Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-08 / 27. szám - Rajzolatok a magyar nemzet mivelődésének történetéből. Kerékjártó Árpád 210. oldal / Tudományos rovat
210 Ollyan dolgok ezek, a mikről jobb nem tudni semmit. Elég annyit tudnunk Feodoráról, a mennyit egy Szibériát beutazott franczia emlit, ki visszatértében egész sor szánnal találkozott, miken uraik ellen daczoló jobbágyokat vittek a fenyítő gyarmatokba s kik között különösen feltűnt előtte egy fiatal leányka, kinek magaviseletéről látható volt, hogy hajdan finomabb társasághoz és nagy kényelemhez volt szokva. A hó sűrűn omlott , a szél fújta az emberek szemeibe, a szegény elkényeztetett leány csak azon panaszkodott, hogy nincsen keztyüje, szép fehér kezei mind oda lesznek a fagyban. A zivatar, a hófúvás nem sokára elfedte őt is a többiekkel együtt szemei elöl. Ki tudná, hogy mi lett azután belőle ? Csarekoff úr bizonyosan nem is álmodott vele többet ukrájnai várában, melly ismét uj örömök tanyája lett. Ha Feodora szelid, mivelt és érzékeny volt, az utána következő leány annál vadabb volt és szilajabb, valóságos nőstén farkas, kit ha megharagítanak, karmol és harap. Ez nem vágyott pompás hintók után, hanem felugrott a nyeregtelen lóra, úgy nyargalászott rajta, ebédnél sem válogatta a finom ételeket, hanem megette a pástétom külső boritékát, ami nem emberi gyomornak való, s villával, kanállal nem is tudott bánni, zongorával, regény olvasással nem untatta magát, hanem versenyt ivott a férfiak dézs-asztalánál, s mikor valamennyien kótyagosak voltak , össze is verekedett velők, s Cserekoffnak nem egy csomó kitépett hajába került, a mig azt a vad szülöttet le birta győzni; a ki aztán, ha jól megkorbácsolták, hizelgve és mosolygva csúszott az ő urának lábaihoz s lecsókolta róluk a port. Az illyen teremtés tetszett Csarekoffnak. Hasonló leánynyal még sohasem találkozott életében. Ha kizárta az ajtón, ott hált a küszöbön, a hideg márványon. Csarekoff annyira bele volt bolondulva, hogy az egész telet jószágán töltötte s nem ment Szentpétervárra, hanem a helyett a környékbeli kurta nemességből otthon alakitott magának korhelytársaságot, mellynek körében minduntalan válogatott bohóságokon törték fejeiket; különösen, ha a zivatarok beszokták őket a medve vadászatról, farkas hajszáról, ollyankor volt szem nem látta, fül nem hallotta tivornya a várban, hogy minden jó lélek keresztet vetett magára, a ki közel járt hozzá. (Folytatjuk.) Rajzolatok a magyar nemzet mivelődésének történetéből. (Folytatás.) 2. Müipar. Kézi mesterségek űzésére szinte nem volt ősapáinknak hajlandósága. Nem ismerték ők a müiparnak nemesb termékeit, sőt mióta harczias szellem hatotta át őket, dicstelennek is tartották verítékkel keresni az olly közműczikkeket, mellyek hadjáratokban fegyverrel valónak szerezhetők. De maga a szükség, az iparnak olly hathatós emelcsője,sem állhatott be köztük;mert szüntelen folyt háborúikban a néptömeg nagyon megfogyott, s hadi kalandjaik őket tömérdek martalékhoz juttaták. Mégis azt következtethetjük életmódjukból, hogy keletről hoztak némelly kézműveket magukkal. Öltözetök állatok bőréből állott, és a hadnagyok subái menyét, nyuszt és czobollyal, sőt ezüst és aranynyal is kihimeztettek : tehát az illy mezek készítésével foglalkozó tímárokat, szűcsöket és vargákat Ázsiából kellett magukkal hozniok, mit bizonyít az irhakészités is, melly már a régi időkben magyar találmánynak tartatott, s mit a német szomszédok földjeinktöl tanultak el. Továbbá, az ide költöző magyaroknak olly fegyvereik is voltak, mellyek az akkori Európában még nem használtattak , tehát az illy védeszközöknek maguk közt saját fegyvercsiszáraik és kovácsaik által kellett készíttetniük. Később, midőn már Európa nagy részét bekalandozva megismerték a műipar különféle termékeit, azokat itthon rabszolgáik és a meghódított benszülöttek által készítteték. A szerencsétlen augsburgi csatában (955) elhullott őseink ékszereiből sok márka ezüstöt és aranyat gyűjtöttek a németek az egyházak számára. Végre a legrégibb emlékek bizonyítják, hogy nemcsak Árpád a Csepel szigeten, hanem a többi vezérek is építettek maguknak házakat ez uj hazájokban. Az így serdülő műipart előmozdították azután azon német jövevények, kik már Géza hadvezér idejében kezdenek nálunk letelepedni és helységeket építeni. A most mondottakból mégsem következik az, hogy az egyenlően mind szabad és harcznak edzett magyarok az említett kézi mesterségekkel maguk foglalkoztak volna, sőt alább, a műipar akadályai fejtegetésénél, épen az ellenkező fog kitűnni, és tudjuk, hogy a magyarok már keletről is hoztak ide rabszolgákat; kiknek bizonyosan el kellett uraikat látni a szükséges közműczikkekkel is; de még bizonyság sincs arra,hogy az ideköltöző magyarok, a fegyverkoholáson kivül, valamelly kézi mesterséget önmaguk űztek volna. Első királyunk István, hogy beavassa a magyarokat a kézmüvekbe , számos görög, német és olasz műiparosokat telepített le az ország különféle vidékein. Illyenek jöttek be neje Gizelával is. Pestet is nagy részt ekkor szállták meg a németek. Azonkívül udvarában is tartott István különféle mesterembereket. Mindazáltal a kézműveknek bölcsői a várispáni és püspöki székek meg a monostorok körül keletkezett helységek valának, hol a telepedők nagyobb bátorságban részesülhettek, ezek szint annyi városoknak adtak azután eredetet. És a külföldi miveltséggel ismeretesb szerzetesek bútorai és templomi ékességei is sok kezet foglalkoztattak, mi oda édesgeté az idegeneket, és igy a műipar terjesztetett. A kézmüvek állapotjáról ezen l1-dik században szinte a monostorok alapítvány-levelei tudósítanak bennünket. Ezekben említtetnek már : kovácsok, bodnárok, esztergályosok, sütők, szakácsok, fazekasok, viasz-gyertyaöntők, aranymivesek, szekérgyártók, molnárok, méhészek, halászok, vargák, méhserfőzők, kerékgyártók, faragók,szűcsök, asztalosok, timárok, hajósok és tégelyesek (kulacsgyártók). — Ezek szerint tehát a mesterségek űzése az országban már elterjedett, s a magyarok közt is gyökeret vert. De sajnos, hogy ezen elajándékozott kézművesek még szolgaságban sinlődtek, sőt azon mesterember is, ki I. László királyunk teteme fölemelésekor a sírt felnyitotta, rabszolga volt. Egyébiránt azon ékszerek, mellyekkel István és Gizela a templomokat megajándékozták, finomabb kézmüvek gyakorlását is bizonyítják; ugyanezen szent királyunk maga tárából 200 röf finom posztót rendelt a szalavári apátságnak adatni, mi a posztónak itthoni készítésére is mutatna. A sok akadályok közt, mellyekkel szakadatlanul kellett a műiparnak e korban még küzdenie, jó hatást gyakorolt rá azon kis kereskedés, melly a városokban, az ekkor is már küzdhatuvá lett vásárokon fizetett. A 12-dik században jótékonyan hatott a műiparra, hogy a városoknak száma nemcsak szaporodott, de lakosai kedvezőbb helyzetbe is jutottak; azonban a várintézethez tartozó mesteremberek még most sem élveztek teljes szabadságot. Előmozdíták még a kézműveket e korban a következő körülmények. A nyugati lovagoknak gyakori átzarándokolása Magyarországon a szent sirhoz; mert mióta magyarjaink e lovagokkal megismerkedtek, ők is vérttel s pánczéllal jelentek meg a harczban és hadjátékoknál, sőt a gazdag nemeseknél ezüst és aranynyal hímzett posztóruhák is közdivatuakká lettek, és már pompás palotákat is kezdenek maguknak építtetni. Továbbá a régibb jövevények, és a most második Géza alatt letelepült német szászok (flandrok) sőt a honi mesteremberek is, nemcsak képesek voltak a gazdagok vágyait kielégíteni, de készítményeik különfélesége által azokat gerjesztették is. Ez után némelly városaink igen meggazdagodtak, pl. Esztergom, melly gazdagságáról az ország fővárosának hivatott, és Pest, melly nagy és leggazdagabb német helységnek neveztetett. Végre 3 dik Béla, ki Konstantinápolyban növekedvén, udvarába nagyobb fényt hozott s több udvari tisztségeket alkotott, városi csinosságra szoktató, a részben még most is sátorok alatt tanyázó népet; neje a franczia Margit pedig hazája finomságát terjeszté udvarában; de az egyházi szertartásokban növekedő fényűzés is emelé a mesterségeket. A műipari czikkek közöl a vászonszövés és üvegkészítés is kezdett már szorgalmasan gyakoroltatni, az elsőt a szászok a Szepességben űzték, az utóbbi pedig a letelepedett olaszok által jött nagyobb divatba. A táplálékra szolgálók közöl nevezetes a