Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-01 / 22. szám - Vasuti baleset (kép) 188. oldal / Érdekességek
Az esztergomi-nánai vonalon történt baleset. Mult héten írtuk, hogy a Pestről elindult gázvonat Esztergom-Nána és Szob között a töltésről lefordult s e szerencsétlenségnek több emberélet is esett áldozatul. Most már körülményesebben tudósíthatjuk olvasóinkat e sajnálatos baleset felöl. A mint a gőzvonat azt a kerülőt tette, melly a visegrádi hegyekkel szemközti sziklai uton van számára kivágva, a két mozdony közül a másodiknak bal szelep-rúdja kettétörött s a tört darab azonnal fölszakitá a síneket, mire az utána jövő vaskocsi kilöketett a kerékvágásból f eltörvén a mozdonnyali összekötő kapcsa egy perez alatt lebukott a három öles töltésről, másik három kocsit is magával rántott, kettő a töltés oldalán feldűlve ott maradt. A legalul esett kocsiban volt egy budai hivatalnoknő Martinides Mária, kinek szép kedves leánykája az egész uton a több jelenlevő utasokat gyermeki jó kedvével mulattatá, s épen valami versecskét szavalt ott az angyalkákról : — abban a pillanatban ő is megtért azon angyalkák közé; az utasok egy irtóztató taszítást éreztek, a kocsi egyszerre felfordult s recsegve hullott alá a mélységbe, kedési alkalmatlanságokat. Így a gyapjú gyakran mosatlan és nyirkos. Nem ritka azon eset is, hogy a termelésnek valamely ágára nézve jó hírben, hitelben álló vidék vagy helység gazdái nyervágyból összeveszik a szomszéd silányabb terméseket, s a helybelivel együtt mind helybeli termés gyanánt árulják el. Ez nyilván ártalmasan hat a termelési ág és hely hitelére. Irodalmunkban szintén gyakoriak a hitelvesztések. Nem szólok a silány munkák megjelenéseiről, mert ezek többnyire jóhiszemben történnek. Mellyik szerző nem ámítja magát azzal, hogy műve remek, vagy legalább jeles? Hanem szólok csak azokról, mik alig menthetők. Illyenek az előfizetett munkák teljes kimaradásai, vagy azoknak időntúli megjelenéseik, vagy kézhez nem szolgáltatásaik; a közönségnek tett ígéreteknek be nem váltásai, vagy olly beváltásai, mikben nem sok a köszönet; a mellékleteknek hanyag kiállításai; olly irodalmi vállalkozások, mik alig többek, mint szerencsevadászati kísérletek, miknél az illető magyar olvasó közönség száma és rendelkezésre álló irodalmi erő igen vérmes reményekkel állíttatván össze, korai megbukásaik által csak a közbizalmat ingatják meg. Ellenben nem ritka azon eset is, hogy az előfizetést gyűjtőnél oda vesz a pénz, de ennél még gyakoribb és sajnosabb a szerzőknek és kiadóknak azon panaszuk, mit saját tapasztalásom is igazol,hogy botrányosan számosak nálunk, a vidéki könyvárosok és könyvkörök közt az ollyanok, kik visszaélve hitelekkel, a bizományba kapott könyvek áraival vagy teljesen kimaradnak, vagy csak évek multával sok búslakodás után tesznek némileg eleget. Ezek valódi bravói irodalmunknak, mert a szerző vagy kiadó kénytelen előleges számvetésében, a különben is csekély számú magyar olvasóközönség mellé számitásba venni azt is, hogy bizományosainál pénzek fognak elveszni, s így könyve árát nem szabhatja olcsóra; a drága könyv pedig csökkenti annak kelendőségét, s ez az irodalmi buzgalmat és munkásságot! Mindez megérintésre elég. Hitelvesztésekkel mindenkor magunk alatt vágjuk a fát. A magyarnak eleitől fogva őszinteség volt a jelleme. S alig tanyázhatik a kebelben egy-egy megnyugtatóbb érzelem annál, hogy életünkben mindenkivel igazságosan és méltányosan bántunk, és sem hon, sem testület, sem magunk becsülete nem szenvedett általunk soha. A becsületesség legbiztosabb hitel s legtovább is ér ! *) Fríg András. Néhány percz múlva csak egy irtóztató ordítást lehete hallani; a felfordult kocsik ablakain át másztak ki a rémült emberek, az összetört kocsiromok közül elősegítve megsebesült társaikat. Egy pesti és egy bécsi orvos (Dr. Hainis a gyermekkórháztól és Dr. Folkman) kiáltották, hogy ők orvosok és készek segíteni, és siettek bekötözni a sebesülteket, míg a jelen volt Coburg herczeg buzdító példájával éleszté a többiek bizalmát. A kis szavaló gyermek agyon volt zúzva, anyja súlyosan megsebesülve, egy nőcseléd rögtön halva maradt; egy izraelita, hat gyermek apja, még néhány óráig élt. Azonkívül mintegy tíz ember sebesült meg súlyosan, köztük csaknem valamennyi vasúti kalauz. A zavart, az ijedelmet nevelé még az irtóztató zápor és vihar, melly akkor egész nap dühöngött, s a sebesültek helyzetét még Az esztergom-nányi vonalon történt baleset. *) Midőn tudós hazánkfiának e közérdekű sorai világot látnak, ő épen azon napon tölti be munkás életének 70-ik esztendejét. A ki tudományával annyit használt, ki nem-csak világitott, de melegített is szelleme fényével,az örömmel láthatja évei megsokasultát. Az egész haza, különösen az összes irodalom legőszintébb üdvkivánata lepte meg derék veterán írónkat; ki azon boldog öntudatban emelheti fel fejét, hogy amit írt, az mind jó és helyes volt, amit tett, az mind hasznos és maradandó lett, aki megismeré, az mind szerette és szereti most is. Adjon az ég neki áldás teljes napjaihoz több napokat, napjaihoz testi, lelki erőt, hogy még messze időkig lehessen az irodalom és nemzeti érzületnek tartós és szilárd oszlopa. Szerk.