Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-09 / 10. szám - Községi könyvtárak. Boross M. 82. oldal / Értekezések
TARHA Z. Községi könyvtárak. BOROSS M.-tól. Általános a panasz, hogy az emberiség nagyobb része, a nép alsóbb osztálya anyagilag és szellemileg el van hanyagolva, és mégsem igyekeznek, kiknek anyagi vagy szellemi tehetségök van, ezen bajon segíteni; pedig csak akarni kell, s lassanként minden bajon segítve lesz. A köznép ismeretei terjesztésére, magasabb értelembeni képzésére, valamint hasznos és kellemes mulattatására legszükségesebb, legjótékonyabb befolyásúak lennének a községi könyvtárak. A hasznos könyvek terjesztése, s olvasása olly mulhatlan életszükség, melly mindennél elébb való, mert ez által olly emberek is, kiknek idejök, költségök és alkalmuk nincs, folytonosan mivelhetnék magukat, nem maradnának hátra, hanem az álladalom haszonvehető, mivelt, és jó erkölcsű tagjaivá képződnének. Képzeljünk csak egy az élet és munka terhei alatt összegörnyedt földmivest, kinek kezei reszketnek az öregség miatt, dereka meggörbült a munka alatt, s lábai nem győzik a járást kelést, kisded hajléka falaihoz van kötve, sajnálkozva nézi munkás családját, melly izzad, de csak azért mert ő már nem segíthet, legfeljebb jó tanácsot tudna adni, de hol vegye azt, ki oktatta, ki tanította őt a józan ész és természeten kivül? Nézzétek milly mohón nyul egy a gerenda alól előhúzott énekes vagy imádságos könyv, egy ponyváról került üres történet után, milly édes elragadtatással legelnek gyönge szemei a halvány betűkön? mit nem adna egy ollyan hasznos és mulattató könyvért, mellyből maga is tanulhatna, mellyből oktatást adhatna fáradt családjának, midőn az munkáját végezve az öreg támasz körül sereglik össze? Oh gondoskodjunk illy községi könyvtárakról, ha mást nem eszközlünk, legalább az illy második gyermekségre jutott öregeknek az élet untató terheit megkönnyitjük, megédesitjük! Azonban tegyük fel hogy az illy testben s lélekben elgyöngült aggok, részint tehetlenségök által gátoltatva, részint nem lévén olvasáshoz szokva, nem használnák is a községi könyvtárakat, de hát az ifjabb nemzedék nem örömmel és haszonnal venné-e kezébe annak mindenik darabját? Az ifjak és ifjabb emberek, kikre az ujabbkori események olly jótékony, s felvillanyozó hatással szolgáltak, kiket tehát mintegy képzésre alkalmas s fogékony nemzedéket kell tekintenünk, nem érdemlik-e meg hogy tekintetbe vétessenek, s községi könyvtárak alakitása által további mivelődésük előmozditassék? Korunk a haladás kori, ami kormány felkarolta a népnevelés ügyét, gondoskodik a falusi iskolákról is, nem bűn volna-e hát az onnan kikerült ifjak maguk továbbképzését elő nem segíteni? Amit az iskola porában gyermeki ésszel tanultak, a fáradságos mezei munka verejtékével könnyen elszáll, ha alkalom nem nyujtatik annak tovább terjesztése és meggyökereztetésére, legjobb alkalom pedig a községi könyvtárak felállítása, és hogy ezt azon m. kormány, melly a népnevelést egyik magasztos czéljául tűzte ki, nem fogja ellenzeni, arról meg vagyok győződve, meggyőzött a tapasztalás. Az önálló gazdasággal, s családdal biró földmives, polgár, tisztes családanya, gyermek és leány mind tud, és szeret olvasni, olvassa a mit kezébe kap, milly jótékony hatású lenne egy illy népre a községi könyvtár, mellyben a mulattató mellett oktatót is találna? A községi könyvtárak felállításánál különösen ügyelni kell, hogy a hasznos ismeretek, jóllét előmozdítására szolgáló könyvek mellett, mulattató, az erkölcs nemesítésére, és szív s lélek mivelésére szolgáló könyvek is megszereztessenek; mert csak igy lehet képzett, nemes és becsületes polgárt nevelnünk, ha annak a hasznos mellett a szép, nemes, nagy és dicsőről is van fogalma. A jó könyveket ugy lehet tekinteni mint igaz barátokat, mivel azok tanácsolva, bátorítva, oktatva, lelkesítve hatnak az emberre ; ismereteik, eszméik, ábrándjaik gazdag tárházából csak azt közlik az olvasóval, mi annak jólléte megalapítására, s erkölcsi képzésére szolgál. Az így felállított könyvtárakban a könyvek olvasása által sok kihágás- s erkölcstelenségtől meg lehet a népet óvni; a jó könyv annyira lebilincseli az ifjakat, kik tán a nélkül korcsmák padjain dorbézolnának, nyereségvágyó kártyajáték mellett görbednének, egészségrontó ivás, s más nemtelen gyönyörökben úsznának, hogy kedvesebbé válik rájuk nézve az apai hajlék a fentebb leírt mulatóházaknál. Az igy állított könyvtáraknak felállítása által akadályozva lenne a nemtelen és elkorcsosító könyvek olvasása. Tapasztalásból mondom, hogy a nép minden osztálya szeret olvasni, s hogy ezen vágyát kielégithesse némelly zug kölcsönkönyvtárakhoz folyamodik. És mit adnak neki lelki tápul drága pénzéért? Százszor elolvasott, elhallott,elcséplett rabló-és lovagtörténeteket, vagy képzeletfuctamító, s erkölcsrontó szemtelen regényeket, lázító politikai s vallási elveket, s szertartásokat gúnyoló könyveket, egyes személyeket, isteni félelmet, törvényt, becsületet, erényt, s erkölcsöt gúnyoló iratokat, mellyeknek olvasásuk megmételyezi a kebelt, nemtelenné teszi a lelket, s erkölcstelenné a szivet, s aljassá az egész embert s földhöz sújtja a helyett hogy égbe emelné. Ezen erkölcsi és politikai résznak csak községi jó könyvtárak felállítása által lehet elejét venni, s ismétlem, hogy a kormány ezen intézkedést mint épen érdekébe vágót nem fogja akadályozni. A titokban terjesztett, s elégületlenséget és erkölcstelenséget tenyésztő röpiratok, valamint az ábrándos bigottságot terjesztő társulatok sok bal fogalmat hintenek el a nép között, mi által az állam nyugalma veszélyeztetik; ez is arra mutat, hogy a közügyelet alatt állandó községi könyvtárak ismét csak az állam érdekét, a közcsendet és nyugalmat eszközlik. Nem akarok példát hozni fel, pedig eleget találnék, hogy veszélyes regények és röpiratok olvasása által fiatal személyek könnyelműekké s erkölcstelenekké lettek, s hogy vágyaikat kielégíthessék, csalás, lopás és más bűnökre vetemedtek; nem ritka eset, hogy az elkorcsosodás következménye börtön, vagy öngyilkosság, s az egész család ebből származó bánata s gyalázata. Hogy az illy iratok, különösen falusi ifjú emberekre nézve, kik minden nyomtatottat valónak tartanak, veszélyes hatásúak lehetnek, mutogatni sem kell, s ennek is csak községi könyvtárak által lehet elejét venni. Mert minél több erkölcsiséget terjesztő könyvek kerengnek a nép kezén, annál inkább lehet annak magasabb mivelődését reményleni. Hogy a falusi lakos minél kevesebb költséggel, minél kevesebb idővesztegetéssel juthasson a hasznos oktató és mulattató könyvekhez, legczélszerűbb lenne a könyvtáraknak községenkénti felállítása. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha minden községben egy-egy könyvtár felállítását óhajtanám, mert hiszen némelly községnek nagyon parányi lakossága van, s nem igen vannak kezeléssel megbízható emberei, értem a lelkészt, iskolatanítót és jegyzőt, kikre lehetne a könyvtárnoki hivatalt birni, az illy kisebb községek csatoltatnának a közel eső nagyobb községekhez, s a helyek közelsége miatt a könyvkivitel és beadás nagyon könnyen eszközöltethetnék. (vége kov.) Irodalom: *— Megjelent Debreczenben, s kapható Telegdi K. Lajos bizományosnál s általa minden hiteles könyvárosnál . A magas cs. k. vallás- és oktatásügyi minisztériumtól helybehagyott s a h. h. tiszántúli egyházkerülettől népiskolatanitók számára elfogadott,, Tanmódszerű (methodicus) számtanitás vezérkönyvül népiskolák tanitói számára s magán használatra, Diesterweg után Veres László, debreczeni főiskolai tanár s az elemi fiúiskolák felügyelőjétől. — E számtanitási vezérkönyv, könnyen érthető előadása, a tárgy fokozatos elrendezése, egyszerű magyarázása, s könnyű módoni felfogatása, a megértetteknek példákkali begyakorlása, a számtanitásra vonatkozó nevezetesb tanítási szabályok megemlítése által a tanitót mintegy kézen fogva vezeti, hogy növendékét az annyira fontos és szükséges fő- és irásbani számolásban czélszerüen és haszonnal képezhesse. — XV. nagyvadrét 254 lap. Ara 1 ft. 40 kr. pp. Vidéki hir. — Folyó évi január hó 15-én Baranyamegyében a Bécs és Szt.-Lörincz közti országúton, délelőtti 10 órakor, két szentkirályi ember egy szabolcsit megtámadott, kinél mint már a rablók előtt tudva volt, egypár száz pengő forint volt, megfogták, a földre leteritették, pénzes tárczáját 204 pengő forinttal együtt tőle elvették, azután saját tarisznyáját fejébe húzván, egy feléjök jövő kocsi miatt ott hagyták s elszaladtak, a kocsi elérvén a kárvallottat, a mikorra ez is fejét a tarisznyából kiszabadította, tudatta esetét a kocsival jött két emberrel, s kérte, hogy menjenek utánok; ezek lovaikra ülvén utánnak eredtek, a közel levő majorból ezt az uradalmi tiszt egy másik egyénnel látván, puskával a rablók elészaladt, igy őket elfogták, a rablókat a szt.-lőrinczi cs. kir. szolgabirói hivatalhoz elkísértek, hol is büntettek felett ítélet tartatván, mint rablók kötél általi halálra ítéltettek, mi rajtok ugyan azon hó 29-én végre is hajtatott. Dobos István, tanitó, Kőröshegy, febr. 23-kán. Mindnyájunk által tisztelt jegyzőnk Cs. L. ur közbirtokos lévén Kis-Kovácsiban, nyári gazdálkodása folytatására nejét ott hagyta, mig maga mellé nálunk gondviselőnőt fogadni kénytelenittetett, hisz illyen találkozik mindenütt! Mult évi november hó 27-kén érkezett meg neje este hat órakor, — néhány napra látogatóul — de épen megérkezése perczében támadt tűz a jegyzői lak szomszédjában, s egy özvegy asszonynak istállója, pajtája minden téli takarmányjával együtt lángok martaléka van. — Február harmadikán jegyzőnk hajnali öt órakor akart, — ismét nejét elhozandó— Kovácsiba indulni — de épen e perczben újra tűz lett,és saját kazalja, égett el, a szélcsend következtében egyéb kár nélkül. Ez egy helyen kétszer történt tüzet már mindenikünk szánt szándékosnak gondolá,de még megnyugodtunk; február 11-kén este hat órakor érkezett meg jegyző úr neje, és épen e perczben riasztanak ki lakóinkból minket is a félrevert harangok ,,tűz van!" S az elébb említett özvegy asszonynak háza gyuladt ki, még pedig a jegyzői udvar felől, hol az éjeli őrök épen most valának jelen; hála azonban a gondviselésnek, s köszönet és dicsérés falunk birájának, ki a gyuladás perczében lépvén ki jegyzőnktől, meglátta a veszélyt és sikerült azt — egy kévére való zsuppot a tetőről letépvén elfojtania. — A letépett tetőben másnap három darab szenet találtak. A gyújtogató vala, jegyző úr szakácsnéja. — Kicsinyt hosszú az elbeszélés, de érdemes az elolvasásra. Pap Panni — a szakácsnő — mig maga volt, boldog volt, — főzött, s evett válogatott ételt, a szolgálói tenni valókat, mineműek seprés, fűttés, vizhordás, mosás stb. másokkal teteté, természetesen jegyző úr tudta nélkül, s ezeket gazdagon fizeté, de ismét természetesen a jegyző úréból s ennek tudta nélkül, fájt hát neki — de kinek ne fájna — szolgálóvá lenni akkor, mikor módra asszonyság lehet, jegyző úr nője itt létekor pedig csak szolgálói szerepet viselhetett, még pedigmagánsegithetés nélkül, haragudott, ha asszonyát várta, s többek előtt igy nyilatkozott „csak hadd jöjjön, majd nem sokára elvadul." Közli Enzsel G, Csákvár, február 28-án. A „Vasárnapi Újság" mint néplap kéretik fel tisztelettel az alólírt község öszves lakosságának e napokban érzett fájdalmas fohászainak a nép közötti közzétételére, hogy tudja meg a szegény néposztály,, hogy őt is a halálhir mélyen sebzi! — E község egyháza harangja szomorú zúgással jelenté egykori földesurának, mint jóltévő kegyes atyjának 81. évet túlélt nagyméltóságú galántai idősb gróf Eszterházy Miklós urnak folyóhó 18-án Bécsben történt csendes elszenderültét, kinek holt tetemei folyó- 4