Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-24 / 25. szám - Rendkivüli műtárlat. Eszther szerzője 195. oldal / Müvészet
195 melly e színház segélydijazásának alaptőkéjét képezi. Ez alaptőke kamatja azonban nem elég arra, hogy abból a szinház ruhatárát, diszitményeit stb., mellyeket hat év alatt elkopnak, meg lehessen újítani. E végett kikerülhetetlen, hogy időközönként nagyjaink buzgósága segítse ez intézetünket hozzá illő fényben ujjászületni, mint történt ez évben is, amidőn több magyar főúr mintegy 14 ezer pengő forintot adott össze a nemzeti színház feldíszitésére. Az illyen tettek azután méltók, hogy a nemzet előtt feledésbe ne menjenek. Hogy rendben maradjunk, szükséges először is szólnunk az igazgatóságról. Legelőször maga Pest megye igazgatta választmányilag a színházat, miután azonban e rendszer gyakorlatiatlannak mutatkozott, a választmány megbízta Bajza József tudóstársasági tagot a színház igazgatásával. Ezen okos, tudományos és határozott jellemű férfiúnak köszönheti a szinház akkori emelkedését. Az ő lemondásával ismét választmányi igazgatóság kezelte a szinház ügyeit, elég jó akarattal, kevesebb szerencsével, míg bérbe adatott a szinház Bartay úrnak. Ez igazán gyakorlat embere, rövid időn olly virágzásba hozta a színházat, melly mindenkit meglepett, s sajnálni lehet, hogy magányügyeinek rendezetlensége miatt megbukván, kényteleniitetett a szinház bérletéről lemondani. Azonban itt is haszon lett a kárból, mert utána gróf Ráday következett, kinek akkori igazgatósága éveit méltán nevezhetni a nemzeti szinház aranykorának. Legmagasabb diszlését érte el a szinház, midőn gróf Ráday ismét Bajzát hivta meg segédigazgatónak. A következő évek azután nagy változásokat okoztak a színházban; igazgatóvá Erdélyi János lett, ki azon zavaros körülmények közt azt tette, a mit lehetett. Az ő igazgatósága megszűntével ismét Simoncsics János kir. tanácsos úrra ruháztatott az legmagasabb helyről, ki mellé később művezetőül gróf Festetics Leo ő maga rendeltetek; ennek önkénytes lemondása után végre ismét a közhajtástól várt Ráday grófot kegyeskedett a fenséges kormányzó színházunk élére állítani, ki mind a művészek, mind a magasabb körök bizalmát birván, mind a nagy közönség kívánalmait ismervén, leginkább képes arra, hogy nemzeti színházunkat újra virulásba hozza, föltéve, hogy lehetetlent nem kívánunk tőle s a lehetségesnek idejét várjuk, és jó szándékát minden oldalról elősegítjük. A nemzeti színház személyzete áll drámai és operai tagokból. Eleinte csupán drámája volt a színháznak, (beszélő művészet , emez pedig az éneklős eleitől fogva életkérdés volt az igazgatásban, mellyikre forditassék nagyobb gond : a drámára-e, vagy az operára? Bajza egészen el volt az opera nélkül, elve levén, hogy a nemzet irodalma és művészete kifejlődésére emelte a színházat, nem pedig a pesti közönség fülcsikladozására. Bartay is fő figyelmet fordított a beszélő művészetre, különösen ő alatta fejlődött ki az olly nagyhatású népszínmű irodalom. Ráday is tűzött ki jutalmakat a színművekre s gondoskodott a drámai társulat legjobb rendezéséről; alatta minden szereposztály a legméltóbban volt betöltve. Az utána következett igazgatók más nyomon látszottak indulni, ők operai tagokat szereztek nagy feleslegben és mesés fizetések mellett (12,000, 8000, 6000 pengő forintig) míg a szükséges drámai tagokat elbocsátották, a meghaltak helyeit nem pótolták ki, a megmaradottak fizetéseit levonták , ugy hogy már tavaly a drámai művészet tagjai a veszedelmes tizenhármas számig leapadtak, mellynél akárhány vidéki társulat erősebb, az eredeti darabok díjazása elvonatott, forditmányokról senki sem gondoskodék, mig egy operára ezereket szórtak ki. Ez intézkedés mentségét találja abban, hogy Pesten nagyobb közönsége van az énekes, mint a szavaló művészetnek , hanem mégis roszul volt az arány a kettő között eltalálva, mert amíg a drámai előadások 8000 forinttal hoztak be többet a drámára tett költségnél, az opera épen két annyival hozott be kevesebbet, ami a számadásokból kiderült, s illyen uton a nemzeti szinház két év alatt 50,000 pengőt elvesztett alaptőkéjéből. Mire nézve a magas kormány egy több tagu bizottmányt nevezett ki az igazgatóság mellé, melly arra vigyázzon, hogy többé az alaptőke veszélyeztetésével merész vállalatokat szerencséltetni ne lehessen. E bizottmány ugyan gát az önálló működésben, de legalább biztosítja a már meglevő keveset. Jelenleg mind a drámai, mind az operai társaság meglehetősen ki van egészítve amennyire lehet, hazai tehetségekből. Hogy ennyi különböző működésre hivatott személyt hivatalos körében kormányozni lehessen, arra nézve vannak a színháznak saját alaptörvényei (statutumok), miknek minden tag kénytelen alávetni magát. A büntetés nagyon érzékeny, mert pénzbe megy. A bíróságot saját köréből választja az összes társaság szavazattal; előbb három tagból álló bíróság ítél, aki meg nem elégedik vele, az felebbezheti az ítéletet az öt tagú bírósághoz, de a büntetést magának az igazgatónak sincs joga elengedni. Volt rá eset, hogy előbb kelő énekes tagok négy-ötszáz pengőt is fizettek egyszeri büntetésül. Mind ez ítéleteken külbíróság nem orvosolhat. A próbákon és előadásokon rendezők és ügyelők tartják fenn a rendet, ők egyszersmind a vádlók. A betegségi esetekről a szinház rendes orvosai adnak bizonyítványokat , egyébiránt minden színész fizetése kiadatik, bárminő hosszú betegség ideje alatt is. A fizetések a művészet becse szerint különbözők. Egy kardalnok fizetése 22 pftól 40-ig terjed havonként; a karnagyé 200. Kezdő fiatal drámai színészek és színésznők havi díja 40, 50, 60 pft. Másodszerepek megállapodott képviselőié 60, 70, 80, pft, első rendű férfi drámai művészeké 100, 120, 140, pft, első rendű drámai művésznőké 150, operai középszerű és kezdő énekes és énekesnő fizetése 150 — 240 ftig terjed; első énekesé 300-tól 350-ig , első énekesnőé 500-tól 600 ig. Volt idő, midőn az első énekes fizetése ment 500, az első énekesnőé 1000 pftra havonkint. Ezen kivül kapnak egyszer vagy kétszer évenként fél jutalomjátékot, mellynek jövedelme nagyon különböző. Ezen adatokat azért soroltam el ollyan hegyiről tövire, hogy látni való legyen, minő állapotja van a pesti nemzeti színház tagjainak ? A drámai tagoké nem valami fényes, de legalább biztosított. Az énekeseké ragyogóbb, csakhogy pályájuk több előkészülettel jár és hamarább lejár. A férfiak számára, a polgári öltözéken kívül, minden színpadi ruháról az igazgatóság gondoskodik ; a nők maguk tartoznak ruháikat megszerezni, amire fizetésük egy harmada felmegy. Néhány év óta a színházi nyugdíjintézet is létrejött. Országszerte megkezdett adakozásokból eddigelé is gyűlt össze már annyi tőke, mellynek kamatjából három régi tagját 600 és 400 pft nyugdíjjal elláthatja az intézet, mellynek elnöke Ürményi József ö maga. Szaporodik ez alaptőke az évenkint hozzácsatolt büntetésdijakból is, valamint az egész személyzettől befizetett másfél százalékából a szerződési dijnak s az igazgatóságtól e czélra adatott négy jutalomjátékból. Ez intézet biztosítja leginkább nemzeti színészetünk állását, a melly azon megnyugtató vigasztalást nyújtja a művésznek, hogy vénsége napjaiban nem leend kénytelen megbánni, hogy ifjúságát a nemzeti művelődésnek áldozá fel, hanem tisztességesen megélhet azon kenyérből, mellyet megérdemelt s mellyért nem kell pirulnia. Drámai színész 25 évi szolgálat után nyeri legnagyobb fizetésének felét, 30 évi után az egészet, operai művésznél az idő 5 évvel kevesebb. Sokat lehetne még ez intézetünkről irni, de lapjaink korlátozott köre takarékosságra int; csak még azon őszinte óhajtásunknak engedjen a tisztelt szerkesztő egy kicsiketért, hogy tartsa fenn és engedje felemelni a Mindenható e derék intézetünket sokáig és távoztassa el tőle a szűkölködés, visszavonás s minden szellemi és anyagi fogyatkozás gonosz napjait mindenha! Apró közlemények. I. Rendkívüli műtárlat. Mennyire kedveli a belgiumi lakosság a művészetet s mennyi pártolás és ápolásban részegül az a miveltek s tehetősebbek részéről, annak alig mutathatjuk fel szembeszökőbb bizonyítványát, mint midőn a Vasárnapi Újság olvasóinak a műkiállítások egyik legérdekesbikét igyekezünk vázlatosan felmutatni.