Vasárnapi Ujság – 1856
1856-04-13 / 15. szám - A nagyapa temetése. Herepei 126. oldal / Költemények
126 adolga tö ha tovább menni nem tud vagy nem akar, de hogy a kis birtokos osztály még máig sem látja át kedvelt rendszerének káros voltát, valóban csak fájni kell a hazafi lelkének. — Ki 30 hold földdel bir, az ugar által minden három évben elveszti egész birtokának használatát, mert ama pár hold, mit évenkint megtrágyáz ugarjából s takarmánnyal vét el, alig érdemel figyelmet. Mig a váltógazdaság rendszere szerint egy tenyérnyi földünk sem hever haszontalanul és igy jövedelmetlenül, földünk a helyett hogy ugarkép heverne, takarmányt terem, s a növényeit egymásutáni józan következtetése által, a földet a helyett hogy gyengitenék annak erejét öregbitjük. Nem elég azonban egyszerűen csak azt mondanunk, hogy hát majd váltógazdaságot fogunk vezetni, s földünket elosztjuk 4, 6, 9, 12 felé s vetjük derűre korára a nélkül, hogy annak egyedüli alapjáról a trágyáról gondoskodtunk volna. — Épen nem, mert valamint a 3 nyomású gazdaságnak alapja az ugar, ugy azonkép a váltógazdaságok nélkülözhetlen föltétele a trágya. — Ne menjünk azért egyszerre áz ugaras gazdaságunkból váltógazdaságba, míg elegendő trágyaerővel nem birunk; — mire csak a fentebb élődött istállózás segíthet bennünket. Vegyünk föl például egy 46 holdas birtokot, mellyből 6 hold kaszálló s többi szántóföld, — e birtokon van az ugaros rendszer szerint 4 ökör, 2 ló, 2 tehén, egypár borjú és sertvés, összesen a borjú és sertvéseket 2 darabra véve föl 10 darab állat, ezután a legeltetési rendszer szerint kapunk legfeljebb 50 négy ökrös szekér trágyát, azzal megtrágyázunk csak 16 szekérrel számítva egy magyar holdra, 3 holdat. Kedvünk lenne azonban a híres norfolki angol négyes váltóra átmenni, melly következő fölosztást bir : Kapás növény trágyába, árpa, vegyleher, tiszta buza. E váltó szerint 10 hold trágyázni valónk lenne, mire 160 szekér trágya szükséges, holott mi csak 50-el rendelkezhetünk. — Mi hát teendőnk? — Felelet: intézkednünk mindenek előtt arról, hogy 10 darab marhánkat istállózzuk, ekkor 10—12 szekérrel számithatunk egy-egy darab után, vagyis lesz 100— 120 szekér trágyánk, s még ez is kevés levén, vagy veszünk még 4 darabot, vagy borjainkat el nem adván fölneveljük, hogy igy később bár de szinte biztosan czélhoz jussunk, szóval a 160 szekér trágya szükségletet előállítsuk. Igen, de hát hogy tartunk ki 14 darab marhát istállón ? — Felelet : addig is mig egészen átmehetnénk a váltóra, elszakítunk földünkből, vagy belső telkünkön, egy pár hold luczernást készítünk.—S az ugarba sűrű kukoriczát, őszi rozsot stb. vetünk takarmánynak, mennyit csak trágyázni bírunk. Amint első évben nyáron át istállóztunk már annyi trágyával rendelkezhetünk, hogy vagy 3 hold répát vethetünk az ugarba, másik éven már 4-et, aztán 5-öt. Ha már 5 hold répánk van, következő téli takarmánynyal birunk: 5 hold répa 1500 mázsa 6 hold kaszálló 180 ,, vegyünk hozzá 10 hold tavaszi szalmát 150 ,, 4 hold kukoricza szár 80 ,, lesz összesen . . 1910 mázsa takarmányunk, mit czélszerüen fölhasználva a szalmát, kukoricza szárt, szénát szecskának vágva répával elegyítve, 7 havi téli takarmányozást véve föl, már 14 darab állatot teleltethetünk ki. — 64 font esvén fejenkint egy napra, mi ugy hiszem elég ha bár annak 3/4 részét répa teszi is ki. Már most 14 darab marha után a kivánt 160 szekér trágyát megnyervén bizton átmehetünk a kivánt négyes váltóra, amikor már a nyári istállózás is könnyebb lesz, amennyiben 10 hold vegyteherből nyári kaszálásra is vehetünk el, télre pedig takarmányunk, habár felét leetettük is nyáron át táblánknak, legalább 150—200 mázsa takarmánnyal szaporodik szérűskertünk, nem is említvén a trágyába vetett árpa gazdagabb szalmatermését. Nem akarom én itt a norfolki vetésforgást példányképül állítani elő, már csak azért sem, mert a négyes váltó egyike a legnehezebbeknek, amennyiben földünk egy negyedrésze trágyázandó benne, sokkal könnyebb a 6-os, 7-es, 9-es, 12-tős váltógazdaságot vezetni. — Alább majd fogok egy párt mutatóul közleni, de előbb még egy pár tekintélyes szót a váltógazdaság megkedveltetésére. Thaer következőleg szól a vetés váltógazdaság elvei hasznairól, figyelmet kérek :,,A fekete ugar rendszerint haszontalanul hever. — A kapanövény ugy hat a földre, mint az ugar. — Ezen növények a legerősebb trágyázást is eltűrik, a legjobban is kifizetik, mert ott a trágya rendszerint kétszeres termést idéz elő, mig a termés mivelési költségek, mellyek a rost termés hasznát gyakran egészen elnyelik, ugyan azok maradnak. — Az erős trágyázásnak egyik jó oldala az, hogy a megmunkált földet porba nyitja, és a dudvát csirájában előli. — De feltévén, hogy a kapanövény (a répát érti) bizonyos viszonyok közt talán kevés közvetlen hasznot hajtana, — de a mennyiben a pusztán heverő ugar helyett takarmányt s így trágyát is ad, müveltetése pedig jótékonyan hat a földre, mindenkor egyik főemeltyűjéül tekintendő a jó gazdaságnak." Igen könnyen átlátni a váltógazdaság józanságát,ha csak kissé gondolkodunk is fölötte. — Minden növényfajnak, — ugy a kalászosnak, mint a gyökösnek, ugy a hüvelyesnek mint olajnövénynek meg vannak a maga táplálékai, mellyeket a földből tenyészése alatt kihúz és elsajátít.—Ha már ugyan azon fajt egymás után sokszor vetjük ugyan azon földbe, nem természetes-e, hogy felemészti minden lehető táplálékát, s utoljára satnya, silány lesz s rosz vagy semmi termést nem ad. Ez igazságot már a rómaiak is átlátták s változtatva vetették növényeiket. — Változtatva veti még a hármas nyomású gazda is, csak az egy baj van, hogy sajátképen búza után zab vagy árpa, nem változtatás, mert mindkettő kalászos, vagyis egy faj, s innét van az a sok rész vagy csak közepes tavaszi termés, — nem is említve az ugar rendszerrel együtt járó szűk trágyázást. Minden gazda tudja, hogy kapás után rendesen jó zabja árpája terem, — s ez világos példája a váltás józanságának. A sok kalászos növény kifárasztja a földet, mégis olly kevés gazda van ki több kapást vetne gazdaságában, hogy igy némi változást idézne elő, s a hármas felosztás helyett négyet vesz föl habár ugart tart is, például : ugar, buza, kapás (kukoricza, burgonya vagy répa), tavaszi, a buza itt minden negyedévben kerül vissza ugyanazon földbe, s természetes, hogy jobban kell sikerülnie, s minden esetre fog annyit adni, mint ha a hármas felosztás szerint, — utána kapás jő, jól megmiveljük a földet, a gazt a férget irtjuk, nem természetes-e, hogy jó tavaszit nyerünk. Ez ugaros négyesről könnyebb is az átmenés az ugartalan váltóra, vagy előbb talán az ugaros hetesre ha teszem már egy hetedrészt megbirunk trágyázni, például : ugar, buza, kapás, tavaszi, bükköny trágyában, buza, kapás, ez az ugaros 7-es váltó lehetlen, hogy sokkal jobban ne jövedelmezzen a három nyomásúnál, s egy erős lépéssel közelebb állunk a fekete ugar végkihagyásához mert immár csak egy hetedrészre kell trágyát teremtenünk. Idősb néhai Pázmándy Diénes, a zöld asztal mellett ugy mint a gazdászat terén egy iránt nagy, az ugaros négyes váltót vezette, s a legjobb sikerrel, terjedelmes jószágain a rendes változás nem lehetvén nagy nehézségek nélkül eszközölhető. — Természetes, hogy a negyedrész is tisztán ugar nem marad, hanem a megtrágyáztatott rész takarmánnyal vettetett. Németországban a hatos váltó van leginkább elterjedve, melly következő forgást tartalmaz : 1. kapás növény egész trágyában, 2. tavaszi vegylóherrel, 3. kaszáló, 4. buza, 5. bükköny féltrágyában, 6. rozs, vagy ha tetszik buza. Tömérdek váltó mintát lehetne még elősorolni, de részint a helyszűke nem engedi, részint, ama 9, 12, 16-os váltókat kis gazdaságokban, már csak azért sem szeretem, mert 1-szer igen kis táblácskákra oszlik föl a birtok, s a gazdának sokfelé van fölosztva figyelme, gondja, míg egyes tábláknál az eredmény is kisszerű. — Na saját hajlamomat tekintem, én a négyest szeretem leginkább, s ezt óhajtanám saját gazdaságomban is létesíteni, de legnagyobb erőfeszítést is ez kíván. (vée<! következik.) A nagyapa temetése. Nagy Debreczen városában Zúg a harang temetésre. .. O Ott az óra a toronyban, ' Fél a hétre ! fél a hétre! Gyülnek-gyülnek temetésre Öreg ember, öreg asszony, Koma, néne; — van elég kisz nagyapát megsirasson. Ott jön a pap bő palástban, Bibliával, s ott a kántor; Hat deák a híres sárban Üget, s bukik egyszer-másszor. Megérkeztek, együtt vannak, Zúg a harang, sír az ének, Nagy a sirás, nagy a rivás; Néma halál — zajos élet . . . A nagyapa ősz Ciprus virágkoszorúja; Ezüstgombos dolmány testén, Kipödörve ősz bajusza. És hogy mind a régi lenne Csak hiányzik — pajkos ének, Nagy pipája, vígbeszéde, Mosolygó száj és — az élet! . . . Kiviszik a temetőbe, Nehéz tölgyfa koporsóban ; Zúg a harang, sir az ének, A nap épen búcsúzóban . .. Elmormogja végimáját A pap, telve áhítattal; Ének mellett leeresztik A koporsót nagy robajjal . . . Nyári napnak végsugára Reá süt az uj halomra; Kis unoka térdel rajta, S emlékezik nagyatyusra . . . Hű kutyája az öregnek Vonitva jár, sivit, ugat; Kis unoka czirogatja ,Ne költsd fel nagyatyusomat' . Esti szél leng; letűnt a nap; Könnyei közt elaludva Ül a gyermek, a holdsugárzás a sirra süt ragyogva. Herepei Ottó.