Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-05 / 31. szám - A budai várpalota (kép) 245. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások - Egy magyar iparos levele Amerikából 245. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
245 ságu pecsétjével megerősíttetik, melly fekete jáspisból készül, mit senki másnak nem szabad pecsétnyomónak használni. Dr. Hegedűs: A budai királyi várpalota. A budai királyi palota várát ugy közöljük rajzban, a mint az legutóbbi időkben újra felépült s némi részekben , nevezetesen fedele, átalakult. Történeti bővebb ismertetését most azért nem adjuk, mert a képet is csupán mutatványul közöljük a Tóth Lőrincz által szerkesztett „Nemzeti naptárból", hogy olvasóink jó eleve láthassák, milly illustratiókat (képeket) szánt Heckenast Gusztáv, azon a közönséges képes naptáraknál egészen más szempontból felfogott legújabb naptárához, mellynek szerkesztésére olly jeles tudományos férfiút sikerült megnyernie, minő Tóth Lörincz t. hazánkfia. Egy magyar iparos levele Amerikából. Közli: BALLAGI KÁROLY. Kedves atyám! Régen volt, hogy utolsó becses levelét örömittasan törtem fel — sok változás történhetett azóta otthon, valamint én is igen sokon mentem keresztül. Sorsomról, hála istennek, csak jót írhatok. Szokásom szerint szorgalmatos vagyok, de nem is lehet máskép — Amerikában egész más életmódja van a munkásnak, — itt, kevés kivétellel, 10 órát dolgozik naponta mindenik, tehát 60 órát egy héten, ennyit játszva dolgozhatik s mégis pénzt is tehet félre. — Midőn St.Louisba értem, pénzem egy krajczárig elfogyott, de jó munkát kapván rövid idő alatt 600 forintot szereztem. Ekkor egy francziával kompániába állva, boltot nyitottam — munkánk elegendő volt, de komponistám hamis ember lévén, hamar felbomlott köztünk a barátság, különösen miután kevéssé ért, mint valamelly mesterségéhez ,ilyegyeláttam, hogy inas. Elváltunk tehát, csendül nyitottam boltot, és olly sikerrel működtem , hogy a 3-ik héten már 4 segédre volt szükségem. Komponistám pedig az alatt tökéletesen tönkre jutott, s magamnak kellett adósságainkat kifizetni, mi által 150 forintot vesztettem. ségemmel azonban jó rendben lévén, veszteségemet Mesterhamar kipótoltam, de ekkor más baj ért, t. i. jó barátaim és ismerőseim ,,soha meg nem fizetem" fejében nyakra főre dolgoztattak nálam — minden fényesen ment — több helyen feleségesedéssel késztettek, de hamar leestem egemből, mert barátaim nagyobb része pénzemmel „ill a berek nád a kertet"-et csinált és én néhány hét alatt mintegy 900 forintot vesztve, meguntam a szabóságot. Ekkor California csalogató szinben tűnve fel előttem, elhatároztam oda utazni. Julius 1-én 1854-ben gözkocsira ülve, Missouri, Illinois, Indiana, Michigan, Ohio tartományokon és Erie nagy taván keresztül New Yorkba utaztam. Ez utat, mintegy 1500 angol mérföld, mindenütt vasúton 64 óra alatt sebesebben mint a madár) lehet keresztül repülni. Útközben a mellett még több nevezeteségeket, különösen a híres Niagara esését volt alkalmam megnézni. Ezen Niagara zuhatag a világnak legnagyobb természeti csudája, az itteni látvány teljességgel leirhatlan, de hogy mégis némi képzete legyen róla kedves atyámnak, tehát képzelje a Dunát, mintha a Szentgellért hegyéről folyna és annak legmeredekebb csúcsáról zuhanna alá — a Niagara itt kősziklák közt négy oldalról foly össze rettentő sebességgel, s ezért két mérföldről beláthatni. Szörnyű erőszakos zuhogással tódul előre mindazon pontig, hol a természet mintegy mondva csinált számára egy 200 láb mélységű és 400 láb szélességű árkot, mellynek kiálló szikláiról visszapattanva, irtóztató csattogással tölti be a levegőt, mintha ég és föld összeszakadna — s az ember az Ítélet napját véli közelegni. Nem messze innen egy gyönyörű városocska ékesiti a legvadabb vidéket, mintegy tündérlak a vad természet kebelén. Félnapi itt tartózkodás után, mialatt csak futólagosan tekinthettem meg a ritkaságokat, megkondult az indóházi harang, s akarva nem akarva el kellett hagyni e csudahelyet, hol még napokat szerettem volna tölteni. Az egész utazás tündérországi álomnak tetszett — keresztül utaztam majdnem az összes egyesült tartományokat, mellyek összesen körülbelül akkora területen fekszenek, mint egész Európa — a hol alig egy pár évtizeddel ezelőtt vad, meztelen indusok futkároztak, ott most, mint hal a vizben, szabad és gazdag nép lakja gyönnyörű városait. Folytonosan vasúton utazva, minden pillanatban uj meg uj tárgyak, mint meg annyi gondolatok repültek el szemeim előtt — hol magas hegyek alatt, hol mély völgyek fölött vitt el az ut, másutt egy 400 lábnyi mélység fölött rohantunk el biztos kőhidon keresztül. De hála istennek szerencsésen értünk New Yorkba, hol 12 napig kellett várakozni Californiába induló gőzösre. Ez idő alatt volt alkalmam a londonihoz hasonló világműkiállítást még egyéb nevezetes dolgokat megtekinteni , mellyekről, ha beszélni akarnék, nem érném véget levelemnek. Július 20-án gőzösre ülve, a partokhoz gyűlt ezernyi nép szerencse-kivánásai és öröm-kiáltásai között, összevegyülten hajónk ágyúdurranásaival, indultunk el a veszélyes útra. Néhány óra múlva nyilt tengeren voltunk. A csendes időben óriási hajónk egy hal könnyűségével vagdalta a sima tükröt képező tenger felszínét. Az utasok , számra mintegy 400-an, többnyire fiatalok, kik megszokva a tengeri utazást, a hajó hintázását fel sem vettük, csak a nők estek a tengeri betegségbe. Másnapra kelve, még mindig az amerikai partok közelében haladtunk, mellyeknek bérezés hegyei vészterhes felhőkként látszottak az égig merészkedni. Déltájban szelünk teljesen megállt, s hajónk teteje társalgó teremmé változott; a hangyákként nyüzsgő nép vigenyelgéseit csak a hajókerekek zuhogása háborította. Délután elvesztettük szemeink elől a partokat, és csak a messze tengert meg a felettünk forrón sütő napot láttuk — folytonosan délnek evezve, mindig nagyobb nagyobb forróságot kellett kiállanunk, éjjel pedig a megfőtt levegő még elviselhetlenebb volt. A hetedik napon egy vad népességű indus sziget látására futott össze az egész hajó népe, de azt is csakhamar elvesztettük szemeink elöl: ugyanaznap délután Crocod-Island szigete, másnap pedig Cuba mellett hajóztunk el — e tájban sok főfájás és a budai királyi várpalota.