Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-29 / 26. szám - A dromedar és beduin (kép) 221. oldal / Érdekességek
222 —Igen uram,tengernyi néppel közelit Magyarország határaihoz. — S minő készületek tétettek ellene? . . Mit mondanak hozzá a nyugoti fejdelmek. — Azt mit máskor. Söpörjön mindenki saját háza előtt. Ott van a nagy hős Hunyady s a szent Kapisztrán, mentsék meg a kereszténységet, és ők szerencsekivánatokat küldenek a győzelemhez. — Tehát megint minden a szegény magyarokra nehezedik!? — Pár száz önkéntes Cseh, Morva,Lengyelországból, néhány hírhedett német lovag, pár ezer arany az olasz fejdelmektől s kegyes óhajtások a többiek részéről, — ennyi a segély, mit Europa ad. — Borzasztó — mondá a gazda s egész lényén különös izgatottság tűnt föl. — Mikor térsz vissza derék vendégem? — kérdé végre. — Már visszaútban vagyok. Holnap Isten segélyével tovább utazom. A kereszt védletében magam is részt akarok venni. A gazda hevesen megszokta az idegen kezét s fölkiáltott : — Te is? . . . Jól van, ha elfogadsz, társad leszek. — S nőd és gyermekeid? . . A barna férfiú elkomorult. Hosszasan és némán állt, mig nemes vonásain pár könycsepp hullt alá. —• Egy szent fogadás szálit keletre. Az Isten, ki mindent lát, gondot fog viselni reájok. . . Rögtön megteszem a készületeket. A gazda szobájába távozott s a jövevénynek nem sokára nyugvóhely mutattatott. De fölizgatott lelke nem vola képes aludni. A vékony falon keresztül elfojtott zokogás vala hallható s a hajnal első pirját sohajok köszönték. A mint azonban reggel a folyosóra kilépett, gazdáját útra készülten, a reggelit föladva találta. A búcsú rövid, de annál fájdalmasabb vala; a szép szőke hölgyet alélva fekteté le férje a gyöpre, hol utolsó csókját fogadá;a vén szolga kényes szemekkel fogá ura zabláját s a megindult atya kis fiát egész a kert határáig maga előtt vitte jó vérű lován. Itt még egyszer megcsókolá a kedves gyermeket s átadá az öreg szolgának. — Viseld gondjukat Szaniszló — mondá reszkető hangon. Az Isten és rajtad kivül nincsen senkiök! E szavak után sarkantyúba kapá paripáját, s a kis lak nem sokára végképen eltűnt szemeik elöl. V. 1455 juliusának legforróbb napjai voltak. A jég ragályos elemekkel volt megvesztegetve; a hőség olly nagy, hogy az eb árnyékban is kivetette nyelvét s a kisebb patakok teljesen kiszáradtak. És e napokban történt a magyar és török sereg halálos küzdelme Nándornál. Jul. 14-én történt a török hajók megsemmisitése s 21-én a fő roham, melly később véletlenül, vagy inkább Isten akaratából nagyszerű ütközetté nőtte ki magát. A védelmet Hunyady és Kapisztrán vezették. A vert csata részletei már annyiszor leirattak, hogy annak dicsőségével a szenvedett veszteségeket nem akarom elfödni. Tudjuk, hogy miután az ostrom visszaverése sikerült, Hunyady parancsa ellenére egy kis csapat az üldözök nyomában volt s a mellől semmi jelre nem akart tágitani. Betört a török sánczokon a szultán sátráig nyomult elő, ugy hogy az udvari népségnek is csatába kelle vélök ereszkednie. E vakmerő lovagcsapatot egy nyúlánk fekete vértü lovag vezette, ki szándékosan látszott a halált keresni. A merész roham sikerét látván a hadvezérek, Isten intésének tárták azt s a várból teljes kirohanást intéztek. A győzelem tökéletes volt. A szultán a fekete lovag által pártusában megsebezve futott, minden tábori készletét és ezer meg ezer halottat hagyván a vérázott földön. Ez azonban nem történt áldozat nélkül. A vakmerő csapat, melly a sátrakig betört volt, a későn jött segitség megérkeztére egy lábig levágatott. A sötét vértü lovag ott feküdt halott halványan s egy keresztes vitéz által Kapisztránt kéreté. Az ősz pap egyházi öltönyében s a kereszttel kezében érhessék oda. A haldokló intett, hogy hagyják magára az ősz pappal. — Én Ulászló vagyok — mondá aztán tört hangon — remélhetem-e szent atyám, hogy kétszeres halálom által letörlöm a veszély vádját, mellyet egykor könnyelműségemmel okoztam? Az agg lelkész nem titkolhatá el meglepetését és bámulatát. A vallás szavai bocsánatot hirdettek ajkain. — Isten bocsánatát birom már — mondá tördelt hangon a haldokló király — de hazám és Hunyady? . . — Nincs olly sziv, melly nemes föláldozásodat tudva téged vádolni merjen. — Köszönöm — köszönöm . . —folytatá a haldokló — Kilétem maradjon titokban. Szent fogadást tettem, hogy mint egyszerű harczos halok meg. . . Isten veletek! . . Hazám, nem gyermekem! . . . E szavakat már kiomló vérébe hörgé a szerencsétlen, hontalan király, s nem volt többé. E perczben érkezett oda Hunyady. — Nagy Isten! kiáltá a halottra tekintve - ha a földöni föltámadásban hinnék, e hullát Ulászló királyénak tartanám. — Bár ki lett legyen ö — mindá a derék ősz — adjunk hálát a mindenek Urának, ki őt győzelmünk kivivására küldé s imádkozzunk e sokat szenvedett életért. A valláskegyelő hős leemelte sisakját őszülő fejéről s utána rebegő vezértársa imáját. Fáradt szemgolyói szomorúan kisérték a lenyugvó nap fénygolyóját. Talán előérezte, hogy pár nap múlva ő benne is egy nap nyugszik le a kereszténység és magyar nemzet egéről?! * * * Ki tudja mi lett a kis család sorsa a spanyol hegyek virágos völgyei közt? . . . Talán kivesztek mindannyian; talán mint egyszerű földmives szántogatja földjét a szerencsétlen király szerencsésebb maradéka. Kiszámolhat a csepp vizröl, melly a tenger hullámai közé esett, Istenen kivül, ki áld és sujt; aláz és magasztal? . . . Györ város. A kereskedő, ki valaha eladó búzát vitt vásárra, ha Győrt emlitik előtte, azt mondja rá : „ah Győr derék város." Az író, a lapszerkesztő, ki valaha előfizetési ívet bocsátott világgá, ha Győrt emlitik, azt feleli : „ah Győr derék város." A színész, ki vándorbottal járta be a fél országot, ha Győrre emlékezik, felsóhajt, „ah Győr derék város!" stb. stb. stb. Szép házai, szép leányai, élelmes, szorgalmas népe, közhitelű kereskedői, iskolái, közintézetei s legújabban a vasutak sokszor emlegetett névvé teszik Győrt az egész országban, s a benne uralkodó közszellem azon vidéki városok közé emeli azt, a mikkel Pestet szokás szorgalmazni, hogy ne engedje magát megszégyeniteni általuk. Györ históriai múltja a kora elöldökbe megy fel; legtökéletesebb leirását Fényes Elek után birjuk.Régi nevezete magyarul Paul Geur, Geor, Jenor , deákul Naur, Jaurum, Javarinum. Fekszik egy kies térségen a Rába és Rábcza vizeknek a kis Dunába való ömlésüknél, mind Budától, mind Bécstől 18 mértföldnyi távolságra. Kik építették legelőször, azt bizonyosan meghatározni nem lehet, de annyi bizonyos, hogy a rómaiak Arabona, Rabona nevű szállítványok már itt állott, mint ezt több kiásott római emlékkövek, koporsók, pénzek eléggé bizonyítják. Egyébiránt Győr a magyar királyság kezdetekor szinte nevezetes város volt, mert a vármegye innen neveztetett el; a magyar királyok itt gyakran laktak és forogtak; itt adta ki Sz. István a pécsi püspökség alapitó levelét; itt lepte meg III. Henrik Aba királyt nejével, gyermekeivel, kincseivel együtt; innen igazította vissza I. András Henrik német császár terhes hajóit, mellyeket ide ennek testvére Gebhárdt ratisbonai püspök vezetett; itt lakott és lépett egyességre Salamon király Geyzával és Lászlóval. Hajdani vára, melly a győri dombon épült, megerősítetett ugyan a II. és III. Henrik császárokkal folyt hadakozásokban, de később a tatárok pusztítása alkalmával II Fridrik ausztriai herczeg azt megrohanván és bevévén,a környékbeli magyar nemesség bosszúállásból ismét visszafoglalta, s minden benne lakó német őrsereggel együtt felégette és felprédálta. Azonban a vár nem sokára újra felépült , mivel IV. Béla már itt ada ki a szent János jerusálemi vitézeinek adománylevelét 1247-ik esztendőben. De a régi város hajdani helyéről a vár napkeleti környékére szállítatott által.