerre kioltani. Egy másik óramű arra szolgál, hogy az éji örökre vigyázzon, mert éjszaka mind kivül, mind belől van egy őr felállítva. E leleményes óraműnek van egy zsinege, mellyet minden félórában meg kell az őrnek rántania, mire belől annak a félórának megfelelő ékecske lehajlik; ha tehát az őr egy félórát elaludt, az óra tovább megy, s azután hiába ránczigálja a zsineget, az annak a félórának megfelelő ék állva marad s reggel megtudják, hogy az őr mikor aludt s fizetéséből annyit veszit. A színfalak közül jobbra a férfiak, balra a nők öltöző szobáiba jutni, ahova nem szabad bemennünk; innen még az igazgatót is kicsukják, ha akarják. Balról van a feljárás a karszemélyzet öltözőszobájába, a szabóműhelybe és énekterembe, ugyanaz lefelé vezet a zenekarba és még lejebb a gépezet közé a színpad alá és a fütőterembe. Innen egy hátulsó ajtócskán kijutunk az őrmester szobájába, a ki ha meglát bennünket, megkérdi, hogy mit kerestünk a színpadon? Egy nagy fekete tábláról elolvashatjuk itt, hogy másnap minő darabokkal fognak próbák tartatni? s balra benyitunk a földszinti páholysor folyosójába, mellyen végig haladva ismét az előcsarnokban találjuk magunkat. Két mellék folyosó vezet innen a legfelső karzat csigalépcsőihez, s a padláson levő ruhatárhoz és festőteremhez, ahová én a kegyes olvasót fárasztani nem kívánom. E helyett a bal felöli lépcsőn haladunk fel s ha talán egy oldalt eső szárnyajtót zárva találunk és harczias beszédek hangjait halljuk azon keresztül, akkor oda nem nyitunk be, mert ott épen a drámabiráló választmány tart akkor halálitéletet valamelly gonosz időben született színdarab felett s ott nem kapunk egyebet, mint savanyu ábrázatokat; ellenkező esetben bátran bemehetünk és kaphatunk fagylaltot és czukorsüteményeket, ha kívánjuk; innen van a kijárás a színház üveges előtornáczára. A túlsó oldalon viszont ollyan szépen lemehetünk s ha végig vártuk az előadást, a tornáczig elég hasznát vehetjük könyökeinknek, és elég kárát vallhatjuk tyúkszemeinknek, miután az egész közönség kocsival jóval azon az egy helyen torlódik össze. Semmi sem mutatja a gondviselés különös figyelmét nemzeti színházunkra olly mértékben, mint az, hogy ezen a helyen még senkit sem tapostak össze. Volna ugyan egy külön kijárás, a mellyen gyalog emberek kijuthatnának, s a közönségnek igaza van, a midőn azt használni kívánja; de abban a folyosóban a czukrász helyezte el magát, a kinek megint igaza van, hogy szerződéséhez ragaszkodik s miután ez a szerződés nevezetes összeget hajt a színház konyhájára, az igazgatóságnak is igaza van, hogy azt mindig megújítja; egy szóval ez egyike azon bíróizzasztó jogkérdéseknek, ahol valamennyi perlekedő félnek igaza van. Még egy pár külön épületben a színházi pénztárt, irodát, igazgatói szobát, könyvtárt, próbatermet, és légszeszfőzőt mutogathatnám meg az olvasónak, de miután azokon nincs mit nézni, ha csak az nem, hogy az illetők (de kik?) a színház magányépületeit teleaggatták énekesek, zongorások, furulyások arczképeivel, anélkül hogy valakinek eszébe jutott volna csak egy (!) drámai művész vagy művésznő arczképét is közéjük helyeztetni? térjünk egyebekre. E szép intézet létrehozásának érdeme a nemzeté; azért is hívják azt nemzeti szinháznak. Országgyűlési határozat következtében nemesi adófizetés utján jött össze közel 400 ezer pft.,