Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-10 / 32. szám - Máléhegyi szőlőlevelek. Vasmegye 278. oldal / Gazdászati és orvosi. - Kakas Márton levelei: XXXI. 278. oldal
278 vágányába, ezeknek, mint külről sóvárgó társaiknak vissza kell maradni, mert : „későn jöttek" ... Az Írnokok ama pontossága által visszamaradt levélkék azonban nincsenek még végkép elutasitva, száműzve, — mert van egy szekrény „elkésett levelek" felírással, mellyből minden levél — ha az 6/2 óra előtt érkezett — még ugyanaz nap a főküldemény után vándorol, csakhogy a késedelem, a hanyagság, az írnokok hivatalos pontossága néhány penny — ráfizetésébe kerül. A késedelmi büntetés bérjegye elmaradtával a levél is másnapra marad .. . Van továbbá még több szekrény is, azon levelek számára, mellyek 6% óra után érkeznek. De menjünk be, itt az épület hátulsó ajtaján, s nézzük mi történik itt... Egy magas emelvényen, melly az egész hely fölött uralgni látszik — ül a főfelügyeletet gyakorló postahivatalnok. A belföldi osztály földszinti helyeit osztályzók, bélyegzők foglalják el, kiknek száma körülbelül 500-ra megy. Az előcsarnok hosszában, hova a közönség betódult, hol egymást — hogy levelét feladhassa — meglehetősen összenyomta s taszigálta — van a London-belvárosi postahivatal, melly, hogy a belföldi osztálylyal folytonos összeköttetésben álljon, — egy igen czélszerü s ügyes szerkezetű ,,alaguti-vaspályát" alkalmazott, mellyen levél s hirlap-telt csomagok, bámulatos gyorsasággal küldetnek ide s oda".. . gőzerőmű segélye által. . E gépezet segítségével egyszersmind minden hirlap az épület második emeletébe vitetik, hol azután a levelektől elkülönítetik, rendeztetik s becsomagoltatik. Mindez bámulatos ügyességgel s pontossággal történik. Természetes azonban, hogy a gyors kezelés mellett sok csomag feltörik, sok boríték felszakad . . . s hogy illy bajok rendbehozásával ismét több hivatalnok foglalkozik, — s lehet gondolni, milly mulatságos félreértésekre s zavarokra ad ez alkalmat . . . Egy, jámbor s hegyes cheltenhami asszonyság sóvárogva várja az „Epületesség hírlapja" czimű folyóiratot ... a várt lap immár kezében ... a jól ösmert boritékot felszakitja s borzadva pillantja meg: „Bell élete Londonban" . . . telve mind azon hirdetett viadalok s vagdalkozásokkal, mellyek Spring Tamás és Caunt Bent közt legutóbb történtek, — gyönyörködhetik a lófuttatási szerencsétlenségek olvasásában, s láthatja, hányadszor metszetett már aczélba „Lady Jane"arczképe Childer Flying által... Ez alatt meglehet, hogy egy vidorkedélyű brightoni fiatal legény, felnyitja hírlapja boritékát s a várt „Bell élete" valami titokszerű, megfoghatlan módon „Egyház, és állam" czimű folyóirattá változott át. Hasonló meglepetések mindennapiak... (Vége következik.) Máléhegyi szőlőlevelek. IV. TÁR Hogy a világkereskedésbe beillő bort állitsunk elő, nem szükséges, hogy eddigi szőlőfajtánkat mind egy szálig kiirtsuk, ezek helyett új fajokat ültetvén még ott is, hol máris elég jeles, a világkereskedésben becsülettel megálló borok teremnek, hanem az igen is szükséges, hogy szőleinkben a legjobbaknak ismert fajokat — minden szőlőben van illyen — szaporítsuk, ezeket külön szüreteljük, a silány fajokat ellenben pusztítsuk, ezek helyét jobbakkal pótoljuk, s az után a pinczekezeléshez legyen kedvünk, türelmünk, és szükséges ismeretünk. Hazánk szőlészeihez illő azonban, hogy azok, kiknek erre kedvök, tehetségük, s alkalmas fekvésű szőleik vannak, külföldi hires, s a kereskedésben drága áron forgó borok termelésére kísérletet tegyenek, mi eleinte ugyan áldozattal jár, de végre mégis jutalmazó lehet. Most azon kérdés támadhat: millyen bor termelésére kellene az ügy barátinak kisérleteket irányozni? mire azonban határozott véleményt nem, hanem csak némelly általános nézetet lehet adni. Ollyan bor termelését tűzni ki czélul, mellynek elérésére, vagy csak megközelítésére különös — nagyon is ismeretes — sajátságu helyi viszony, légkör, földvegyülék stb. elkerülhetően szükséges, ott, hol mindez hiányzik elveszett fáradság, s költség lenne, illyen borok pedig a liqueurszerüek, példa gyanánt lássunk belőlök néhányat . A cyprusi, a kis Ázsia szomszédságában a földközi tengerben fekvő Cyprus szigeten terem. Igen finom, de csak üvegekben tartható drága bor, mellynek legjobb fajtáját „Commanderia" néven nevezik a sziget azon részéről, melly hajdan a Joannita rend birtoka volt, — a szőlő fajt, — melly ezen bort adja, nem ismerem, hanem azt hiszem, hogy e bort illyenné, a minő, nem annyira a szőlőfaj teszi, mint e szigetbeli égaly, földvegyülék, s egyéb helyi viszonyok, tényezők, azért illyent termelni máshol nem lehet, hamisat azonban készítnek eleget. Kereskedésben is igen ritkán található bor ez, kivált ott, hol tengeri kereskedés nincs, én Fiuméban ismerkedtem meg vele, valamint a következő borokkal is. Lacryma Christi csak a Vesuvhegy alján terem a valódi Nápolyországban, máshol termett olasz bort is árulnak ezen név alatt, de az sokkal alább való, mint a vesuvhegyi, melly igen finom, s a bámulásig fölséges, kereskedésben is ritkán kapható, mert az egész termés csekély, s a tengeri kereskedéssel biró nemzetek kapkodják el. A szőlőfajból, mellyből e bor szüretik nekem is van, Olaszhonból szereztem, s ez egészen más, mint mellyet a budai szőlőiskolából e néven kaptam. Annyira még nem tudtam elszaporitni, hogy e szőlő levét külön szüretelhettem volna, hanem gyümölcse — melly egyébiránt igen jeles — gyanitatja, miszerint a Máléhegyen termendő e fajú bor, nem fog a honabelihez sokat hasonlitni. Vino Santo, szinte olaszországi bor, Brescia táján terem, ritkán kapható. Aleatico, toskanai termény, ritka, azért drága bor. Malaga, szinte liqueurszerű spanyol bor, de ez nem egészen természetes, hanem részint mesterséges, minthogy erősen befőzött, s bizonyos fokig megpörkölt mustból készül, azért pörkölt, s úgyszólván kozmás szaga van. Leginkább angolok veszik, kiknél most legdivatosabb liqueurbor a véres, szinte spanyol bor,Cadix közelében terem, sajátságos — kulacsalakú — üvegekben árultatik; mivel angol veszi vissza, lehet gondolni, hogy drága. Az e fajú borok igen drágák ugyan, de mint helyi viszonyok által képzett termény, máshol nem termelhető azon minőségben, a minőben ismeretes és becses; azonban hazánk azon szőlőhegyén, hol jó aszúbor terem, azon szőlőfajokkal, mellyek e liqueurszerü bort adják — habár kicsinyben — nem ártana kísérletet tenni, mert az eredmény sokszor semmivé tette már a véleleményt, okoskodást. A liqueurszerü borok után következnek az aszuborok; ezek nagyobb mennyiségben termelhetők minden a szőlő termesztésre alkalmas légkörű országokban s igy hazánkban is, s minden aszuborok elismert királynéja a mi tokajink. Ezen borok termeléséhez is nem annyira szőlőfaj, mint olly . A Z. helyi viszony, mellyben a szőlő megtöpped inkább, mint rothad, szükséges. Volna hazánknak aszubora elég is, jeles is, ha két nevezetes megölőjenem volna, első : hogy az aszubor mesterségesen könnyen utánozható, másodszor : hogy az utánzás még csak nem is tilos. Ha az aszuborgyártást, mint iparválalatot egészen kárhoztatni vagy tiltani nem lehet is, hogy az annak készítésére fordított dohos, penészes vagy fülledt külföldi maruzsaszőlő kárba ne menjen, de midőn a gyárosok készítményeikre czifrábbnál czifrább papírokon az „ächter" szót elég szerénytelenek ragasztani, ez csakugyan bűnös csalás, rágalmazása az igazi terménynek s mint illyen csakugyan e hamis fölirat eltiltandó volna, mig ez nem történik, addig a magyar aszuboroknak nem lehet valami fényes jövendőjök. E hamis föliratok devalválására azonban magok az aszubor-termelők is sokat tehetnek, ha Fáy András urnak a „Vasárnapi ujság"ban közlött „Hitelfentartás és hitelvesztés" czimű czikkének a szőlészeket illethető részét szigorúan megtartják, mi egyébiránt minden bortermelőnek eléggé nem ajánlható tanács. Az aszuborok termelésére nem szükséges a szőlőfajok általi kisérlet, mert, hol a töppedségre szükséges helyi viszonyok megvannak, ott sok szőlőfaj ád töppedt szemeket, mint p. o. a bajor, dinka, kadarka stb.! Kedvező évben ezek nálam a Máléhegyen is hoztak töppedt szőlőt, midőn ellenben a formint inkább megrothadt, mint töppedt. Ezek után következnek a híg, de jeles asztali borok, mellyek eléréséhez azonban a jeles szőlőfajok kiválasztása s termesztése szükséges, miről közelebbi levelemben bővebben. Vasmegyei. Kakas Márton a színházban. XIII. levél. Negyven aranyra pályázó vígjátékok ! A gróf Ráday által kitűzött jutalomra versenyző legjobb művek közül a két első már megvívta a harczot, leeresztett sisakrostéllyal, mint illik, szerzők nevei nélkül. Az első egyfelvonásos színmű neve : „A becsületszó." Becsületszavamra ez a becsületszó becsületes darab. Egy nagybácsi megsokallja unokaöccse korhely életét s becsületszavát adja, hogy ha 24 óra alatt meg nem házasodik, kitagadja minden örökségéből. Van ijedség! Hol kap az ember 24 óra alatt menyasszonyt? A darabban csak két rangbéli nőszemély fordul elő, a harmadik szobaleány, tehát okvetlenül egyiket azok közül kell választani, mert a következő darab személyzetéből nem szabad megkérni senkit. A korhely de jószivű ifjúnak van egy világban jártas jó barátja, aki különösen Lavater arczismei tudományával van nagyra, ez azt ajánlja neki, hogy vegyen el valakit, akit nem szeret, mert ez így czélszerűbb, következőleg a gouvernanteot. Azonban az ifjú jószíve és fogadott testvére, a gyermeteg Rozika őszintesége, okosabb határozatra hozzák őt s a közönség általános beleegyezésével ez utóbbit veszi nőül. A történet alapja nem valószínű ugyan, de azt szerző ollyan ügyesen el tudja hitetni a nézővel, hogy megbocsátunk neki érte. A történet olly egyszerű, de abból annyi mulatságos helyzet támad, hogy a hallgató úgy érdekelve van, mintha magának kellene 24 óra alatt megházasodnia. Csupán egy helyet szeretnénk benne módosítva látni : a társalkodónénak történt szemrehányás történetét. Ez sérti a gyöngédséget s lehetne talán másforma hájjal is megkenni a hátát. A darabban közreműködőknek pedig szerző, akárki fia legyen, sorba kezet csókolhat, mert azok ollyan jól játszottak mind, ahogy csak kívánni lehet. A kis Fáncsy Ilkát csak azért nem dicsérem meg külön, mert gyermekeknek nem jó az édesség. Lesz még arra Kakas bácsinak később is ideje. Közönségünk szép számmal volt jelen s dicséretére mondhatom, hogy csak ott nevetett, a hol kellett, s szerzőt tudvalévő okoknál fogva nem iparkodott kihívni; ámbár hasonló megtiszteltetésben, ha jó kedve akad, még Shakespearet is részesíti. Ezen mű után következett a második darab, mellynek czime : „Még nem késő." Egy emberséges orvos, meg a felesége — féltik egymást. Szerző látta, hogy ez így szomorújáték lesz. Körülrakta tehát őket mulatságosabb személyekkel. Egy kiszolgált tánczosné veszekedik az első felvonásban a kis városi ruhákkel, csirkékkel, hangyákkal és birkabégetéssel; egy leányát