Vasárnapi Ujság – 1855
1855-01-21 / 3. szám - Háztartás; házi orvos 22. oldal / Közhasznu ismeretek
22 vetélkedő asztali óborokat és aszúkat szolgáltat még most is földesurai pinczéibe. A hegy régi nagyságát — azaz, a szőllőmivelésre nézve — csalhatlanul igazolják a most már tetőtől félig benőtt rengeteg erdőben található szőllőtermő kőfalak, mint a most is művelt szőllőkben, azon különbséggel, hogy itt lent a közlekedés miatt kopasz, s ott fent az idő régisége s emberi kezek hozzáérhetlensége miatt egészen modosult kövekből áll, de még itt-ott szőllőtőkék is vannak rajta, melly az emberektől elhagyott, de a természettől egyedül ápoltatván, a legnemesebb izü gyümölcsöt éhezteti velünk ;ezen oknál fogva nagyon valószinü, hogy a nem csekély magasságú hegynek az egész délnyugoti része tetőtől-aljáig bortermő hegy volt, s nagy kiterjedésétől Nagy-Szőllős nevet nyert. S annál inkább hiteles ez állitás volta , hogy mig a szőllőkertek Magyarhonban nem voltak még annyira elszaporitva, az illy szőllőhegyek szüreteire fél Magyarhonból is összesereglettek, igy a szőllősire debreczeniek is jártak, s ott törvényes birtokuk is lévén a szőllőben; a nép azt is regéli ez oknál fogva, hogy ők a tatárjáráskor kincseiket a most már beomlott, de felfedezett rengetegben lévő pinczébe rejtették, mellyel még mai napig is hasztalan kutatnak — a pénzhez könnyen jutni akarók. . . . A Fekete-hegy nevét az oldalán s mintegy a város felett lebegő Ugocsa vagy Kankó várában történt több árulás, csel és erőszak s haszonleső szerencsétlen csatározások miatt kapta a magyar történet, de leginkább Fessleré, több országos emberek neveit említi fel, kik e vár fenállása s fénykorában egymást űzték ki annak birtokolásából, s igy örökös fekete napokat éltek át a vár lakói ezen kisszerű, de azért kiszámítás tekintetében elég erős sasfészekben : igy az erdélyi fejdelem Bethlen Gábor, Rákóczy Ferencz , Tököli, Teleki, de legtöbbet szenvedett vagy küzdött érette a derék Perényi család, mellynek a hegygyel együtt máig is birtokában van a mostani rom. Azonban valószinü elnevezése esős időbeni fekete füstölgő alakjától is származik. ... A magyar szent koronáhozi hasonlitásáért, némellyek Magyar-korona-hegynek is hívják; s példásan mondva , megóvja az északról süvöltő kárpáti széltől az alatta elterülő s a fiatal Tisza, mint óriás kigyó, által kettévágott gyönyörű igéző tájat. A néprege még két gyász adomát közöl a fekete gyászos név igazolásához : a többiek között élt egy Perényi Péter, kinek egy Ilona csudaszép leánya volt, a ki egyszersmind szemefénye volt atyjának, és mint a fergeteg után tündöklő nap, ollyan volt ő atyja mogorva özvegy napjaiban. A Fekete-hegy keleti részével szemben túl a Tiszán levő térségen, de a folyam közelebbi oldalán emelkedett a buza asztagformáju Nyalábvára vagy Királyháza, melly akkoron őslakuk volt. A minduntalani balesetek miatt ez időben az ugocsai vár a ferenczi szerzet zárdája lett, s hős Capisban szent hamvai Újlakról ide hozatván*) a szent ereklye az év gyakori részében közszemlére volt kitéve, s a végett rendes búcsújárások alakultak, mellyek még mai napig is divatoznak; mint egyszerű barát a hires mohácsi hős főpap **) is innét hivatott fel a hadsereg vezérlésére, mellyet igen nehezen fogadott el; a vele történteket tudjuk a magyar történetből, melly vérbetükkel van följegyezve a hon könyvében (1526. ***). Ezen időben a ferenczi szerzet vér vörösszinü csuhát viselt, de azt egy gyászos esetnek emlékéből való kitörlése miatt feketére változtatták; mások ellenben azt is állítják, hogy az egy külön szerzet volt, melly akkor töröltetett el. (?) A zárda mellett egy igen nagy és szép templomuk volt, a hol az évenkénti bucsujáráskor a szent hamvak tétettek ki; egy illy alkalomra Perényi Ilka is elment, nem annyira a buzgóság kiöntésére, — mivel a reformata felekezethez tartozott, — hanem a szent ereklye megtekintése végett, — mivel még nem volt itt, gyermekségi korától most jővén haza gondos nevelőintézetből. . . . Hajh! de áldozata lett ártatlan kivánságának; mert nem Isten szent házában, de kéjencz gonoszok tanyájában lelé föl magát, hol el kelle fonnyadni le ártatlansága liliomának .... De megadák ők e titkos nász árrát hamatosan, mert a megyékkel biró hatalmas vár ur, most mint bőszült atya átalán halál és földigrombolás esküjét, betű szerint teljesité, s ezen szennyeslelkü férfiakat részint a „vérfok" nevü magas falról buczkáztatá a szédítő mélységbe, részint az égő tűzbe lökette iszonyú haragjában; nem gondolván, hogy e miatt határtalan hatalmát s még vallását is kénytelen lesz elhagyni, csak hogy a fej- és jószágvesztés büntetést ezáltal némileg is enyhitse; s ennek következtében le kelletett tenni neki egy uj kolostor épitését a városban, s egyszersmind azt alapitvánnyal ellátni, a kolostor még mai időkig sincsen bevégezve. A rom fölibe is épittetett egy kis kápolna, hova most a nagy-szőllősi áhítatos nép Szent-Háromság vasárnapján bucsuképen húzódik fel, ott buzgó lélekkel öntvén ki keble szent érzetét minden évben. A második adoma ekképen következik : Il ik Ulászló vagy Dobzse László idejében szinte egy Perényi Ilka vonta magára kitűnő szépsége által az akkori fiatalság figyelmét, de szivét egyedül egy délezeg levente birta, ki e nagy szerencsét kitűnő szépsége de inkább jósága miatt nyerte el: e boldog lovag neve Huszth Gejza volt, fia a Mármarosban elő huszthvári kapitány ugyancsak Huszthnak; ő Perényivel rég öröklött családi haragban voltak, s távolról sem képzelék azt, hogy annak ellenére gyermekeik a legjobb viszonyban élnek egymással, eljöttnek vélték az időt, hogy szüleiket egymással kibékítvén boldogok legyenek a világ szine előtt, de mennyire levezettek, midőn mindkét helyről tagadó választ kaptak ! Hajh be a szerelmet, melly igaz szivből ártatlanul kél, mi hatalom képes korlátozni ? . . . . daczára az egymástóli vég eltiltásnak, ők mégis titkon több ízben találkoztak, több titkos helyeken; igy még most is „Szerelem dombja" nevet visel azon széditő meredek tetején lévő domb, a Hark hegyen, mellyen át az ut Mármarosba visz át Vörösmart helység megett, honnét Ilka napszálltakor várta imádott Gejzáját, s hosszasan aggódva merengett Huszthvárra; s ha itt találkoztak, titkos utakon haladtak a már most csak vadak által lakott völgyekbe a Fekete-hegy tetőre, hol háboritlanul ömlengék és sirák el egymásnak kölcsönös fájdalmukat és szerencsétlen szerelmüket, mellyért a nép figyelmét ki nem kerülhetvén elárultattak a földes urnak, ki még boszusabban tiltá el őket egymástól örökre; a nép ezért nevezte el Szerelem völgyének az egyedül most már csak a vadászok és pásztoroktól ismert helyet. Gejza a méltatlan számkivetés miatt majd mint őrült rohant el az atyai háztól, s még egy „Isten hozzád"-ot jött venni imádott Ilkájától a „Szerelem völgyében, hol egyszersmind örök hűséget esküdtek egymásnak a sirban is. „Igy boszultatik meg a fiu az apáknak vétkeiért harmad és negyed Íziglen!.. . Mint párja vesztett oroszlán rohant ő az épen kifejlődött tatár csatába, s keresve kereste a halált, melly a hőst megilleti, de nem lelé azt; mig végre egy ügyes fortély által az ellentől, reánézve a halálnál százszorta iszonyúbb rabszolgaságba hurczoltatott, honnét csak 10 év múlva szabadulhatván ki, mint zarándok jött haza, de fájdalom emlékező tehetség nélkül s úgyszólván félőrülten, balcsillagzata s szivében a hon mágnese öntudatlan is régi hazájához voná őt, s igy bolyongva az előtte már ösmeretben huszti vár alatti remete lakban megtelepült, s a nap hosszát füvek ismeretében vagy kedves hárfája társaságában tölte, mit mesterül tanult el szerencsétlen fogságában. A várcselédség egészen elfogultan hallgatá a hárfa panaszos hangjait, s többnyire könnyezve válának el az ezentúl látogatottabb remetelaktól. Huszthnak ezenkivül még két szép leánya volt, kiknek szinte tudtokra esvén a remete érdekessége, kíváncsiságoknak ellent nem állhatván, séta ürügy alatt személyes tanúi valának a nem túlzott hírnek; de mennyire meg voltak lepetve, hogy a hosszú szenvedés daczára milly deli szép férfiút fedeztek fel a semmit nem gyanító férfiban, s a két testvér rokonszenvét hárfája, de apróbb szenvedélyteli előadásai által is magához bilincselé, s a részvét könnyeit családi szemekből, míg ez a kisebb nővérnél ártatlan lágy szerelemmé változott, hisz nem tudta ő, hogy az bűn-e, ha egy kényúr gyermeke egy igénytelen szívért dobog, s ez mégis ugy volt azon időben. Az idő haladt, ők a kölcsönös szerelmet egymásnak megvallák, s élvezék azt gondtalan, azonban e gyakori érintkezés által emlékező tehetsége, elfeledt örök esküjével visszatért, de már késő vola, miután a különben is bősz atya őket gyakori eltünésök miatt — épen együttlétekkor, meglesvén — az ártatlan, de Huszth szerint a háládatlan vakmerő szerelmes remetét kedves leánykájával egy barlangban szerelemben kéjelegve találván, gyanús szivét kérlelhetlen rettenes boszura hevité, s az ártatlant még az nap a vár alatt lévő dombon lefejeztetni parancsolá, hogy példája legyen egy nyomorult földönfutónak, s hogy miképen merje máskor pilláját felvenni egy kényúr gyermekére. . . . Hogy a tény erélyesen — de nem erényesen — végrehajtassák, ő maga is személyesen lement a gyászpadelibe, nem ingaták meg őt a jámbor remete igazolásai, nem ártatlanságának számos védői, nem leányainak és nappali sirásai s a kisebbik gyakori ájulásai sem, reá ki volt mondva a halál, s a vörösen sugárzó nap hunyásával a szép fő is legördült a Pirosdombon, melly az ártatlan vértől megfestetve, mai napokig is szinét nevével együtt megtartotta. (Vége következik.) *) Fessler Antal „Die Ungarische Geschichte" 5—6 Band. **) Tomori Pál. **) „Zöldvadász", az „Eszther" szerzőjétől 3—4-ik köt. Háztartás; házi orvos. A lábak hidegsége ellen. A hideg lábak oly elterjedt baj, mint a tyúkszem, s épen olly alkalmatlan mint ez. Mind azoknak, kik e bajban szenvednek , különösen ha íróasztalhoz kötve, ülő életmódot élnek, egy igen egyszerű és bebizonyult szer ajánlható : Végy egy pár ív papirost (legjobb a nyomtatási papiros), takard belé lábaidat s húzd rá czipődet vagy csizmádat; s minden másod nap váltsd fel uj papirossal." Ebből áll az egész szer, melly már sok emberen segített. — Az u. n. botosok, galosok vagy felezipők viselése nem ér semmit, ezzel csak elkényeztetjük lábunkat s annak hidegségét el nem távoztatjuk. Ha azonban csakugyan felczipőkre, szorulunk ami különösen városokban, sáros időben gyakran elkerülhetlen, akkor bőrfelczipőket viseljünk, ne pedig a most divatos gummiczipőket, mert ez a gummi (kaucsuk, mézga) megakadályozza a láb kigőzölgését s túl a rendén szorosan fekszi meg a lábat. A ki illy gummiczipőben tett egy utat, s azután hazaérve leült, tapasztalhatta, hogy lábai rendszerint azonnal meghidegültek. A meleg lábviz sem ér e részben sokat, ez is csak elkényezteti a lábat; legjobb e tekintetben a hideg lábviz, csakhogy ezzel vigyázva kell bánni. Hideg lábviz után nem *) Eperjesi Hyacinth.