Vasárnapi Ujság – 1856

1856-08-17 / 33. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 286. oldal

290 TÁRHÁZ. Kakas Márton a színházban. XIV. levél. Második párviadal a „Negyven Aranka" kisasszony miatt egy veszedelmes jó barát és egy elves nő között. 1. §. „Veszedelmes jó barát." Barátom szerkesztő úr! Van-e már önnek felesége? ha nincs,ne siessen vele , várjon, míg megvénül, az öreg urak kezdenek divatba jönni! A vőle­génység nem ollyan, mint az ugorka, melly addig jó, a míg éretlen, hanem ollyan, mint a dinnye, mellynek meg kell elébb érni. (Kérem ide tétetni szer­kesztői megjegyzésbe : „emlékezzetek Lőrincz napjára!") Tehát van egy darabban két öreg úr, két ifjú úr és két fiatal delnő. A régi boldog világban ezekből úgy csináltak volna vígjátékot, hogy a két fiatal úr, meg a két fiatal delnő egymással boldogul összeadatik, a két öreg úrnak pedig az mondatik, hogy üljenek le tártlizni. De nem így történik itt. A menyecske a két öreg úr között válogat, egyiknek van ötven esztendeje és öt­ezer forint jövedelme, a másiknak hatvan esztendeje és ötven ezer forint jövedelme. Először az ifjabbik öreg kéri meg, azzal jegygyűrűt vált; azután az öregebbik ifjú kéri meg, annak odaadja az előbbeni gyűrűjét; illyenformán elveszti mind a ket­tőt, mert azok átlátják, hogy csak pénzükért bolondította őket s ott hagyják a faképnél. Úgy kell neki. E szerint az öreg urak a darab hősei. Ők viszik a szerelmes szerepet, ők cselszövényeskednek, ők diadalmaskodnak; ha ugyan diadalnak lehet nevezni azt, hogy az ember csakugyan nem feleségesedett meg. H­a bizony, mikor öt-hat­van a hátunkon, akkor ez is győzelem. Míg az ember fiatal, azon törekszik, hogy mint nyerhesse meg a nő szívét, mikor aztán szürkülni kezd a magasban, akkor meg azon, hogy mint ijeszthesse el magától ? Tanúság pedig ebből az, hogy ha egy fiatal nőnek egy öreg úr azt mondja, hogy elveszi, rögtön fogjon egy kalapácsot, szegezze oda a csizmája orrát a pallóhoz, kiáltson tüzet, hivasson papot, törvényes tanúkat, és addig ki ne eres­sze a szobájából, a­míg meg nem esküszik és móringot nem ír, mert mai világban nem lehet hinni öreg uraknak. Nota bene, mindnyájan jól játszottak, hanem a súgó több ízben vétett a hangsúlyozás ellen. 2. §: „Egy nő kinek elvei vannak." Van egy fiatal özvegy asszonyság, a­ki rendkívül gyülöl és utál minden férfit. Miért? Miért? Azért, mert­­ mindegyiknek keresztben áll a szája az orra alatt. (Egyéb okot nem tudtam felfedezni.) Akad azonban végtére egy fiatal ember, akinek­­ nincsen ugyan a szája párvonalban az orrával, de vannak személyes tulajdonai mik a fiatal özvegy szivét titokban meghódit­ják. Ámde a nőnek elvei vannak ezt be nem vallani, s valahányszor a fiatal ember tudakolja, mindig ugy beszél neki, hogy érthet is belőle nem is, a mi­ből támad azután minden szerencsétlenség, melly e vigjáték alapjául szolgál. Íme itt van n­ az ujabbkori helytelen ujitásoknak következménye. Ha tette volna ez a fiatal ember azt, a mit istenes őseink : hogy kérette volna meg illendően násznagy által választott mátkáját, mind ez a baj nem történ­hetett volna meg. Ha egy tisztességes megállapodott korú ember — például én — oda ment volna a tens asszonyhoz s azt mondta volna : „Kedves húgom asszony, az én öcsém az apjának egyetlen egy fia, van neki négy­ezer láncz földje Makón, semmi teher rajta; most kapott úrbéri kárpótlásul negyvenezer forintot, ollyan négy lovon fogja kegyelmedet járatni, mint a tüzes sárkány!" szeretném látni, hogy mit felelt volna erre ? Hanem hát a mostani fiatalság megveti ezt a régi jó szokást s maga megy megkérni az asszonyt, asszonynép pedig szégyenlős, nem csuda,ha nem meri megvallani, a mit a násznagy előtt ráhagyna. Az ifjú ember azután illyetén kétségek között, mit tehet egyebet, mint­hogy az előszobában megölelgeti a szobaleányt és azt kiáltja, hogy éljenek a szobaleányok! Ő ugyan azzal menti magát előttünk, hogy ezt csak bosszúból cselekedte, de ne mentse magát, fiatal barátom.Ne mentse magát.Emberi do­log az. Én is voltam fiatal ember. Ne mentse magát. Nagyobb baj ennél, hogy a tens asszony is meghallja, hogy éljenek a szobaleányok, mert épen arra a szóra nyit be. Az ugyan igen helyes dolog, hogy a szobaleányok éljenek, de azt azért szépen megköszöni minden asszonyság, ha a vőlegényének ollyan nagy gondja van a szobaleányok életére. Már most az ifjú embernek igazán kiadják az obsitot; a tens asszony nem szereti, haragszik rá , utazni készül. Hogyan akadályozzuk ezt meg? Tűnődünk és tépelődünk, pedig íme Columbus tojása az egész. Az ifjú ember odaküldi az inasát, egy öreg kiszol­gált huszárt, azzal a parancsolattal, hogy üljön rá egy skatulyára, a­mit fel akarnak pakolni az utazókocsira s addig fel ne kelljen róla, mig a tens asz­szony el nem veszi azt a levelet, a mi hozzá van írva. Az inas úgy tesz, ráül a skatulyára, s azt mondja, hogy ő onnan meg nem mozdul, mig a tens asszony a levelet el nem veszi. A tens asszony el is veszi a levelet, de ketté is repeszti rögtön. Nem tesz semmit. Meg van pár­ban. Meg van sok példányban. Készen voltunk rá. Tessék a második. A tens asszony átlátja, hogy ha a skatulyájához akar jutni, el kell olvasni a levelet. Felszakítja hát s azt olvassa belőle, hogy ha nem könyörül, az ifjú a Dunába ugrik. A tisztelt asszonyság, a kinek elvei vannak, a­helyett, hogy nyugodt lélekkel azt felelné az inasnak, hogy „tisztelem a gazdádat; ha a Dunába akar ugrani, ezt a legkényelmesebben teheti Depíny úszó iskolájában; na­ponkint kétszer tizenhét krajczárért, a törülközővel együtt; a víz melegsége 18 fok, a levegőé 26. Köszöntetem." E helyett mondom, megijed és rohan a fiatal ember szállására, meggátlandó őt azon rettentő esettől; de mire odaér, már akkor az ifjú az ő szállására jutott, s ott lefektette magát a pamlagra és ráparancsolt mindenkire, hogy mondják azt, miszerint őt most húzták ki a Dunából s kivételképen nem a Rókusba vitték, hanem ide a szép menyecske házához. Vajha lett volna annyi esze, hogy egy sajtár vizzel nyakon öntesse ma­gát, de ime egészen szárazon odafeltűnni s azt hazudni, hogy az ember a vízbe fulladt, csak mégis nagy vakmerőség. A tensasszony megérkezik a lármára, meglátja a Dunába holtat, futtat orvosért, a­ki az első tekintetre kitalálja, hogy ennek az ifjúnak az a kiváló különbsége van minden vizbefultak között, hogy semmi porczikája sem nedves. A jámbor fiú ekkor a­helyett, hogy azt mondaná, hogy mielőtt a Du­nába ugrott, Lycopodium lisztbe mártotta magát, azért nem fogott rajt a víz, felkel­és megvallja, hogy biz ő nem halt a Dunába, hanem ha a tensas­­szony nem kegyelmez neki, itt a pisztoly, egyszeribe főbe lövi magát; „egy, kettő, hár —" most mingjárt harminczhárom lesz, ha nem szól. A tens asszony, a­kinek elvei vannak, illyen tréfásan rászedetve, aligha­nem szeretett volna az úrfinak illyesmit mondani : „Jól teszi ha főbe lövi magát, de várja meg, míg az újpesti szőlő érik, az jó lesz szélnek, előttem pe­dig semmi esetre se csettentse el azt a pisztolyt, mert ki nem állhatom, ha valami fegyver csütörtököt ád." Azonban látván, hogy már tizenegyre jár az óra s a közönség éhezni kezd, csak megbocsát a vétkezőnek s kiki párjá­hoz szegődik, a szobaleányt is elveszi valami becsületes borbélylegény. Az egész darab ügyesen van irva és tele elménczséggel; s mind végig mulattat. Tanúság pedig belőle az, hogy ha illyen áldott jók azok a hölgyek is, a kiknek elveik vannak, millyenek lehetnek még azok, a kiknek nincsenek?! Kakas Márton: Irodalom és művészet. — Talán egy év sem volt olly termékeny költői művekben mint e folyó. Alig hirdettük Arany, Lévai, Szelestey, Tóth Kálmán verseit, már ismét maradandó becsű költeményfüzér jelent meg Gyurián újonnan szerelt nyom­dájában. E füzér Vahot Sándor költeményeit foglalja magában, mellyeket testvére Imre összeszedvén, szerencsétlen testvére segélyezésére kiadott. Va­hot Sándor nem volt gazdag aranybánya, de a mi belőle kikerült, kiállotta a tüzpróbát, s kedvesebb landalnokaink (lyricus) sorába helyezé. A diszkötetű munka bolti ára 1 ft. 20 kr. Ki e munkát megszerzi, magának lelki élvezetet, egy szerencsétlen elmebeteg embertársának segélyt nyújt. — Balásházy munkája a „Pinczegazdászatról, és borkereskedésről" megjelent, s kapható 1 ft. 40 krért. — Még egy más gazdákat illető munkára is figyelmeztetjük olvasóin­kat, ez Bándi János tanár „Rövid utmutatás a selyemtenyésztés kezelésére" czimű munkája. — Rózsavölgyinél a jeles Volkman Róberttől ismét érdekes zenemi jelent meg „Ungarische Lieder" czim alatt. Ára 50 kr. V. Hi ujság? ! Bécsi lapokban olvassuk, miként az Ö csász. kir. Apostoli Felségi parancsára megvásárolt Marczel-féle kukoricza-csutkadaráló gépek azon helyeken, hol a termesztés legnagyobban fizetik, ingyen osztattak szét.­­ Az ügyességéről és szakavatotságáról ismeretes Fischhof orvos hideg víz-gyógyintézetét, mellyet a budai városmajor szomszédságában a Hermina téren igen díszes és kényelmes módon felállított, jövő hó 1-én fogja a közönség használatára megnyitni. Tehát Graefenberg lesz Budán.­­ Folyó hó 1-én az ötpacsirta-utczában lakó műfaragó Sch. éj idejét a legborzasztóbb módon meggyilkoltatott. Mondják, hogy a gyilkosoknál nyoman vannak, s több gyanús egyén befogatott. / Soroksáron a mult héten tűz ütött ki a biró házánál, s négy ház let lángok martaléka. / Nagy-Kőrösön mult hónap utolsó napján ment végbe az érettség vizsgálat Mikulás nevelési ügy tanácsos úr elnöklete alatt. A tanulók szám 224. A Tomory által kitűzött 5 aranyat két tanuló, Szilágyi, hős költemé­nyeért, és Hagymásy, landaláért nyerte. Különös, hogy e két név, melly egy ballada cimét viseli, illy sajátságosan jött össze.­­ A termékeny Rábaközből dicsekedve jelentik, hogy az aratás remé­nyen felül jól ütött ki. Vajha hazánk minden vidékéről illy örvendetes hírek zengenének, de fájdalom nagyon sok helyütt, hol örömmel vetett a szántó vető, sírva hordja össze kévéit.­­ Péter a halász, ha prédikál, fog sok ezer lelkeket. Mai nap is vanna Péterek, kik képesek lelkeket fogni valamelly szent ügynek. Nagy Péter kolozsvári ref. lelkész, látogatóban lévén Zilahon, az ünnepelt s kitűnő hit­szónok felkéretett, tartana egy beszédet az ottani templomban. Nagy Péte csak azon feltét alatt igérte meg, ha a helybeli gymnásium javára valami tesznek. Bizonyos Tunyogi nevű jómódú polgár azonnal megigérte, hogy a iskola javára 1000 forintot fog végrendeletileg hagyományozni. Péter prédi­kált hatalmas szavával felhíván mindenkit az iskolákrai adakozásra, s mi let az eredmény ? Osváth F. úr azt igérte, hogy házát az iskolának hagyandó tanitójakul, s Polgári úr a polgármester vagyona felét igérte oda; azonkivi

Next