Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-11 / 19. szám - Az idegen. Mantovich Ferencz. Tomory A. ur által 20 aranynyal koszorúzott költői beszély 157. oldal / Költemények
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a ,,Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Az idegen. Fejér hópalásttal Van a föld boritva . . . Régen beestellett — Egyszerű kunyhóban Kis család gyűlt össze Felszitott tűz mellett. A fiatal asszony Kis leánya arczán Függ tekintetével, A ki épen alszik . . . Szájából az emlőt Csak most ereszté el. És a férj, vidáman játszó fiacskáját Nézi gyönyörködve, Ki tüzes vesszővel Fényes karikákat ír a levegőbe. „Legyetek megáldva, Gyenge fejecskétek, Ne környezzék vészek, Kik nélkül e kunyhó Nem volna egyéb mint Puszta, üres fészek. Ti vagytok azok, kik E szegény kunyhóba Szépen lehozzátok Égi lakhelyéből A megelégedést, És a boldogságot." S míg a kunyhó boldog Vad hangok riadnak Künn a zúgó szélben : ,,Fel talpra, fegyverre Mert a szent hazának Élete veszélyben." S a felhívó hangok Vad rivalgásával A gyűlendő hadnak, A békés kunyhónak Édesen örvendő Belsejéig hatnak S fölverik a csendet. „Mit jelent e lárma, S a vad szenvedélyek Felköltött haragja? Kedves férjem, nézd mint Remegek, mint félek!" „Bátorság, kedves nőm Bátorság . . . ládd vannak Perczek, a mellyekben A boldogság mint egy Nyári éjben látott Álomkép ellebben; S mig az erősb férfi Kardját élesíti S vitézbojtot köt rá . Addig a gyengébb nő Szivét aczélozza Keménynyé, bátorrá." — S előveszi kardját, Fegyverét, mik félig Rozsdában hevernek. Sir a megrémült hölgy, Édesen mosolyg a Vészt nem sejtő gyermek. „Isten hozzátok most — Szól a siró hölgyet Átölelve férje — Míg én a hazáért Harczolok ... te itthon Imádkozzál érte!" Vége lőn a harcznak, visszatért a béke, A hazának minden vérázott vidéke Újra nyugodt, s csendes. Mint mikor vad szélvész rohan át a földön És nyomában csend lesz. Kiket megkíméltek az ádáz hadvészek, Lakjaikba térnek a fáradt vitézek Ez édes reménnyel : Hogy kiömlött vérök tengeréből egykor Szebb jövendő kel fel. Kiül a szegény nő háza küszöbére Sóvárogva nézi , ha váljon hős férje Nincs-e a csapatban?! „Mondjátok meg nékem száguldó vitézek Hogy hős férjem hol van!?" S a vitézek ekkép felelnek : ki tudja Hová vezeté őt végzésének utja, S merre járt hol forgott!? A had egy nagy erdő, ki ismerne benne Minden fát és bokrot?! De a hír elmondja a vitézek helyett, Hol és mint kapá a halálos sebhelyet, S mint feküdt holt teste A harcznak mezején, bátor bajnokoknak Vérével befestve. És még hozzá teszi, hogy megvigasztalja : A derék hősnek, ki ottan maradt halva Eletén nincsen folt : Melly éltét kioltá, a halálos vágás Bátor homlokán volt. Az időnek árja hasztalanul jó s megy Fájdalmában meg nem könyebbül az özvegy. Rá nemcsak búbánat nehezült egyszerre, Hanem azon felül az élet gondterhe. A mint a gyermekek erősbülnek, nőnek. Gondja is a szerint nő az özvegynőnek. „Istenem, Istenem — igy sóhajt fel titkon — Mért kell ajkam mindig csak panaszra nyitnom ! Erőm fogy, reményim egyre haldokolnak. Egyre kétesebb lesz előttem a holnap. Te ki sorsunk titkát kezeid közt tartod Szent hatalmú Isten! mutass békepartot.