Vasárnapi Ujság – 1856

1856-04-13 / 15. szám - Értekezés a kisbirtokosok jóllétének előmozditásáról; 15 arany pályadijt nyert mű. Kenessey K. 125. oldal / Gazdászati és orvosi.

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. Előfizetési dij január— juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó­ hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Értekezés: „A kis birtokosok jóllétének előmozdításáról KENESSEY KÁLMÁNTÓL. (Folytatás.) Elég baj, hogy a kis gazdaságok sok olly eszközt kénytelenek nélkü­lözni, mellyeknek igen jó hasznát tudnák venni, de a pénzerő alig engedi, hogy 15—100 holdig terjedő gazdaságok a magasabb gazdászat eszközeire szert tehessenek. — Csak­is azért szóllok röviden e helyt róluk, hogy ha ama hazánkban ismeretlen szellem, az egyetértés lelke, megszállna valahára ben­nünket, s a költségesebb művelési eszközöket közerővel községileg, vagy hár­man négyen összeállva szereznék meg, csak nyereséges lehetne reánk nézve. És ezen eszközök közt fő helyet fogna foglalni a sorbavetőgép, mellyet Gorret angol talált föl olly alakban mint használtatik. E gépnek jól müvelt és jól trágyázott földön fölszámithatlan hasznai lennének, ha országszerte alkalmazásba jönne, csak a vetőmag megkimélése által is. — Majdnem fele magot megkimél az, s a magot egyenlő mélyen veti s egyenlően osztja. — A soros vetés több levegőt s táplálkozási helyet nyervén nincs a hülésnek annyira kitéve mint a szórt vetés. — S daczára an­nak, hogy majd­nem felényi magot vetünk, mégis ad annyi szalmát mint a szórt vetés, sőt sokszor többet is, magot pedig csak jól kezeltessék bizonyo­san többet. A sorvetéseket külföldön aztán kapálni is szokták, kis kézi kapákkal, vagy jó kapával. Képzelhető, hogy milly lendületet ad a porhanyitás a vete­ménynek. Addig nem is lesz hazánkban valódi szorgalmas gazdászat, míg a sor­vetés előnybe nem jő, s a legkisebb gazdákig el nem terjed. A sorvetés s általában az őszi vetés porh­anyósitására igen czélszerű eszköz Infeld kettős fogas hengere, mellyet magam is használok, s a vetést a nélkül, hogy egy szálat is kitépne, ugy fölkapálja, hogy öröm látni műkö­dését. — Megbecsülhetetlen ez főleg a hótól megnyomott s felrepedezett őszi vetéseken, természetesen tavaszszal alkalmazva. Smallboms úr, nagynevű gazdája hazánknak, nagy sikerrel alkalmazza őszi vetésein, tavaszszal amaz óriási vas hengert, melly feltalálójától Croskill hengernek neveztetik, melly ollyanforma, mintha óriási derejje csináló kari­kákból lenne összetéve, 25—30 mázsát nyom, a hol ez át­megy, nem marad ott rög, nem repedés a vetésen, s a fagy által fölszívott földet ugy lenyom­tatja, hogy a téli nedvességnek csak bajjal lehet kiszabadulni. E nevezetes és valóban hasznos mivelési eszközök után jőnek a költség­kímélők, mint a töltögető, kapáló ekék, a gyűjtők, vontatók, rézgyaluk stb. stb. és a cséplőgépek. Cséplőgépet egy lóerejűt már 100 hold birtok haszonnal alkalmazhat, kisebb birtokosok társaságosan szerezhetnék meg. Meggyőződésem szerint leginkább ajánlhatom az amerikai szerkezetűt, mint a melly ép olly tisztán, sőt tán tisztábban csépel mint az angol, csak jól legyen összeállítva. — Aztán az a nagy előnye van, hogy nem törik zuzik olly hamar mint amaz, s ha esnék is baja, hon is könnyen segíthetni rajta. Az általam ajánlott istállózási rendszerrel a szecskáztatás is együtt jár­ván, a jó szecskavágók is figyelmünket igénylik, aztán a répavágók. A rosták is szükséges kiegészítő részei a gazdasági felszerelésnek, mert ki jó termést akar, az vessen jól kiválasztott szép tiszta magot. Ezek, s főleg a legújabban felfedezett konkoly szedőrosta is községi­leg, vagy legalább társaságilag volnának beszerezendők kisebb gazdák által. III. A tagos birtok és vetés váltás. Tán csak hazánk azon egyetlen ország már, hol még azt is kell bizo­nyitgatni, hogy a szétszórt birtokrészek valóságos mérgei a józan gazdá­szatnak. — A többi előitéletek közt ez is egy, melly földművelésünk gyöke­rén rágódik s nem engedi általánosan felvirágozni azt. A tagosatlan állapottal együtt járó közlegelők, mellyek ugyan tudom hogy tagosítás mellett is léteznek sok helyütt, milly szomorú, ázsiai szint adnak egy határnak, ama kopár életnélküli sivatagszerü legelőikkel, mel­­lyekre csak tengeni, éhezni tanulni jár a barom, de jól lakni ugyan csak rit­kán, csak hetes esők után. Hogy is képzelhető ott viruló gazdaság, czélszerű berendezés, hol a gaz­dának egyik darab földje egy órányira esik a másiktól, sem felügyelni, sem munkáját kellőleg beosztani, sem a rombolástól, ha csak mindenik darabon egy csőszt nem tart, megóvni nem képes. És mégis hányan nem kívánták még tagosztálykor is földjeiket több darabban adatni ki, a jégveréstőli félelem miatt, akkor tán még nem volt szokás biztosítani. Ha csodálatunkra a legméltóbb jogot formál a jelenben Anglia gazdá­szata, úgy más részről vigasztalásunkra annak fölvirulása nem annyira a kedvező égalj, mint a józanabb elrendezés, a tagositás s ebből kifejlett szor­galom gyümölcséül tekinthető. Hitelt érdemlő irók tanúsága szerint Anglia sem mutatott olly vízitó gazdag képet mint most mutat, a múlt század közepe előtt, csak ekkor kez­dett ott is a gazdászat életet nyerni, ott is elsült, kopár kézlegelőkön bolyon­gott a sovány barom mind addig, mig Youngh Arthur, Marsh­all, Bakewell, Culley, és Sin Clair, halhatlan érdemű férfiak egy nemesebb és jövedelmezőbb irányt nem adtak a földművelésnek. És ezóta mintegy varázs­ütésre változott a föld szine, a kopár legelők dús hullámzatú vegylóhez és répavetéseknek adtak helyet, s a művelhetlen­nek hitt kavicsos agyagföldeken arany szinü kalászok lengedeznek, mig a barom hihetetlen hizékonyságra nemesittetett hosszas és kitartó keresztezési kísérlet nyomán. És mind­ennek első alapja tagositás volt. Ki a tagositás czélszerüségén még ma is kétkedni tud, annak valóban vastag homlokcsontjának kell lenni, de nem is történik az másból mint ér­dekből, szeretik sokan az aránytalanságot, s a közlegelők számos visszaélé­sek kútforrásai. — De mind ezen segitend a sürgető idő, mellynek szelleme nyakunkra nőtt, nincs választás egyébben , mint elveszni, vagy előre menni. N­a a tagosított birtok lehető legjózanabb, legjövedelmezőbb művelésé­ről elmélkedünk, lehetlen át nem látnunk, hogy olly időkben, midőn minden talpalatnyiért megfizetjük az állam s a község adóját, mennyire képtelen do­log mégis az apáinktól öröklött hármas nyomás szerint gazdálkodván, egy harmadát birtokunknak minden évben majdnem teljesen elveszteni, nél­külözni. Kinek birtokai ezer holdakkal számittatnak, azt még csak érteni lehet

Next