Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-11 / 6. szám - Az amerikai nők gyülése. Edvi Illés Pál 42. oldal / Társalmi kérdések és inditványok
szegény bűnösért, de az orvosságot visszautasitá; serami gyógyszert sem akart elfogadni. A mig azár azt parancsolta, hogy éljek, élni kellett; ha ő azt parancsolja, hogy meghaljak, meghalok. Serami biztatás sem volt képes arra birni, hogy meggyógyulására gondoljon. Utolsó kivánata az volt, hogy azt a kettős aranyat, mellyet nyakában visel, ne vegyék el tőle, ha meghal; temessék el ugy, hogy az keblén maradjon, mert azon a czár képe van. Még azt is megsúgta ápolóinak, hogy el ne felejtsék megizenni elöljáróinak, miszerint ő a czárnak utolsó lehelletéig hűséges szolgája maradt. Mintha attól tartana, hogy a czár keze még az égbe is felhat, s ott is vannak neki hetmanjai és poroszlói, kik az ellene vétkezőket megragadják, s ott is van egy fagyos pokol, Szibéria mintájára, mellyben tűz és lángok helyett jég és hó között kínozzák a kárhozatra szolgált oroszokat. Azzal felemelte két kezét az égre, térdre állt ágyában s félelemtől reszkető hangon felkiáltva : „irgalom, kegyelem, én uram!" arczra borult,—igen,arczra borult ama hatalmas ur előtt, kinél a szolga kiáltása egyenlő a parancsolóéval, s kihez nem visz fel, úgy az egyik, mint a másik, egyebet a puszta, meztelen léleknél. És így halnak meg a minden oroszok birodalmában milliók és milliók, és minden évben új milliók születnek helyettök, kik ugyanazt a sorsot élik végig, és akiknek eszökbe nem jut, hogy miért nem jobb az élet ? Az amerikai nők gyűlése. (Farsangi merengésekkel). Legyen szabad e czikket egy kis fenékkeritéssel kezdeni, és mellesleg ide s tova áradozni; miután én a „Vasárnapi Újság" iránt némi papos előszeretettel viseltetvén, jobb szeretek annak révén egyet szólni, mint másén százat. Valamikor melléknévszó nélkül Amerikáról emlékezünk, mind akkor kiválólag Észak-Amerikát kell érteni; s abban viszont, nem a vad Indiánok tartományait, nem is a jeges földsarki részeket, hanem az úgynevezett szövetséges státusokat, mellyek lakosai nagyobbrészint Európából oda kivándorlott civilizált keresztyén polgárok, mint e kivándorlás időnkben is szakadatlanul nagyjában foly, legkivált nyugati Némethonból, mellynek fi- és nőpolgárait a kivándorlás viszketege különösen bántja. Ezek az észak-amerikai államok pedig világszerte elhíresültek arról, hogy ott teljes szabadság uralkodik, mellynek én inkább rakonczátlanság czimet kivánnék adni. Az Eldorádó-féle mesés ország, ha valahol a nap alatt, ottan kereshető, és . . . feltalálható-e? az más kérdés. Ugyan Amerikában leend helye (ha leend) azon jóslat valósulásának is, mellyet Schleiermacher, korunkbeli pantheista philosophus és igen eredeti hittudós Berlinben, Joelnek, Kr. sz. e. 811 évvel megirott profécziája nyomán kiindulva (2, 28. 29.) platoni szellemű Beszédeiben egész belső meggyőződéssel hirdetett, hogy lészen idő, mellyben tudomány és művészség olly tökélyre fognak magasulni s annyira elterjedni, miszerint Ádám maradékai, — férfiak és nők, kézmivesek, földmivelők, napszámosok, apródok, szobaleányok, szolgák és nőcselédek, — minden teendőiket gépekkel vitetik végbe; ők maguk pedig merő szellemi és lelki foglalkozásokban kéjelegve tölthetik idejüket; lészen idő, mikor a szaktudományok és művészetek, eddigelé csak a férfiak birtokában lévő egyedáruk, nőkre is ki fognak árasztatni, egyaránt és különbség nélkül. Már jelenleg is az amerikai szabadság — melly szerint minden ember korlátlanul saját eszére hagyatik — vajmi sok mindenféle kék zöld vadakat idéz elő! Ott egyik tulság a másikat érinti, és a határtalan szabadságnak közepette, ott garázdálkodik a rabszolgaság, minden iszonyatos jeleneteivel, mint azokat ,,Tamás bátya kunyhójában" olvastuk , melly híres könyvet amerikai hölgy irta. Én részemről mindig haragszom Amerikára — nem is tudom hogyan — bár az mit sem törődik haragommal. Mert lelkész levén, ott én elhalhatnék éhhel, halomnyi szent áruim mellett, mellyekre lelki szükséget ott senki sem érez ; és fárába soha nem juthatnék. Ugy járnék én Amerikában, mint hajdan a földre alá küldött Múzsák, midőn észt, erényt, békét és más szellemi árukat kínáltak az embereknek, kincseiket szelenczékben hátukon szertehordozván és kiáltozván : „Vegyetek észt'." de házakból helységekből kiűzettek, ugy hogy áruikat vizsza kellett vinniök az egekbe, mint nem kelendőket itt e földön. — Én mindig haragszom Amerikára — meg sem mondhatom hogyan — azon okból is, hogy ott még a nők is egészen szél kasszára* vannak hagyva , holott nekik egy kis finom őrizet és rakoncza, de a mellynek szalagát mindig Amor keze tartsa, bizony nem árt. (Tudniillik férfi kezet értek, mert Amor férfinemü szerelemistenke volt.) Mert csak illy kötvetartásuk mellett üzhetjük felettük a férfi uralmat teljes biztonságban, ellenkező esetben pedig félnünk kell minden órán , hogy ők valami asszonyi praktikával belénk kötnek , rajtunk fölülfordulnak, és bennünket paradicsomból kapott régi jogainkban háborgatnak. És ez meg is történt Amerikában valósággal. Amerikában az asszonyoknak is teljes szabadságukban állván, u. n. meeting-eket (olv. míting), azaz : népgyüléseket tartani, ott a hol nekik tetszik, és akkor mikor ahol jó kedvök duzzanik; tehát ők ezt tisztán bohózatból is megteszik néha. Nem szükség megjegyezni, hogy gyüléskedéssel Amerikában sem törik fel őket falusi pórnők vagy koldus asszonyok, kik elég dolgot találnak maguk előtt, csak azt győzzék , hanem urnék azok, és városi rendek, kiknek a házi kör szűk tér, vagy az igazat megmondva, a kik otthon dolgot nem találnak, és találni sem akarnak, azért a háziasság határin kívül keresnek mulattatót és teendőt. Felhasználták e szabadságukat név szerint 1852-dik évben, október hónapjaiban. Ott ugyanis némelly mondós kávénénikék, a kártyaasztalok mellett divánozván, azon ötletre jutottak, hogy kisérletet kellene tenni, kivivni a jogot, miszerint országos ügyekbe nők is befolyhassanak; némelly szaktudományokat ők is sajátukká tehessenek, aztán hivatalokat is vállalhassanak, kivévén a . . . katonaságot. Az inditvány köztetszést nyert, és most már ahol párthívet kellett toborzani mennél többet, melly czélra gyorsan szerteoszlottak, elszáguldozván fel és alá minden irányzatban. Amerika vaspályákkal sűrüen behálózva levén, ott a közlekedés villámsebességgel történik. Az emberek ott égi madarakként röpülnek a levegőben, és New York (Newjork) tengerparti városból a fővárosba A Washingtonba hamarább odaérnek , mint a . . . gólyák. Kormányi rendeletek és pletykák egyenlő gyorsasággal futják be mind a 24 szabad tartományt. Kávénénikéink tehát egy Hopp mondással beszaladozták egyik várost a másik után. Meg is lett nyerve ez ügyhöz az amerikai hölgyeknek általános többsége: és dictum factum, — kimondták s meglett a maguk közt kifőzött határozat : „hirdettessék népgyűlés Syracusa*) városában Hogy pedig ez véletlenül galántabb gyűlésnek készült, mint Európában a merőn férfiakból álló gyűlések : abból kiviláglik, hogy ők az övékbe a férfiakat is teljes illendőséggel meghivták. A kitűzött napra egy tágas teremben össze is seregelt a sok hosszu ruhás képviselő, a kabátos csak gyéren, közben közben. Elnökül egy syrakuzai tisztes asszonyság választatott, ki miután a gyűlést megnyitottnak jelentette, angol nyelven előadta ez összesereglés nagy czélját. Panaszos zajt ütött, hogy e szabadság földrészében a nőnem férfiak uralma alul máig sincs emancipálva**), holott azt is férfiakkal egyenlő jogok illetnék. Azért a főkormányhoz kérelmet nyújtani indítványozott, „hogy jövőre asszonyoknak is adassék meg a jog, állami tanácskozásokhoz, szavazás és választáshoz, valamint a törvények végrehajtásához is képviselőkkel járulni minden vidékekből; —továbbá a kenyértudományok közül jogot követelt, az orvosi-féle szakot tanulmányozni és a való életben nyilván gyakorlatba is venni, és általán a társadalmi állam minden működéseihez befolyni , amikor aztán ők is emancipáltaknak tarthatnák magukat, de eddig nem." Most a tárgy megvitatás alá került. Szóltak hozzá vékony zengzetű hangjaikon először a nők, sokat feleselvén egymás közt, a dolognak mellette és ellene, de eldöntő határozat nélkül. Tartott a gyűlés több napig, hozzá a férfiak csak mosolyogván, vagy közbetett gúnyos taglejtések mellett csak hallgatván egy darabig. De végre ránczbaszedett homlokkal felkelt egy angol gentleman (olv. dzsentlmen, úri ember), és jól megnyomott férfias hangon férfitársai nevében kimondá, hogy mindebből semmi sem lesz, hogy ez hiábavaló gyülöskedés, hogy az állam békességére nézve ő legtanácsosbnak itéli, ha a nők megmaradnak jövőre is a háziasság körében; inté a nőket komolyan, hogy efféle követelésekkel felhagyván, igyekezzenek hasonlítani inkább a rejtekhelyeken illatozó ibolyához, mint a nyakát feltoló napraforgóhoz (mérges pisszegés); felhozá, miszerint ők nem laknak a Tolvaj szigeteken (Ausztráliában), hol nőnem az uralgó fél, mellytől néha ütlegeket is kapni, a férjek szerencséjöknek tartják; megjegyzé mellesleg, hogy nőkhöz íróknak lenni sem illik, mivel ők, valamint az angol paripán félszegen ülnek, ugy a költészet paripáján a Pegazus-on is; boszantásul még felhozá,hogy a régi görögök mind a Grácziákat, u. m. a kellemek istennőit, mind a Furiákat, mint a pokolbeli düh istennőit nő-alakokban föstötték (ismét zajos pisszegés!); ingerné a kedélyeket azzal is , hogy a nő nem sokkal gyöngébb elmével van adományozva a természettől, mint a férfiak, mert lám a tébolydákban az ő számuk mindig fölülmúlja emezekét. ... De itten már a pajzán szónok a felzúdult nők összes seregétől letorkoltatott, és hangos hurrah rivalgások között a gyűlésből kisompolyogni kényszerült. A gyűlés is ezúttal szerteoszlott. Utóbb még hol, és merre, és hányszor tartottak a hölgyek illy meeting-et, és hogy minő eredménnyel , arról semmi hírt nem foghattam, bár mint lestem a lapokat. Alkalmasint dugába dült minden, és a köve *) Köznép szájában divat, annyit jelent, mint szabadjára. *) New York tartományban fekvő és sóbányával gazdag uj városka. **) Maneipium, latin szó, szlávot, rabszolgát jelent; emancipálni annyit tesz, mint felszabaditani.