Vasárnapi Ujság – 1856

1856-04-06 / 14. szám - Tatárhegy. Tihamér 121. oldal / Elbeszélések - Konstantinápoly (kép) 121. oldal / Nép- és országisme.

benne felütvén a szép magyar nőt, Etát, rabnőjévé tevé. Rémülvei hallá az éj homályában titkon erre jövő férj a zajt, melly itt ural­kodott , s vérző kebellel ismeré meg a jelt, mellyet nője, fogságát jelentve, egy sziklára tűzött; átkot mondva a milliók boldogságát s hónát földúló tatárokra, távozott el. A tatárok két nap óta az egész vidéket felkutaták élelemért. Igen enyh idő volt, azonban harmadnapra borzasztó fagy lett; a földön fekvők a sárba fagytak, emberek, lovak több százan vesztek­­ el. A hegyek felől a leghidegebb északi szél fúj, roppant fákat, tö­véstől kitekerve, fél mérföldre horda el, s a tatárok közöl, a ki tudott, a völgyesebb helyekre kénytelenült menekülni. Itt-ott föl­kapott a szélvész egy-egy tatárt, s a magasból holtan csapá le tár­saira, hol hármat-négyet is keményen megsértett az iszonyú erővel leesett hulla. Nem volt nyugta a tatár seregnek. Ellene lázadtak az az elemek, a honfiak bosszúkiáltása megfogamzott rajzok. A főtö­megtől félig elvált sziklák, nyíl gyorsan rohantak le a táborra, s a merre mentek, keresztül az egészen, egy véres vonal, az agyon nyo­mottak hullái jelölék ujjokat, s a megrémült nép eszeveszetten rohant odább, mig végre egy kissé alacsonyabb dombháton megtele­pült. Elkezdett havazni s a hegyekről lehordá a szél a havat a völ­gyekbe, s nem sokára a bérczek tetejével egyenlő magas volt az előbb legmélyebb völgy is. A tatárság pedig ott időzött tétlenül, éhesen,a megfagyásnak kitéve a dombokon. Majd megszűnt a hava­zás, a szél elállt, s a hó elkezdett olvadni, s a tatárok egy szigetbe láták magukat szorítva, a halálhozó ánnak közepén. Ott álltak a­­ kegyetlen, örülésig dühös alakok, ott álltak harmadnap óta szíjjai­kat rágva, lovaikat, legnagyobb kincsöket nem bántva. Tudták, hogy innét menekülés csak a halál utján lehet, mert látták a hegy­tetőkön a magyarokat fegyverkezve, magok körül a hullámzó, szél korbácsolta ázt, látták elhullni társaikat, s a kedvencz lovakat éhségtől kínozva, porban sárba dőlni. Más­napra alig volt a 10,000-nyi csapatból tíz száz, s midőn a nap a hegyek mögé letűnt, ezeknek alig fele látta annak utolsó mosolyát. Elkezdett az eső csöpörészni, lassanként jobban, erősebben esett, míg végre záporként szakadt. Egyszerre erős északi szél áll be, s foszlányként válnak szét előtte a sötét felhők; — a hold olly szelíden világít a hullámokra, a csil­lagok olly szépen mosolyognak, s a tatárok a vízbe fagyva vesznek búcsút az élettől, s hidegtől dermedve bocsátják el utolsó sóha­jukat A hegytetőkön magyarok tanyáznak, s a dombhát fölött éhes varjú csapatok kárognak, dús lakomát lelve a tatárok hulláiban. •Sf A vész elmúlt, a tatárok elvonultak az országból, s midőn a lakosok ezen tájakra is visszajöttek, az előbb termékeny földdom­bokon, csak a nagytömegű kövekre akadtak, a vízbe fagyott, vízbe fúlt tatárok hulláinak kővé vált tömegére. Ez a Tatárhegy története. — S­étából mi lett ? A bátorlelkü hölgy, egy keskeny deszkaszálon menekült ki egy éjjel a tatár rabságból, szerető férjének karjai közé. Közli Tihamér Székes-Fehérvárott. Egy tengerész utijegyzetei. XI. Stambul átellenében s kutari kikötőben 26. február. F. hó 12-én délután szerencsésen eljutok a török főváros szélső kikö­tőjéhez Leandrához. A török főváros messzi távolból a legszebb tájképek egyikét vará­zsolja a közelgő elibe, miért is ki e hitben távozni kiván, annak a város kö­tele s főleg helyébe lépni nem czélarányos. Nyújtott hosszú félkörényben terül el ez partján, hasonnevű csatorná­jának alacsony magaslatu hegysorozott oldalán. Az apró házak tömkelegébül magasan emelik föl keskeny kupjokat a fehér mecsetek és zöl­delő csúcsokat a sudár cziprusok, mellyek ber­kei ozmán sírkerteket jelölnek nekünk. Közelgésünkkel tároli panoráma olly­a arányban enyészik el, mint a valódi tár város egyes kább kivehetők. Legelőbb szerű mellyek golyóöntödék, szorgalmas tornyain sűrű füstgo­moly látható. Odább a fényes kapu főhelye Stambul, közbül Galata s alul Pera külvárosok. Stambul egykori erőségit a part hosszá­ban a bástya védelmezte várfal tette, melly most romladozó állapotban van, de figyelmünket leginkább a sokat em­legetett ősi s gaz­dag Sofia-templomának számos mecsetei, s három rendbeni byzanti kúpok fedélzete s arany félhold­jai , ugy a büszke szerály főpalotának nagyszerű, háromemeletü épülete vonja magára. De lássuk a kikötőt ; a fényes kapu, fekete tenger s keleti kereskedés kul­csa az annyit emlegett stambuli csatorna vagy feodoziai ut; nevezetes hely­zete, erősségeinek szép természeti fekvése által, két világrész partjait mosva, mellyeknek vizhidjául szolgál csolnakai s gőzöseivel. Vize 6—40 láb mély. Kikötőit az alacsony hegyek nem birják eléggé védeni a kegyetlenül divatos viharok ellen, mellyeknek 4 nappal ezelőtt is­­ 3 hajó leve áldozata. A Leandra kikötő nyitja meg a csatornát, a külön he­lyek, külön kikötőkről lévén elnevezve. Több ezer minden nemzetbeli hajó horgonyoz itt, többnyire az eu­rópai parton, jelesen osztrák hajóink Galata körül szoktak inkább kikötni. Itt kereskedő, amott hadi vitorlás hajók, utóbbiak 3% emeletig, itt pol­gári amott óriási hadigőzösök emelik fel árboczaikat. A csatornát egy nagy­szerű tengeri hajótábornak nézhetni. De tegyünk egy kis kirándulást Galata­s Pérára Arnaut körül, még pe­dig csolnakon, a parton itt sehol itt nem lévén, a közlekedési gőzösök pedig igen gyorsan és hajók közt menvén, míg igy a part mellett hajózhatunk. Csakhamar egy szép s újonnan épitett moslim templom kettős mecse­tével, s odább a régi s szintúgy fölhagyott főúri palota vonja magára figyel­münket, mellyet az uj egészen leköt. — A büszke főúr mulató szerálya, földi paradicsom, gyönyörű tündérlak nymphák ligetivel. — A part hosszán, melly csinosan kikö­vezve van, hosszan nyúlik ez el számos épületével, oszlopos és vas rácsozatu, bekerítő kertjén több magas osz­lopu, bronzfényes kapu vezet a fényes kapu hatalmas urának büsz­ke palotáiba, mellyek bárha bevégezetlenek, már is több millió fo­rintot igénylének. A kettős emeletű lapos ónfödelű paloták rácsozott ablakai kéj­hölgyek lakóit ösmer­tetik meg velünk. — Végre a tündérlakok mögött a nymphák kertjei. Végre több raktár, egészségügyi hivatalok mellett haladunk el, miglen a galatai hosszú ó-fahidnál,melly Stam­bulba visz s mellyen tul csinosb­uj hid van, kiszállunk Galatára. XII. Kulili kikötő 2. mártius. Galata külvárosban a parton kiszállva, rendetlen szűk és rosz kövezetü utczákat találunk többnyire apró keskeny faházakkal behintve. Nincs itt egyetlen tiszta s rendezett utcza is, és Péra főutczája is igen kevéssé tér el társitól, bárha ez köztük legszélesb. Nem tagadhatni, van itt több szép és magas ház, de ... a rosz társa­ságban ezek is eltörpülnek. Galata, valamint az egész város hegyen völgyön, és mondhatni uton útfélen épült, rendetlen sűrű faházakkal, mellyek a divatos égések dús ara­tásául szolgálnak, avagy dühöngő szeleknek labdákul, hahogy a szomszéd-saj­a részei in­nagy- T­ÁRHÁZ. Konstantinápoly.

Next