Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-23 / 12. szám - Az állatok világolásáról. Dr. Hegedüs 101. oldal / Tudományos
101 illyjfényes polczra, s ha nem történik az a mi történt, mikint nem jut az soha illy fényes polczra. Elmésen tractál arról is, hogy az őszi vetés százszor többet ér a tavaszinál, s nagy elkeseredéssel fakad ki az urak azon hiábavalósága ellen, miért költenek annyi aranyat, ezüstöt haszon nélkül való sólymokra, kopókra, inkább bizony tartanának házuknál jámbor, értelmes diákembereket. íratnák le velük a hírneves annalistákat a héroszok énekeseit, pátriárkák könyveit, hogysem teszik amit tesznek, és élnek hivalkodásban. Mivel pedig ő maga is az mondja : Quod verum, non est dulce; vagyis : az igazság keserű orvosság, — üdvösnek tartjuk dissertátioit mellőzni, s folytatni krónikáját megint ott hol az Bmbek uralmékról emlékezik). CVigekS[etkMik ) Az állatok világolásáról. Harting nyomán Dr. HEGEDŰS. Sok természeti tünemény olly gyakori, miszerint alig létezik ember, ki azt éltében egyszer másszor, sőt gyakrabban is ne látta volna, míg más viszont olly ritka, hogy azt csak kevesen s ezek is csak néha láthaták. Hogy az állat eszik, iszik, jár kel, és hal, olly köznapias, hogy ezt már senki figyelemre sem méltatja; ellenben, hogy valamelly állat teste magától világoljon, ez olly meglepő tünemény, mit aránylag ritkán élvezhetni. Élő állatok között a macskák azok, mellyeknek szemei sötétben is ragyognak, mi azonban nem szemeikben képződő, hanem egyedül abban összegyűjtött s visszavetett világosságtól származik. A macskaszem belső üregén levő hártya fémes ragyogású s ez veti vissza a világosság összegyűjtött sugarait. Miért is teljes sötétségben a macska szeme nem világos, jeleül annak, hogy fénye csak kölcsönzött, nem pedig saját és eredeti. Leginkább a rovarok faja közt találni illy világlókat, ide tartoznak kiválólag a lampiris-fajuak, mellyek földünk valamennyi tájain elterjednek; — nálunk legismertebb fajuk a fénybogár, vagy mint nevezni szoktuk szent János-bogara (lampiris noctiluca). Ki nem látta, ki nem gyönyörködött még szelíd kékes zöld fényük ragyogásán ? midőn langy nyári éjszakán a harmatos rét egy második csillagos ég gyanánt fénylik, csillog körülöttünk! Első pillanatra úgy tetszik, mintha a bogár egész teste ragyogna, közelebb tekintve azonban látjuk, miszerint csak a test hátulsó tagjának alsó részéből ömlik ki a világosság. Újabb vizsgálgatások folytán pedig kiderült, hogy tulajdonképen csak az érintett helyeken, a szaruféle bőr alatt lévő kis hártyazacskók sárgás, enyves tartalmából ömlik ki a kérdéses fény, mellynek egyéb tulajdonságai közelebb még nincsenek kipuhatolva. Felette érdekes azon többek tapasztalatai által kétségen kívül helyezett tény, miszerint a világolás, vagy jobban mondva annak megszüntetése, az állat kényétől függ, mert megijesztve fénye elalszik, hasgyűrűin ingereltetve pedig azonnal ismét kigyúl, s ekkor nagyító üvegen át tekintve, az említett sárga anyag sebes mozgásban, rezgésben találtatik. Meleg idő a fényképzést elősegíti, hideg pedig gátolja. Üvegcsőbe zárt fénybogarak jégre tétetvén, fényleni megszűntek, innen kivétetvén s meleg helyre tétetvén ismét ragyogni s világolni kezdettek. Köztudomásu dolog, hogy a fénybogár ragyogása csak éjjel és sötétben látható, minek oka világító erejének csekélysége, száz fénybogár nem ad annyi világosságot, hogy világánál kisebb nyomtatást olvasni lehetne. Sokkal erősb fénynyel birnak a délamerikai fénybogárfajok, mellyek világánál nemcsak olvasni lehet, de mellyek segélyével egész szoba; kellőleg kivilágíthatni. Az indiánok lábujaikhoz egyet kötnek s így lámpások gyanánt használják utazásaikban. Midőn az angolok Cavendish és Dudley Robert alatt először kötöttek ki Nyugat-Indiákon, estve a bokrok között számos lámpához hasonló fénypontot láttak ide-oda ingadozni. Megtámadástól tartván, nagy sietve elhagyák táborukat s hajóikra menekültek. Másnap vették csak észre, hogy a spanyol katonáknak se hire, se hamva, s hogy ők fénybogár sereg elöl szaladtak meg. (IOSU a ,,llHITIKai Ujdonsajr' Kl>n»). 1 .„ • 1 -L 4 J 11 1 1/1