Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-17 / 33. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 286. oldal
290 TÁRHÁZ. Kakas Márton a színházban. XIV. levél. Második párviadal a „Negyven Aranka" kisasszony miatt egy veszedelmes jó barát és egy elves nő között. 1. §. „Veszedelmes jó barát." Barátom szerkesztő úr! Van-e már önnek felesége? ha nincs,ne siessen vele , várjon, míg megvénül, az öreg urak kezdenek divatba jönni! A vőlegénység nem ollyan, mint az ugorka, melly addig jó, a míg éretlen, hanem ollyan, mint a dinnye, mellynek meg kell elébb érni. (Kérem ide tétetni szerkesztői megjegyzésbe : „emlékezzetek Lőrincz napjára!") Tehát van egy darabban két öreg úr, két ifjú úr és két fiatal delnő. A régi boldog világban ezekből úgy csináltak volna vígjátékot, hogy a két fiatal úr, meg a két fiatal delnő egymással boldogul összeadatik, a két öreg úrnak pedig az mondatik, hogy üljenek le tártlizni. De nem így történik itt. A menyecske a két öreg úr között válogat, egyiknek van ötven esztendeje és ötezer forint jövedelme, a másiknak hatvan esztendeje és ötven ezer forint jövedelme. Először az ifjabbik öreg kéri meg, azzal jegygyűrűt vált; azután az öregebbik ifjú kéri meg, annak odaadja az előbbeni gyűrűjét; illyenformán elveszti mind a kettőt, mert azok átlátják, hogy csak pénzükért bolondította őket s ott hagyják a faképnél. Úgy kell neki. E szerint az öreg urak a darab hősei. Ők viszik a szerelmes szerepet, ők cselszövényeskednek, ők diadalmaskodnak; ha ugyan diadalnak lehet nevezni azt, hogy az ember csakugyan nem feleségesedett meg. Ha bizony, mikor öt-hatvan a hátunkon, akkor ez is győzelem. Míg az ember fiatal, azon törekszik, hogy mint nyerhesse meg a nő szívét, mikor aztán szürkülni kezd a magasban, akkor meg azon, hogy mint ijeszthesse el magától ? Tanúság pedig ebből az, hogy ha egy fiatal nőnek egy öreg úr azt mondja, hogy elveszi, rögtön fogjon egy kalapácsot, szegezze oda a csizmája orrát a pallóhoz, kiáltson tüzet, hivasson papot, törvényes tanúkat, és addig ki ne eressze a szobájából, amíg meg nem esküszik és móringot nem ír, mert mai világban nem lehet hinni öreg uraknak. Nota bene, mindnyájan jól játszottak, hanem a súgó több ízben vétett a hangsúlyozás ellen. 2. §: „Egy nő kinek elvei vannak." Van egy fiatal özvegy asszonyság, aki rendkívül gyülöl és utál minden férfit. Miért? Miért? Azért, mert mindegyiknek keresztben áll a szája az orra alatt. (Egyéb okot nem tudtam felfedezni.) Akad azonban végtére egy fiatal ember, akinek nincsen ugyan a szája párvonalban az orrával, de vannak személyes tulajdonai mik a fiatal özvegy szivét titokban meghóditják. Ámde a nőnek elvei vannak ezt be nem vallani, s valahányszor a fiatal ember tudakolja, mindig ugy beszél neki, hogy érthet is belőle nem is, a miből támad azután minden szerencsétlenség, melly e vigjáték alapjául szolgál. Íme itt van n az ujabbkori helytelen ujitásoknak következménye. Ha tette volna ez a fiatal ember azt, a mit istenes őseink : hogy kérette volna meg illendően násznagy által választott mátkáját, mind ez a baj nem történhetett volna meg. Ha egy tisztességes megállapodott korú ember — például én — oda ment volna a tens asszonyhoz s azt mondta volna : „Kedves húgom asszony, az én öcsém az apjának egyetlen egy fia, van neki négyezer láncz földje Makón, semmi teher rajta; most kapott úrbéri kárpótlásul negyvenezer forintot, ollyan négy lovon fogja kegyelmedet járatni, mint a tüzes sárkány!" szeretném látni, hogy mit felelt volna erre ? Hanem hát a mostani fiatalság megveti ezt a régi jó szokást s maga megy megkérni az asszonyt, asszonynép pedig szégyenlős, nem csuda,ha nem meri megvallani, a mit a násznagy előtt ráhagyna. Az ifjú ember azután illyetén kétségek között, mit tehet egyebet, minthogy az előszobában megölelgeti a szobaleányt és azt kiáltja, hogy éljenek a szobaleányok! Ő ugyan azzal menti magát előttünk, hogy ezt csak bosszúból cselekedte, de ne mentse magát, fiatal barátom.Ne mentse magát.Emberi dolog az. Én is voltam fiatal ember. Ne mentse magát. Nagyobb baj ennél, hogy a tens asszony is meghallja, hogy éljenek a szobaleányok, mert épen arra a szóra nyit be. Az ugyan igen helyes dolog, hogy a szobaleányok éljenek, de azt azért szépen megköszöni minden asszonyság, ha a vőlegényének ollyan nagy gondja van a szobaleányok életére. Már most az ifjú embernek igazán kiadják az obsitot; a tens asszony nem szereti, haragszik rá , utazni készül. Hogyan akadályozzuk ezt meg? Tűnődünk és tépelődünk, pedig íme Columbus tojása az egész. Az ifjú ember odaküldi az inasát, egy öreg kiszolgált huszárt, azzal a parancsolattal, hogy üljön rá egy skatulyára, amit fel akarnak pakolni az utazókocsira s addig fel ne kelljen róla, mig a tens aszszony el nem veszi azt a levelet, a mi hozzá van írva. Az inas úgy tesz, ráül a skatulyára, s azt mondja, hogy ő onnan meg nem mozdul, mig a tens asszony a levelet el nem veszi. A tens asszony el is veszi a levelet, de ketté is repeszti rögtön. Nem tesz semmit. Meg van párban. Meg van sok példányban. Készen voltunk rá. Tessék a második. A tens asszony átlátja, hogy ha a skatulyájához akar jutni, el kell olvasni a levelet. Felszakítja hát s azt olvassa belőle, hogy ha nem könyörül, az ifjú a Dunába ugrik. A tisztelt asszonyság, a kinek elvei vannak, ahelyett, hogy nyugodt lélekkel azt felelné az inasnak, hogy „tisztelem a gazdádat; ha a Dunába akar ugrani, ezt a legkényelmesebben teheti Depíny úszó iskolájában; naponkint kétszer tizenhét krajczárért, a törülközővel együtt; a víz melegsége 18 fok, a levegőé 26. Köszöntetem." E helyett mondom, megijed és rohan a fiatal ember szállására, meggátlandó őt azon rettentő esettől; de mire odaér, már akkor az ifjú az ő szállására jutott, s ott lefektette magát a pamlagra és ráparancsolt mindenkire, hogy mondják azt, miszerint őt most húzták ki a Dunából s kivételképen nem a Rókusba vitték, hanem ide a szép menyecske házához. Vajha lett volna annyi esze, hogy egy sajtár vizzel nyakon öntesse magát, de ime egészen szárazon odafeltűnni s azt hazudni, hogy az ember a vízbe fulladt, csak mégis nagy vakmerőség. A tensasszony megérkezik a lármára, meglátja a Dunába holtat, futtat orvosért, aki az első tekintetre kitalálja, hogy ennek az ifjúnak az a kiváló különbsége van minden vizbefultak között, hogy semmi porczikája sem nedves. A jámbor fiú ekkor ahelyett, hogy azt mondaná, hogy mielőtt a Dunába ugrott, Lycopodium lisztbe mártotta magát, azért nem fogott rajt a víz, felkelés megvallja, hogy biz ő nem halt a Dunába, hanem ha a tensasszony nem kegyelmez neki, itt a pisztoly, egyszeribe főbe lövi magát; „egy, kettő, hár —" most mingjárt harminczhárom lesz, ha nem szól. A tens asszony, akinek elvei vannak, illyen tréfásan rászedetve, alighanem szeretett volna az úrfinak illyesmit mondani : „Jól teszi ha főbe lövi magát, de várja meg, míg az újpesti szőlő érik, az jó lesz szélnek, előttem pedig semmi esetre se csettentse el azt a pisztolyt, mert ki nem állhatom, ha valami fegyver csütörtököt ád." Azonban látván, hogy már tizenegyre jár az óra s a közönség éhezni kezd, csak megbocsát a vétkezőnek s kiki párjához szegődik, a szobaleányt is elveszi valami becsületes borbélylegény. Az egész darab ügyesen van irva és tele elménczséggel; s mind végig mulattat. Tanúság pedig belőle az, hogy ha illyen áldott jók azok a hölgyek is, a kiknek elveik vannak, millyenek lehetnek még azok, a kiknek nincsenek?! Kakas Márton: Irodalom és művészet. — Talán egy év sem volt olly termékeny költői művekben mint e folyó. Alig hirdettük Arany, Lévai, Szelestey, Tóth Kálmán verseit, már ismét maradandó becsű költeményfüzér jelent meg Gyurián újonnan szerelt nyomdájában. E füzér Vahot Sándor költeményeit foglalja magában, mellyeket testvére Imre összeszedvén, szerencsétlen testvére segélyezésére kiadott. Vahot Sándor nem volt gazdag aranybánya, de a mi belőle kikerült, kiállotta a tüzpróbát, s kedvesebb landalnokaink (lyricus) sorába helyezé. A diszkötetű munka bolti ára 1 ft. 20 kr. Ki e munkát megszerzi, magának lelki élvezetet, egy szerencsétlen elmebeteg embertársának segélyt nyújt. — Balásházy munkája a „Pinczegazdászatról, és borkereskedésről" megjelent, s kapható 1 ft. 40 krért. — Még egy más gazdákat illető munkára is figyelmeztetjük olvasóinkat, ez Bándi János tanár „Rövid utmutatás a selyemtenyésztés kezelésére" czimű munkája. — Rózsavölgyinél a jeles Volkman Róberttől ismét érdekes zenemi jelent meg „Ungarische Lieder" czim alatt. Ára 50 kr. V. Hi ujság? ! Bécsi lapokban olvassuk, miként az Ö csász. kir. Apostoli Felségi parancsára megvásárolt Marczel-féle kukoricza-csutkadaráló gépek azon helyeken, hol a termesztés legnagyobban fizetik, ingyen osztattak szét. Az ügyességéről és szakavatotságáról ismeretes Fischhof orvos hideg víz-gyógyintézetét, mellyet a budai városmajor szomszédságában a Hermina téren igen díszes és kényelmes módon felállított, jövő hó 1-én fogja a közönség használatára megnyitni. Tehát Graefenberg lesz Budán. Folyó hó 1-én az ötpacsirta-utczában lakó műfaragó Sch. éj idejét a legborzasztóbb módon meggyilkoltatott. Mondják, hogy a gyilkosoknál nyoman vannak, s több gyanús egyén befogatott. / Soroksáron a mult héten tűz ütött ki a biró házánál, s négy ház let lángok martaléka. / Nagy-Kőrösön mult hónap utolsó napján ment végbe az érettség vizsgálat Mikulás nevelési ügy tanácsos úr elnöklete alatt. A tanulók szám 224. A Tomory által kitűzött 5 aranyat két tanuló, Szilágyi, hős költeményeért, és Hagymásy, landaláért nyerte. Különös, hogy e két név, melly egy ballada cimét viseli, illy sajátságosan jött össze. A termékeny Rábaközből dicsekedve jelentik, hogy az aratás reményen felül jól ütött ki. Vajha hazánk minden vidékéről illy örvendetes hírek zengenének, de fájdalom nagyon sok helyütt, hol örömmel vetett a szántó vető, sírva hordja össze kévéit. Péter a halász, ha prédikál, fog sok ezer lelkeket. Mai nap is vanna Péterek, kik képesek lelkeket fogni valamelly szent ügynek. Nagy Péter kolozsvári ref. lelkész, látogatóban lévén Zilahon, az ünnepelt s kitűnő hitszónok felkéretett, tartana egy beszédet az ottani templomban. Nagy Péte csak azon feltét alatt igérte meg, ha a helybeli gymnásium javára valami tesznek. Bizonyos Tunyogi nevű jómódú polgár azonnal megigérte, hogy a iskola javára 1000 forintot fog végrendeletileg hagyományozni. Péter prédikált hatalmas szavával felhíván mindenkit az iskolákrai adakozásra, s mi let az eredmény ? Osváth F. úr azt igérte, hogy házát az iskolának hagyandó tanitójakul, s Polgári úr a polgármester vagyona felét igérte oda; azonkivi