Vasárnapi Ujság – 1856

1856-02-24 / 8. szám - Különös méhkas 66. oldal / Gazdászati és orvosi.

T­A­R­H­A­Z. Különös méhkosár.­­Gazdákat érdeklő rovat. Néhány éve mult már — beszélé egykor valaki, — hogy egy derék, példányképül felállítható, magyar gazdához vezettek. Hos­­szabb ideig valék vendége, s ezalatt elég alkalmam­ volt meggyőződni értel­messége és gazdászati tehetségéről. A derék gazda többek közt kiváló szen­vedél­lyel űzé a méhészetet. Erre legtöbb idejét fordítá, 8 nem is igen tudott a környékben felmutatni valaki olly derék lépes mézet, mint az én szíves gazdám. Egyszer azonban nyugtalanul látom ide s tova szaladgálni. Panaszlá nekem, hogy 4 raj egybe szállott, s bizony mintegy jó véká­­­­nyi bogár hemzsegett is egymáson. Most már mitévő legyen ? . . . Egyszerre az öreg feltalálni látszik magát, s tanácsaimra nem is hall­gatva, pattint ujjával s a szinbe távozik. Néhány percz múlva egy jó 3—4 akós hordót hengergetve tér meg. — Most öcsém, mondd nekem, figurát csinálok. És ugy tőn mint beszéle : rövid idő múlva a derék hordóban hemzse­gett a 4 raj, s a különös kosár a többiek mellé lőn felállitva. A méhek becsületesen megéltek, különben is a félsetétet szeretvén, s­ a hordó nyilasán vigan járhattak ki és be. Néhány hó múlt el. Párszor kíváncsiságból próbáltam emelgetni a hordót, bizony jó nehéz volt. Egyszer meg épen nem bírtam felemelni. Eljött a felfüstölés ideje. A hordóra utóljára került a sor. Kíváncsian nézünk be — s imé mit látunk?! A hordó szép kereken be volt borítva a leg­gyönyörűbb lépekkel. —. ..­­ Az­ öreg gazda esküvel erősité, hogy nem lett volna ennyi méze a 4 külön kasban. Mi pedig az olvasó méhészgazdára bízzuk megfejteni a tanúságot ebből, csak annyit ragasztva e kis eseményhez, hogy Szabolcsban történt. Ht. Iskolai és egyházi ügyek. Kérelem Erdélyi Induli Péter úrhoz. Megengedi ön, hogy a közügy ér­dekében felszólalunk. Önnek írni kezdő gyermekek számára készített író­könyvének érdemét csak az irigység tagadhatja el. Kik azt használják, nem győzik eléggé magasztalni, nem csak azért, hogy a kezdő gyermekeket szinte észrevétlenül vezeti át az írás nehézségein fokozatos haladásánál fogva, de azért is, mert a már írni tudók írását is szembetű­nőleg javítja. De midőn egy­részről a tartozott elismerést megadjuk az „Irókönyv" jelességének, engedje meg ön másrészről nyilvánosan kimondanunk, hogy egy kissé szeretnők azt az élet szükségeinek megfelelőbbé átalakíttatni. Ugyanis egyik baja az az írókönyvnek, hogy roszacska papírja lévén, a kezdő gyermek vastag betűi áthatnak rajta, annyira, hogy a következő lapot szinte haszonvehetlenné te­szik ; másik baj az, hogy míg egy egész folyamot be­ír a gyermek, úgy ös­­szetöri s keveri, hogy többé nem használható. Pedig hejh jó volna a szegény falusi tanítóra nézve, ha legalább csak egy évig is használhatóvá tehetné! Mert higye el ön, hogy kétszer is összeszidnak bennünket a szülék, mig egy­szer ki tudjuk tőlök csikarni az „Irókönyv" árát, a 9 pkrt. Igy levén a do­log, arra kérjük önt, vegye szivesen gondolóra : nem lehetne-e a 3 folyamot egyre reducálni? ugy hogy ez csak mint exemplár — mint nevezni szokás — nem pedig mint irókönyv is lenne egyszersmind. Igy mind a két baj el lenne háritva, sőt a harmadikon is segitve lenne némileg, az által t.i. hogy a jeles­ségében szintúgy megmaradandó példánynak az ára is csökkenne s igy a sze­gényebb szüléknek sem esnék annyira terhökre megvenni. Több tanító. Topolya a Bánátban. Adjon Isten jó napot szerkesztő uram ! Kigyelmed amint kibötüztem újságából, mint édes anya szülte magzatját, úgy szeret minket földművelőket és neveltetésünket, mit az írástudók ugy szokták mon­dani , hogy népnevelést. Fel is mutatott a mint illik egy pár szép példát új­ságában. Szolgálok én is egygyel. Hát abban a kis Topolya helységben, melly fekszik Torontál megyében csak egy év előtt is olly pusztaság volt minden, hogy az embernek a szive is megesett, és most uramfia! egy pár hónap alatt papot is, kántort is, harangozót is szereztek. Építtettek olly szép paplakot hogy no! A szomszédok nevették őket mondván : sokat akar a szarka de nem bírja a farka, és itt van la, megbírta. Alig hogy kész a paplakkal, most meg már egy 16 öles iskolaház építéséhez fogott. Még pedig egy krajczár pénz nélkül. Ugy­e szerkesztő uram, pénzzel építeni nem nagy mesterség, de pénz nélkül az már aztán a valami! Furfangos egy birója van annak a Topolyá­nak. Egyet gondol s kettő lesz belőle. Kapja magát, s elmegy egy pár előke­lőbb gazdával egy közellévő urasághoz és így beszél : „Nagyuram kigyel­mednek sok az eladandó gabonája, és kevés a fuvarja, nekünk meg sok a költségünk és kevés a pénzünk; ha ugy méltóztatik, segítsünk egymásson. Kegyelmed nekünk pénzt ád, mi meg kegyelmednek fuvart adunk " Diktum t­ aktum meglett az alku. Az uraságnak lett fuvarja, a községnek meg pénze, és igy iskolája is, melly már épül is. — És a kis polgárok, az iskolások mit tesznek, kapják magukat, ásót kapát fognak, s mondják : míg apáink az is­kola­építésnél dolgoznak, mi kimegyünk a legelőre biró uram és a község en­gedelmével, kihasítunk egy jó darab kertnek valót, s oda fákat ültetünk, s megtanulunk oltani, sipolni és szemzeni, a leánykák pedig különféle főzelé­keket veteményeznek s itt fogjuk a nyáron át a szünidőt hasznos munkával és ártatlan testgyakorló mulatsággal tölteni. Jobb ez a henyélés-vagy liba­pásztorkodásnál. Ha látná figyelmed szerkesztő uram, az áldott apróság mint nyüzsög forog ott abban az iskolakertben, még ha gyalog jött volna is hoz­zánk Pestről nem sajnálná fáradságát, no de ezt nem kívánjuk, hisz úgy is naponta közöttünk van lelke újságának képében. Azt mondják, a nyáron vagy őszön egy bizonyos népünnepi napon kiki elő fogja mutatni mit termesz­tett, akkor jutalmak is fognak kiosztatni. Már még az idén szép szőlő, körte, vagy almával nem fogunk dicsekedhetni, de ha valami nagyon szép fog te­remni az iskolai ifjúság kertében, abból csak majd küldünk mutatóul kigyel­mednek is, például ollyan gányó pecsenye forma, jó sütni való nagy tököt. Ne nevessen kigyelmed, mert az illyen gányó forma ember, mint mi vagyunk, nem süthet ám mindig malaczot vagy fáczánt, mint a pestiek. Instálom átós­sággal ha meg nem sérteném máskor is irkálnék valamicskét, kivált mi a ne­velést és iskolát illeti a mint dukál. Istennek,ajánlom! *) Idősb Juhász János. Helyreigazítás. Legközelebb egy panaszos felszólalást közlöttünk bizo­zonyos meg nem nevezett helység iskolája ügyében, mellyben Jámbor András vádolja a tanítót, hogy kereskedéssel foglalkozik s az iskolát elhanyagolja. Magány utánjárás következtében azonban kiderült, hogy emlllett Jámbor András nevü ember azon helységben nem is létezik, s a helység elöljárói mind személyesen, mind írásban bizonyítják, hogy tanítójuk hivatalának megfelel. Miután hamis név alatt vádolni ollyan illetlenség, mellyet valódi nevén csalásnak szokás nevezni, felszólítjuk az illető levél beküldőjét, hogy rágalmát vonja vissza, ellenkező esetben mi nem fogjuk sajnálni a fáradságot, hogy igazi nevét kitudjuk és felfedezzük ; miután ez egyike a leggonoszabb visszaéléseknek, midőn költött név alatt költött tényeket küld valaki a szer­kesztőségnek, melly kénytelen levelezőiről legalább annyi becsületérzést fel­tenni, hogy saját nevüket írják tudósításaik felá. A méltatlanul gyanúsított oktatót pedig szives készséggel nyilatkoztatjuk ezennel hivatalára méltán érdemesnek. Irodalom: Kolozsvár, február 12. Irodalmunk élénkülésével, színpadunk sem ma­rad hátra. Igy f. hó 11-én adatott „Medicis Mária" fordította Benedekné, ki­­ hosszas betegsége után ekkor lépe fel először. A darab tetszett, Igy köze­lebbről szinre kerülnek : „Bibor és gyász" H. P. Kornélia, „Két királynő" Gyulai jutalmára. — A pályadijt nyert „Békési" is nemsokára szinre jövend. — Ezenkívül egyike fiatalabb költőinknek Kelmér leforditá Goethe „Tarso­át." — E mozgalom mindenesetre csak örvendetes. — Továbbá Szabó Richard, egyike jobb novellistáinknak, előfizetést hirdet újból átdolgozott beszélyére, mellyek 40 ívben fognak megjelenni. Előfizetési díj 3 ft. 20 kr. pp. Van már uj gyorssajtónk is, ,,Teréz" nevü, melly már megkezdé Stein urnái működését. I. I. X.*mz_*ti szinház. I. Kormányzó urunk ő fensége gróf Ráday Gedeont utolag három évre méltóztatott a nemzeti szinház igazgatói hivatalában megerősíteni. It Ö ö II. Mult héten adatott Kövér Lajos uj vígjátéka : „Hűség hűtlenség­ből" nagyszámú közönség előtt. Szerdahelyit figyelmeztetjük, hogy ne ke­resse a közönség tetszését túlzásokban. Vehette észre, hogy eddigelé érde­mül számitatott be neki, hogy nem túloz. Vidéki hírek- Mező-Komárom, február !). T. szerkesztő ur! Kétség kívül tudja ön, hogy Dr. Pencz Ferencz ur kertészi országos hírnevét itt nálunk alapította meg az által, hogy kis városunk északkeleti egyik sarkán egy szép gyümöl­csös paradicsomot állított fel, meg akarván czáfolni azon nálunk elterjedt bal­hiedelmet, hogy itt a föld nem alkalmas gyümölcsfák tenyésztésére; —de azt nem tudja ön, hogy ezen gyümölcskert ugy tárt, mint Hédervára t. í. „fo­gyatkozott hajdani hírében" a haszonbérlők gyakori változása által : most hát hazafiúi örömmel jelenthetem­, hogy a herczegi uradalmi mérnök­nek. Szeles József ur révén át az e kertben még találtató szép számú, de már aggfák mi­velését és ápolását, rövid idő múlva más alakban látandjuk e csaknem el­veszett paradicsomot. — Lesz faiskola s a kertben egy az enyingi uradalmi kertésznél magát jól kiképzett és e szakban szenvedélyes magyar ficzkó fog foglalkozni. Már csak az eddig látottak is nagy reményre jogosutnak. —• Siónk vize kevés még­is járuink sok. Népünk ollyan hiedelemben ringatja magát, hogy Siónk a jövő tavas­szal szabályoztatni és medre ásatni fog. N­a ugy lenne, jól lenne! Nem is képzelheti ön­t, szerkesztő ur! mit várnak né­mellyek a Sió szabályozásától! Azt várják, hogy a Sió jobb és bal partján t. i. Ilid végen és Mező-Komáromban mintegy varázsbotütésre egyszerre már­ványpaloták, oszlopos csarnokok és nagy mérvű raktárak hosszú sorai emel­kednek, m­ellyekben nyalka angol lordok, hollandi potrohos kalmárok sürög­nek, s a málhákat néger cselédek hurczolják. A palotáktól le a Sió pártjáig kétkertek nyúlnak, mellyeknek jázmin és rózsa lúgosai közöl kecses hölgyek mosolyognak ki, lesz a böjti napokban héring, lazacz és káviár bőven, lesz szivar sok, jobb mint a millyeket most Bóbi zsidónál találhatni stb. stb., mi­helyt a gőzösök a Balatonból lejárnak az ázsiai parti vidékekre. Álomnak is nagyon virágos nem de? Ha ugy tetszik, másszor is lássuk egymást! Isten tartsa meg ön becses életét! Keszy Bálint. II. i. : 1) Újságul írhatom még, hogy a vidékünkbeli olvasók várván várják, mikép főtiszt. Edvi Illés Pál lovagias veterán írónk jeles czikkének „Férjzsarnokság" második czikkét is nyomatás alá bocsátandja, természete­sen e czim alatt : „Nőzsarnokság." •— Nem tréfa! — 2) Még egyet : Egy somogymegyei fiatal nemzetes úrfi ölnök „Szerkesztői mondanivalóit" éber *) Az I­sten áldja meg figye­lmedet is a derék topolyaiakkal együtt. Szerk.

Next