Vasárnapi Ujság – 1855

1855-12-02 / 48. szám - A yam gyökér (2 kép) 389. oldal / Ipar és gazdászat

390 Egy majoros gazdasági példányintézetet szándékozik felállitani, fekvő vagyon azonban nem lévén rendelkezése alatt, de birván annyi erővel, hogy egy épületekkel ellátott 100—150 holdas gazdaságot a fellebbi czélra beruházzon és felszereljen . „Ugyanazért — úgymond — tiszte­lettel nyilvános felszólitást intézek mindazokhoz, kik ez ügy iránt lelke­sedéssel viseltetnek; egyesekhez, kiket a sors e kedves hazában kiter­jedt fekvő birtokokkal megáldott, szintúgy mint községekhez és tes­tületekhez, a többek közt különösen is azokhoz, melly községeknek ez ügy körül már nyilatkozatukat birom, méltóztassanak velem közleni, hogy egy illy majoros gazdasági példány-intézet részére micsoda feltéte­lek alatt hajlandók 100 legfelebb 200 holdnyi a­czélnak megfelelő földet rendelkezésem alá bocsátani."­ Az intézet felszerelésében a segélyezést ugyan nem fogja visszautasítni, de arra igényt nem tart, s az intézet fel­szerelését szerződésileg előlegesen megállapítandó terv szerint önerejéből igéri teljesíteni. Ajánlkozók magához Galgóczi Károly úrhoz kéretnek fordulni (Pestre Széchényi sétatér 4. sz. I-ső emel. 8. ajtó) ki is felszó­lítását a „P. N."-ban közli először, honnét azt mi is átvetttük. Tilós társaság.. a.— A magyar akadémia nov. 26-án tartott természettudományi szak­osztályi ülésében némelly előzmények után Dr. Csorba Jós, a növénytani műszavakról s különösen némelly növények táj és vidéki nevéről, érteke­zett, mellyek a debreczeni füvészkönyvben nincsenek feljegyezve. Igy em­lité, hogy sok helyütt az Amaranthust börzsönyfűnek, az Ononis spinosat szamárgyönyörüségének a Veratrumot pedig hunyornak mondja népünk. Óhajtandó is volna, hogy fűrész könyveinkben, a növények minden táj­elnevezései fel lennének jegyezve és hogy az illetők csak akkor adnának azoknak uj nevet, ha a régi vagy a nép ajkáról vett teljesen használatlan volna; nálunk még nemcsak a tudományt de a nyelvet is szorgalmasan kell annak tanulmányozni, ki irodalmunkban működni készül, mert sok régi, és táj szavaink vannak mellyek megfelelőbbek akármelly ujan fara­gottnál. — Továbbá a titoknok az elnök egy leveléből azon örvendetes hírről értesített, hogy az akadémia pénztára kedvező állapotban levén, újonnan több rendes tag részesülhet fizetésben; ez érdemes tagok Erdy, Balogh, Szemere Pál, Nagy János, Szalay László és Fridvalszky. Eze­ken kívül már csak hat rendes tag leend fizetés nélkül. — Végül a titok­nok azon fin nyelvet és történeteket tárgyazó munkákat mutatta be, mel­­lyeket Europaeus és Linström svéd tudósok küldtek az akadémiának. Irodalmi ügyek. A kedves emlékű egyetemi hitszónok s a Néphez alkalmazott egy­házi beszédek első évfolyamáról országszerte ismert és kedvelt Szabó Imre, felső-iszkázi plébános ur, folytatólag második évfolyamát adja ki jeles egyházi beszédeinek , mellyekből az első kötet most jelent meg , s huszonegy sz. beszédet tartalmaz, u. m. advent I. vasárnapjára, Szent-Miklós napjára, szűz Mária szeplőtlen fogantatására , advent II. III. IV. vasárnapjára, karácsonra, Sz.-István első vértanú, Sz.­János apostol napjára, karácson utáni vasárnapra, az év utolsó estéjére, újévre, újév utáni vasárnapra, vízkeresztre, vízkereszt után I. II. vas. Jézus nevenap­jára, vízkereszt után III. IV. V. VI. vasárnapra.—E kötet ára igen szép kiállításban 1 pft. kapható Hartleben K. A. urnái Pesten s általa minden hiteles könyvárusnál. Szabó Imre neve e téren tekintély, elég legyen azt egyszerűen megemliteni, hogy az illetők ez irodalmi újdonságról kedves tudomást vegyenek.­­ — Megjelent Palugyai Imre „Magyarország története, földirata s állami legújabb leirásá"-nak IV. kötete, melly Békés­, Csanád, Csong­rád és Hontmegyék leirását tartalmazza.­­— Kilián könyvárus, ki Vörösmarty műveit leszállította 5 ftra, azok árát most ismét 10 pftra emelte , azon czélból, hogy a jövedelem harma­dát a nagy költő családja részére ajálhassa fel. Hányan vannak, kik nagy költőnk műveit bírni óhajtják, de 10 ftát egyszerre nem bírnak kiterem­teni, hanem ha azok olcsó kiadású apró füzetekben fognának megjelenni, havonként képesek lennének azokból egyet kettőt megszerezni. Az itt mondottakat ajáljuk a Vasárnapi Könyvtár kiadójának figyelmébe. *Megjelent a „Család könyvének" IX. füzete. Tartalma : Újfalvi Krisztina, Kővárytól. A Csimborasszo, (aczélmetszettel). Vulcanizmus. (3 fametszettel). Magyar hagyományok Attiláról. Közlemények Ausztrá­liáról (13 fametszettel). Egyveleg. Nemzeti szinház. NOVEMBER. X. Aranyváry és Campilli tánczelőadásaik nagy közönség előtt és erős tetszés mellett mentek végbe. Azért mi még­sem szavazunk egy állandó ballet tartása mellett. A tapasztalás bizonyitá, hogy az sokkal többe kerül, mint a­mennyit jövedelmez. Majd, ha na­gyon sok fölösleges pénze lesz a színháznak. Még most elébbvaló a hiányzó drámai szakosztályok betöltése. XI. Bolnai visszatért győri vendégszerepléseiből, hol a közönség tetszését sikerült kivívnia. XII. A drámabíráló választmány egy uj vígjátékot fogadott el Kövér Lajostól : „Hűség hűtlenségből" czim alatt. Megforditva inkább találó lenne e czim. Jövő héten színre fog kerülni László jutalomjátékául. Tárogató. ..— „A magyar költők fejedelme többé csak névben, müveiben és emlékben él. A hazai irodalom fődisze, a magyar költészet százados tüne­ménye, a nyelv ékessé teremtője, szóval egy nagy nemzet méltó büszke­sége Vörösmarty Mihál Pesten­­. november 19-én meghalt. A babérral koszorúzott költő 1800-ik év december 1-én, Fehérmegyében Nyéken született s első iskoláit e város falai közt végzé. A halhatatlan nevü ha­lott s legnagyobb magyar költő Székes-fehérvári tisztelői, születése nap­ján f. évi december 1-én a sz. Ferenczrendüek templomában délelőtti 11 órakor gyászmisét fognak tartatni, a mi ezennel a t. cz. közönségnek je­lentetik. Azon férfiú emlékének megünneplése, ki a magyar irodalomra a legtöbb fényt árasztá, minden honfinak kötelessége. Az átalános elismerés és országszerte nyilvánuló tiszteletteljes sajnálat, nem jutalma a valódi érdemnek, — csak természetes következmény." Illy tartalmú gyászlapot osztanak szét elhunyt nagy költőnk székesfehérvári tisztelői mult hó nov. 25-én, melly is a jó, szent és nagy iránti lelkesültségöknek, leghango­sabban és dicséretesebben szóló bizonyítványa. Egyes ugy mint egész nép, melly az érdemnek és erénynek áldozik elismeréssel és emel oszlo­pot, ez által önmagát örökiti meg. Vajha mindegyikünk meggyőződnék valahára e legszentebb örök igazságról!! y. — Az angolok Pesten állandó lóvásárlási hivatalt állítottak. Az ország különböző részein összevásárolt lovakat itt öszpontositják, s innét kisérik el aztán keletre is. y. — A pesti Lipót egyház építésére mult hóban 900 ft adakozás jött össze. y. — A Dohány utczában épülőfélben álló uj izraelita imaház épitő bizottmányához egy keresztyén úrhölgy 100 pftot küldött be. Illy ada­kozások csak viszonzásai azoknak, mellyeket izraeliták keresztyén inté­zetekre tesznek. .. — Ismét két öngyilkossági eset. A Dunából a napokban egy hullát fogtak ki, a rajt észrevett minden ismertető jelek öngyilkosságra mutatnak. A budai városmajorban egy szabólegényt találtak felakasztva selyemczérnából összefont madzagra. Az öngyilkosság napjainkban mind gyakrabban fordul elő, külföldön még inkább mint honunkban, elannyi­ra, hogy újra felébresztendi az a törvényhozók figyelmét. Egyszer már forgott fenn hasonló eset, melly alkalomról maradt fenn azon napjaink­ban már csaknem elavult szokás is, miszerint az öngyilkosokat, hogy e bűntől visszariadjon az élő, nem temeték a többi hivek közé, hanem csak a temető árkán kivül. A gyakori öngyilkossági esetek mindannyi vádak az emberi társalom ellen, mellyeket azért meggátolni a törvényhozásnak nem álland­­oha hatalmában. .. — A nemzeti muzeum sétányán nov. 24-én illtették a legelső fát, melly alkalommal, az intézet igazgatója Kubinyi Ágoston nagy ebédet adott. Azon csinos öntözőt, mellyel a vendégek a fát megöntözék Kor­tsák József bádogos különösen e czélra készité. Vidéki hirek. P. Sz. Király, nov. 11. — Szeretett barátom! Nem tudom, de gondolom, a ti újdonságaitok ollyformán keletkeznek, miután ezen az emberi gyengeség szerint szükséges tudni­valókat csakugyan hirdetnetek kell , hogy neki gyürkőznek ujdondászitok és mit csak láthatnak, jól vagy roszul, rögtön jegyzik, és mint méhek rakottan hazatérvén, átadják a következő lap által a nagy közönségnek ; vagy ha hálójukat hasztalan merítik Fama tengerébe, alapságba vesznek más hírlapokat, s böngész­nek nem sokára visszaböngészendőket, míg nem a rovat megtelik; ugy­e illyformán van? (Igen. Szerk.) Millyen furcsaságok kerülnek azután illy módon többszöri kiadás és versio által, im olvasd : én, mint a magyar föld egyik hűséges fia, épen újdondászaitoknak köszönöm, hogy alkalmat találtam, a nemzeti muzeum körül ültetendő kert hirére, egy kis homoeopathikus adagban, honfi kötelességem teljesítésére. Mi történt?! Legelébb is előfogott az „Ungarische Post" s azt mondta, „hogy bizonyos Egressy Laczházáról a Kunságból, ezt meg ezt az ajánlatot tevé" stb. és kapja az akkori „Pesti Napló" újdondásza, mindazt hűségesen leforditva közli, mig végre a Pesti Hirlap megma­gyarázta, hogy lesz azon Egressy nem Laczházára való, hanem másik. Természetesen nem tehettem akkor egyebet, mint mosolyogtam; nem remélhetvén hallgatásra bírni az újdondászokat még azon kérésem­mel sem, hogy lennének szivesek respectálni becsületes honfi érzelme­met, melly szerint mint különben is csak tartozásából fizetőnek, t. i. nem szabad tehát a jobb kéznek arról, mit a bal adott, tudni. De hasztalan, mert bekövetkezett ősz és vele azon kellemes érte­sités, hogy megkezdendő levén a muzeum körüli ültetés, a kötelezett ül­tetményeket szállittatnám helyre; mi a rendelt időre meg is történvén, bezzeg mind elébbi mosolyom­, szintúgy hallgatásomért is busásan meg­lakoltam, mivel újból hozzáláttak az újdondászok, és mig egyik egysze­rűn tudatta, hogy már pár száz ültetmény érkezett; a másik azt mondta, „miszerint egy pár látogatatlan hangverseny­terem befűtésére is ele­gendő ültetvény szállíttatott a muzeumhoz;" míg végre a harmadik úgy írta körül, „hogy pár száz ültetvényt a birtokomon lakó kunok ingyen és önkényt szállítottak Pestre;" és ez az ok, miért,­­ ne­talán a helyre-

Next