Vasárnapi Ujság – 1856

1856-03-02 / 9. szám - A hógörgeteg (kép) 73. oldal / Érdekességek - Spanyol tüzifa 73. oldal / Tudományos

74 Ugyan mire hozzák a sok szagos bokrot, avagy jószagú szeszt­­ akar-e valaki belőle gyártani? — Dehogy, dehogy! Nincs e bokroknak illy költői rendeltetése. Menj be csak Almazarronba a maurok e régi városába, s meg fogod tudni , mi rendeltetése e bokroknak. Ott találsz szegényes boltokban narancs és foghagyma, paprika és füge, szalonna és avas olaj mellett e bok­rokból kötött, kis, alig egy font nehéz csomókat eladás végett felhalmozva. — Ez spanyol tűzifa. A dolog nem fér jóformán fejedbe s kitekintesz a város körül fekvő Sierra-hegység kopasz tetőire , mintha kérdezni akarnád , hogy hová lett e hegyekről az erdő? De szemed hiába keresi az erdőt, kopaszok e hegytetők Tekints bár­hová, nem pillanthatsz meg fát, csak a város közvetlen közelében fukar értől ön­töztetve áll néhány eltörpült fügefa és opuntia-bokor. Ha szemedet megerő­teted, fent a Szierrán parányi sötét pontokat vehetsz észre. Ezek a fent em­lített szagos, mindig zöld bokrok, mellyeket a vidék lakói nagy üg­gyel baj­jal, gyakran életveszélylyel is hoznak le a hegytetőkről, hogy legalább némi tűzifájuk legyen. Spanyolországban szerencsére nem kell igy fázni, mint mi nálunk. A tél ott nem olly irgalmatlan nagy ur, mint vidékeinken. Jég és hó, főkép déli Spanyolországban, nagyobbára csak névről ismeretes dolog. Azért esze ágába sem jő a spanyolnak hogy ablakába üveget tétessen, vagy szobájába kályhát rakasson. Ha azonban a tél egyszer csakugyan komolyan hozzá lát, akkor a szegényebbek illy csomó fából rakott tűz körül ülnek, a gazdagok pedig sárga­réz medenczékbe drága szenet gyújtanak. Végig borzongat a hideg, ha déli Spanyolország illy tartományainak jövőjére gondolsz, s a jövő nemzedékkel előre is fázol. Lelked elbusul, mert illy idő csakugyan eljöhet, illyen idő csakugyan el fog jöni, hol a kiaszott bérczeken még ezen kevéssel is beérő bokrok sem fognak teremhetni. Mi tör­ténjék azután? A tüzelésre szükséges anyagokról még csak lehetne gondoskodni. De egy nagyobb baj mind inkább erőt veszen ez árva országon. E baj a folyók­nak nőttön növő vízhiánya, s ennek következménye : — a földnek évről évre növekvő terméketlensége. Mi másképen áll a dolog Murczia város határán! Kopasz hegyektől kö­rülvéve, mellyeknek talán egyedüli forrása ritkasága miatt Fuensanta — az az szent forrás — nevet visel, terül el szép végája; ezen terjedt, tökéletesen lapos, a legbujább kertekkel és szántóföldekkel fedett térség, mellyen a pálma, cser- és szederfáknak ezreit magasságával meghaladva, büszke fejét a forró levegőben ringatja. De ott ezer meg ezer kis csatorna éltető nedvet vezet minden növénygyökérhez, mellynek magvát a murcziai földmives szorgalma a különben poros elaszott földbe letevé. Es mi e sziv, melly e sok csatorna­ért táplálja? E sziv a Szegura folyó, mellyből a maurok hajdan a vizvezető műveket leárkolták, s mellyeket a mostani lakosoknak csak rendben kell tar­tani. A Szegura folyó még most is bővölködik vizben és az erdőfedte Szierra de Szegurán ered. Pár év előtt azonban a spanyol kormány egy herczegnek megengedett a Szierra de Szegurán két millió fenyőfát vágatni. Ez a Szegura folyónak két millió kis forrása. Malaga városa mellett hajdan hatalmas folyó ömleszti gazdag hullámit a földközi tengerbe. A széles meder ugyan még most is ott van, de a gazdag hullám eltűnt, s a mederben csak silány ér parányiságát mintegy szégyelve lopódzik tova. A hegyek, hol a folyam forrásai valának, most kopaszok. Ha Spanyolországban a bérczek erdeivel tovább is illy könnyelműen gazdálkodnak, megtörténhetik, hogy a szép Murczia is illy szomorú sorsra jut. Murczia gyönyörű végája, a Szegura folyó nélkül Spanyolország legsi­várabb pusztája leszen, mert nincs patakja, nincs kútja, nincs forrása. Fuen­santa forrás vizéből egy csöpp se jő a völgybe. A forrás kimérését réteknek tartanák, s a legelőkelőbb spanyol is roppant fazekakban megszűrt szegura vizet iszik. Spanyolországban félni kezdenek a jövőtől, s erdészakademiát alapitot­tak. Jóvá hagyta-e ez ama herczegi favételt ? A világnak összes erdészeti academiái se tudnak erdőt a számtalan spanyol kopasz Szierrák egyikére se teremteni. Nem igen éltes emberek emlegetik , hogy emlékeznek, mikor ezen vagy amazon a Szierrán még szép zöld erdő díszlett. De esztelen bányászko­dás és az előkelőbbeknek boldogtalan vágya, miszerint munka nélkül meg akarnak gazdagodni, rövid idő alatt lekopasztotta például a carthagénai Szierrákat is. Láttam én e hegyhátakat, mond Roszmaeszter, és éreztem az izzó forróságot, melly e hegytetőkön már áprilisben mindent eléget. Irgalmas­ég, itt egy csepp viz aranyat­­ ír! Az erdőkkel való bánás roppant felelőséggel jár. Ez által lehet a jövő nemzedéken a legnagyobb büntettet elkövetni, mert könnyelmű erdőgazdál­kodás azoknak életét lehetlenné teheti. Hudák Eduard: Levelek a messzef­öldről. X. TÁR Mytelin-szigete mellett, február 2-án. Ragusában m. hó 3-áig mulatánk, mennyiben igy szólani szabad és vi­torláinkat szélnek bocsajtók a török főváros felé. Kedvező szél dagasztá ezeket az első napon át, de azutáni két nap ked­vezőtlen és végre pár napi vihar kelvén föl, kénytelenitve valánk Melina kikötőjébe Castello Nuovo kis városkának menekülni, mely is Cattarotól a gőzösön pár órára fekszik, és hová a Triestből odáig járó gőzös öt nap tett utunk szégyenére más­nap 5 óra alatt jöve meg. Emlitett vihar olly nagy volt, hogy több kötél és vitorlánk szétzuzatott, egy matróz az árboczról fedélzetre bukott, két utas roszul léve,itt hagyva pén­zét visszatért. Jó iskolát találok! Alig 1­2 havi tengeri utunk alatt olly számos és veszélyes viharokat állunk ki, me­lyeket 18 év óta vizén lévő kapitányom soha illy mértékben és számban nem ért. Bizony nehéz is vala a sárt kiáltani, főleg egyelőre! Castello Nuovo kikötőtől egy rövid gyalog órányira fekvő városkába indulván, a tengerparton mindjárt több apró kőház mellett haladunk el, mellyek közül a legtöbb korcsma, a pálinka divatos s olcsó levén. Kisse odább esik az egészségügyi régi s két emeletes épület, balfelül a veszteglő kőkerités. Odább az erdőben magánosan álló, kettős tornyú templom, elül szép sudár cyprusfával. Végre kis hegyről belejtve a partoni városkába jutunk, hol is egy árva kávéház, vendéglő forma rongy bódé, műhely s egy kis csinos patika van, a kis de erős bástya várfal övezete s alig 40—80 házból álló helységben semmi egyéb nevezetes, mind pár régi ház török felirattal. Mult hó 25-én az idő földerülvén, utunkat folytatók; a gyenge szél miatt csónakokkal kelle hajónkat a kikötő végen is kissé vontatni. Birodalmunk véghatára elenyészését itt Porte de Ostro kis de erős vára a parton, ugy két kemény rondeau végvár a szigeteken hirdeték. f­ajnal felé gyönyörűen tünék föl a hold, vérpiros szarvát felmelvén a hul­lámok alul, mit eddig nem látok, és valót mondva meg sem ösmertem egyelőre valamelly szerencsétlen hajó égésének tartván. Különben utunk igen élénk, megszámlálhatlan vitorlás és több gőzös repdes közülünk. Tegnap egy Triesztből 10, s egy más Angolhonból 26 nap alatt jött hajóval társalga pár szóval kapitányom, miután közel mellettünk haladának el. Furcsa társalgás nemde a messze tengeren. Nincs pálya a miénknél költőibb és mégis prózaibb! Most a páratlan hold és nap feljövete­l letűntében gyönyörködünk, mi­ből hatalmas parancsszó ébreszt föl vitorla-igazitásra, majd a tündöklő csil­lagos ég millióin andalg szemünk, s a szél zugó csatája, küzködő hullámok II . z. moraja által ábrándba merülünk, s ime a durva matróz ügyetlen lökése hoz magunkhoz. S midőn a 4 — 8 órai hosszú s fárasztó virasztás után álomba dőlünk, igen gyakran vihar vagy legalább ellenszél visz a küzdő fedélzetre viszont, hoszabb vagy kevésb időre. S ennyi szenvedés után a legsanyarubb eledellel kell a folytonos munka miatti étvágyunkat kielégiteni, u. m. fekete kávé, túró, sűrű rizsleves, főtt sózott marha- és füstölt juhhús, délben est­ve untalan. És mégis mind megannyi ép s erőteljes, küzdés, szenvedés, nélkülözés által edzett nép. Ha Stambulban mulatva e városról valamit közölni módom leendene, nem mulasztom el, bárha a kóbor angol ezt szinte kielégitően tevé. De hisz nincs olly tudatlan ember, nincs olly haszontalan könyv, honnan valamit ta­nulni nem lehetne, ezt mondják sokan. *) Iskolai és egyházi ügyek. ( Tisztelt szerkesztő ur ! Rakamaz községünkben is, az elemi iskolába járni nem kötelesek, vagy­is a 12 éven tuli növendékek számára, helybeli plébános tisztelendő Fekete Mátyás ur inditványára és közremunkálásával vasárnapi iskola nyittatott;— s mint köz egész napokon rendesen a 12 éven aluliak, — ugy a vasárnapok délutánjain a serdülő ifjak, nemök szerént kü­lön helyen, külön tanitó által, a fentebb tisztelt plébános ur vagy segédje je­lenlétében részesülnek a tanitás üdvös hasznaiban. Adja az ég!!! hegye meg­kezdett nemes szándék által, minél többek lelkei nemesbbitésével — mind a haza, mind községünk diszére — a fejlődő bimbók dús virágzásnak örvend­hessenek. CZ. Irodalom. Akadémiai Teleki-jutalom­. A magyar académia elhunyt elnöke gróf Teleki József a magyar szinköltészet érdekében végintézetileg 12,000 fo­rintnyi tőkét rendelt egy, évenkint kiadandó drámai jutalomra, olly módon , 1) hogy az váltva egy évben a legjobb magyar szomorújátéknak, másban a legjobb vigjátéknek adassék ki; 2) hogy a pályázandó müvek mindenkor az academia által kiszabott határidőre annak titoknoki hivatalához küldessenek be a szokott módon, melly szerint t. i. a mű idegen kézzel, tisztán irva, lapozva és bekötve, s irója nevét rejtő pecsétes levélre hivatkozva, jeligével ellátva legyen; 3) hogy e müvek egy academiai tiszteleti tag elnöklete alatt működő bizottmány által vizsgáltassanak meg s ítéltessenek el ; melly két academiai s ugyanannyi a nemzeti szinház igazgatósága által kinevezendő tagból ál­land, melly intézkedésből azon vezérnézete tűnik ki a dicső alapitónak, hogy a művek a költőművészeti becscsel szinszerüséget is kapcsoljanak össze; 4) hogy a jutalmazandó szinművek előadás végett am. nemzeti színház, kiadás végett pedig a szerző sajátjai maradjanak. *) Szívesen vesszünk. Szerk.

Next