Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-22 / 25. szám - Pannonhalma (kép). Májer István 209. oldal / Hazai tájleirások
Mikor atyáink Arnulf császár által Svatopluk Maradónia királya ellen hadiszövetségbe hivattattak, Pannónia II. Károly által alapított Frank birodalomhoz tartozott, előbb ugyan változó szerencsével harczoltak, végre Béla névtelen jegyzőjeként 897-ben Árpád hatalmas seregével Budáról kivonulván, Pannonhegyénél tábort ütött, s miután szomját Sabaria kútjánál eloltotta volna, Pannonhalmára fölment, honnan a messze szétható fölséges kilátásban gyönyörködvén, benne a szép föld birtoklása iránti vágy föllángolt, s harczosaival azonnal meghóditásához fogott, melly kedvezöleg ütvén ki a'vitézek közti földosztás alkalmával Pannonhegyét valószínűleg magának tartotta fen, melly örökségkép Geyza és István vezérekre szállván, általok az ország mivelésére behozott sz. Benedek rendének adományoztatott. De vessünk még egy pillantást a szent hajdanba. Pannoniában a keresztény hitvallás jóidején annyira elterjedt volt, hogy a 3-ik század közepén már hat püspökkel szervezett egy házat képezett, mellyek voltak : a szerémi (Sirmiensis, Cibalis regente Vinkovicium), a budai (carpis), szőnyi (curtae), sisseki (siscii) és győri (braegetii), miként az Kornél pápa decretumainak aláírásából kitűnik, sőt Pannoniáé ama dicsőség, hogy sz. czélokhoz az egyleti szövetkezést hatalmas eszköznek találván, nyugoton a szerzetestársulatoknak ö lön anyjává. A népvándorlás alatt Pannónia s benne a kereszténység fölötte sokat szenvedett. Nagy Károly által az avarok Tiszáig leszoríttatván, Pannónia tót gyarmatokkal népesittetett, avarok közül csak azoknak engedtetvén meg a honosulás, kik a keresztséget fölvették, a mikor Bonfin tanúságaként, Budán a Boldogságos Szűznek, és Inchoferként, mint az a sz. Benedek rendi 1846-ki schematismusban jelesen kifejtetik, Pannonhegyén sz. Mártonnak tiszteletére templomok emeltettek. A pogány magyarok Pannónia keresztény népeit újra üldözőbe vették, miglen a békére és szelídebb erkölcsökre hajló Geyza vezér 973-dik év körül a keresztényeket tűrni, majd szeretni is kezdé. Az időben Adalbert szentéletü prágai püspök, a csehek keményszivüsége miatt püspöki székét elhagyván, 988-ban a sz. Bene rend cassinohegyi, s innen ugyanazon jeles rend római sz. Elek és Bonifáczról nevezett zárdájába vonult, életét öt éviglen szent elvonultságban folytatván, miglen a csehek kecsegtetései következtében XV-dik János pápa által visszatérésre kényszeritetnék. Szent rendeltetésének tehát megfelelendő 994-ben több buzgó rendtársával Csehország felé utazván Magyarországnak tartott, hol Geyza vezér nemes vágyairól értesült, s a már akkor is világhírű magyar vendégszeretetben bízva, személyesen megtisztelte, és igen kegyesen fogadtatván, öt szent föltételében megerősítette. De a cseh követek, kiknek élén Boleslav vezér fivére vala, a hazatérést sürgetvén, a magyar földet mihamar oda hagyta. Csehektől diadalmasan fogadtatván,Brzenoban a magával hozott római Benczék számára zárdát emelt, apátjokká a kiválólag szentéletü és tudós római kedvenczét Astrik-Anastázt nevezvén ki. Ám a csehek megátalkodottsága Adalbert buzgalmát kifárasztá elannyira, hogy két év múlva újra Rómába menekült, s csak érseke kérelmére és a római pápa sürgetésére indult vissza, csak hogy Gaudentius atyjafia által a csehek dühösségéről értesittetvén, Magyarországban megállapodott, amikor Geyza vezér fiát Istvánt Esztergomban megkeresztelte, és kinyerni szerencsés volt, hogy a Rómából Csehországba szállított Benedekiek Pannonhegyén 996-ban építtetni kezdett zárdába meghivatassanak a magyarok megtérítését és mivelését eszközlendők. 1847-ben szünnapjaimat sem élvezetesebben sem épületesebben nem tölthettem volna el, minthogy a nyájas, vendégszeretetükről és tudományosságukról elhírhedt pannonhegyi Benczék barátságos meghívásuknak engedve, több napra törzsházukba telepedtem. Ekkor aug. 5-kén Pannonhegy harmadik vagyis déli ormán épült Boldogasszony temploma oldalgyepén merengve, épen a történelem csodálatos menete fölött elmélkedtem, midőn Henzelmann, a kassai székesegyház remek ismertetésével szinte európai hirre kapott hazánkfia által meglepettem. A viszonlátás kellemes érzete, kivált illy magasztos helyen, örömmé lobbant, s majd tüzes eszmecserére lelkesültünk. Jól emlékszem rá, miként értekezésünk fő kérdőpontja az vola : valljon e hatalmas sz. Márton temploma mikor épült? nézeteink egyelőre eltértek, miglen a zöldpázsitról fölpattanva lábra keltünk, s karöltve át, közép vagyis főormon épült szentegyházba tértünk, ott szemlét tartandók. Legelőször is a szentély alatti ó temlomba vagyis az úgynevezett catacombába tértünk. E szenthely rajzát tisztelt olvasóinknak mutatjuk fel. Nem minden illetődés nélkül léptük át a küszöböt, mert hisz hazánk legnagyobb fiai is itt ajtatoskodtak, itt látható maiglan, a nép hite szerint, nemzetünk apostola sz. István királynak vörösmárvány fülkeszerü széke; itt nyerte Uriás apát Istentől a rendületlen vitézség malasztját, melylyel várát a tatárok ellen megvédte ; itt edződött nem egy ország nagy hitbuzgóvá és szilárd hazafivá, valóban szent e hely, s a belépőt szent borzalom s az igazság kutatót komolyság, szinte ihletség szállja meg. — Henzelmann abban a véleményben vala, miként e catacomba Geyza és sz. István épitette egyháznak maradványa; mig én azt állitám, miként valószínű, hogy mivel a pannóniai keresztények sz. Mártont itt, mint születése helyén kitünöleg tisztelték, és tiszteletére NI.Károly itt sz. egyházat is építtetett, a hátsó ablak, s oldaslag a szentségfülke, és az egész hát- és oldalfal jellege és ószerüsége a II.Károly korabeli építési stíllel azonos, ezen részletek a legrégibb épület maradványa, melly tisztelet okáért meghagyatván, Geyza és sz. István épületeivel gyarapittatott, miként ezt a szerzet hagyományos hite is tartja. E véleményhez részletes vizsgálódás után, Henzelmann barátunk is hozzájárult. Ezen ókori szentegyház és zárdája az idő viszontagságok, s kivált a tatárok ostroma alatt fölötte sokat szenvedett, de folyvást a tudományosság, erényesség, és béke szellemének csarnokaul tiszteltetett, mellyből hazánk több elhagyatott pontjára fiókházak keletkeztek, miszerint a magyarságot miveljék és egét derítsék. Maga a pannonhegyi zárda gyakran látta falai közt királyainkat, és országunk nagyait, sőt sz. László itt országgyűlést is tartott s a nép e törzshely iránt különös kegyelettel viseltetett, a szegények pedig seregenkint maiglan itt biztos menedékét lelve, e sz. házat az irgalmasság tárházaként becsülte. Az igazságnak jó szolgálatot vélünk tenni, midőn e helyt a „Magyar föld és népei"czimü folyóirat uj folyama I.füzetébe csúsztatott azon alaptalanul gyanús állitmány ellen szót emelünk, mintha Géjza és sz. István a Bencze szerzetet azért akarta volna Pannonhegyre a magyar Siónez erős épületébe helyezni, hogy innen a keresztény szeretet és szelíd polgárosodás malasztos sugáraival együtt, a legpusztítóbb vihar vala kirohanandó a magyar pogányság, s ezzel együtt a magyar nemzetiség megtörésére. A magyartörténelem — melylyel a Bencze rend története egybeforrt — ezen ráfogásnak minden lapján ellenmond; mert midőn e tisztes férfiak egyrészt Isten országát buzgón terjesztették, másrészt hazájok és népe igazait és érdekeit olly hévvel pártolták, a tudományokat és szép mesterségeket terjesztették, az ifjúságot nevelték, ugy hogy minden korban a pápák, a királyok bizalma- és egyéb kitüntetéseivel, s a nép hő szeretetével jutalmaztatnának; s nem hogy a magyar nemzetiségen csorbát ejtenének, sőt annak harczban, békében legerősebb bajnoki valának, ugy hogy magyar barátoknak, méltán Magyarhon gyöngyeinek neveztetnének, kikből a hazának Astrikban, Bonifáczban, Mórban, Gellértben védszentei keletkeztek ; másokból püspökök, királyi tanácsosok, királyi követek, és vitéz bajnokok lettek; s hogy a tudományok és honi irodalom mivelésében kitűnő szerepet játszottak, hogy az élők szerénységét megnevezésökkel ne sértsük, csak Novák Chrysoston, Guzmics Izidor, Vajda Sámuel Brestyensky Béla, Már Bonifácz, Molnár Titus, Stanke Lénárd, Kovács Márk, Vidák Özséb, mint korunkban ismertebbek neveit kell felmutatnunk, s fejünk önként e jeles rend tiszteletére hajuland, mellyröl Turóczy „Ungaria suis cum regibus" czimü munkája 170-dik lapján méltán hirdeti, hogy „a pannonhegyi ház a legjelesebb, mellyben legelső tudományos intézet nyittatott Magyarországban, mellyböl mint egy istenibb tenyészintézetböl az egyházak kormányzatára főpapok vitettek át, mellyben apostolok képeztettek, vértanuk növekedtek, tanitók képeztettek, szentek éltek, .... melly számban, tudományosság és erényességben napról- napra gyarapszik." Helyén van most, hogy a Pannonhegyi szentegyház és kolostor épületét is bővebben megismertessük. Említettük, mikép az ősrégi sz. Márton templomához Geyza és sz. István által derék zárda építtetett, melly kevésre nagyobbitást is nyerhetett , miután benne sz. László király országgyűlést tarthatott, itt alkotván törvényczikkeinek II.-dik könyvét. Szegény hazánk viszontagságait annak minden egyes pontja, s igy Pannonhegy is osztván, a harczok viharai épületeit is nem egyszer rongálták, mi kivált a tatárok ostroma alatt történt, kik sz. Mártont várát, bár ha Uriás bajnok apát védelme mellett be nem vehették, de azt még is megrongálták; melly hely-