Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-08 / 23. szám - Buzditás. Kis J. 193. oldal / Költemények - Két Mikos. Kis J. 193. oldal / Költemények
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Két Mikes. (Ballada.) Kedves édes hazám, te szép Magyarország ! ! ! Leborulok földed megszentelt porára Szivemnek keserű könyével áztatom, Mert itt minden hant egy drága élet ára. Nagy Isten temploma, népem szép hazája, Imádkozom benned szám áhitatával : Hogy tartós legyen e nemzetnek élete, Hogy fenmaradjon az idővel magával. — Megérdemled te ezt tetterős nemzetem, Maga az ég fonand babért homlokodra, Babért küzdelmedért, s nemes fiaidnak Ragyogó tettükért, ős időktől fogva. Hová Aehmet dúló csapatoddal ? Magyarország szenvedő földére ?. . . Térj vissza!! mert hol belviszály dühöng • Olcsó ott a honfi élte, vére. — Vagy szemfödelt viszesz Halotti ágyára ? . . . Térj meg Ahmet — térj meg Hagyd mostan magára. — Nem hallgatja lelke intő szavát Dúl a török, nincs ki útját állja, — Egymással küzd, egymást gyilkolja le A magyar, — és roskad szép hazája... S mig ádáz fegyvere Rokon vérben ázik A törökkel Mikes Kis népe csatázik. — Ecsed vára jól épült sziklafal Hű nép védi Mikes Mihály alatt, Hét nap vívja már a török sereg S hét nap még csak egy lépést sem haladt . . . Minden megtámadás Ujabb vesztett csata, S a vesztett csatában Magyar diadala. Hiába küzd ... ismét csatát veszít ... Nem vívja már... nincsen a vár alatt... Emlékéül . . . annyi küzdelemnek Holt testekből Achmet várat rakat... És bőszült dühében Kővárat szállja meg, Mellyet vitézül véd Egy maroknyi sereg. — Mikes János . . . Mihálynak testvére Védi Kővárt. . . néhány vitézével, Küzd... sebet kap... bajnoki elhullnak, Ellenállna ... de már nincsen kivel!! Elesik a vár, — és Oltalmazó népe Hős védőjével rab A török kezébe . . . Ecsed alá visszafordul Ahmet De nem harczol... kardját se húzza ki . . . Oszlopot ás le a földbe mélyen S Mikes Jánost elővezetteti. Előáll a hóhér Vérpiros mezében, Halálos zsineggel Öldöklő kezében. „Hasszán" mond a parancsoló basa „Kegyem vidd a vár parancsnokának, S izenem, ha magát meg nem adja Egy érdekes jelenetet láthat . . ." ötletét a basa Lelkéből nevezi S a zsineget János Nyakára vetteti. — „ „Ne fáradj jó Hasszán!""mond János meghatón, „ „Mihály igaz magyar, nem gyáva rettegő, Ellenség kegyére nem szorult még soha S utolsó csepp vérig nem fog engedni ő. Megátkoznám én is Rút árulásáért; Többre becsülném e Szolga lelkű hóhért." " Haszán elmegy... és ismét vissza jő. Jól ösmerte János Mikes Mihályt, Szilárd maradt . . . magát föl nem adta . . . Bár Jánosért testvéri szive fájt. — Achmet megdöbbent e Tiszta jellem felett, S János életének lm megkegyelmezett. — . . i Zúg a vihar, mintha föld és az ég Dúló csatát vína egymás ellen. Tüzes kigyók hasgatják a földet Pusztítva bőg a felbőszült elem . . . A török is Ki merre tud . . . Menekülni Szél . . . futva fut. — Óriás árny? vagy éjnek rémei Vonulnak a tenger nagy sötétben? ... Megállnak ... és meg előnyomulnak Mindenütt a tábor közelében . . . Mi vészhozó Csapat lehet? Emberi-e? Vagy kisértet? . . . Vad lárma kél... zúg föl minden felől Fut a török ... vagy egymást sújtja le, Mint sziklafal nyomul a sötét fólt, Ég villáma .. . mindegyik fegyvere. A vakmerő Kicsiny csapat Milly elszántan Előhalad . . . „Hol vagy Mikes? . . . szólt egy hang közülök, Amint Achmet sátorához értek." „Lépj ki testvér — szabad vagy, menekülj Eljöttünk a viharral te érted . . ." . . . Csak száz vitéz . . . A kis sereg, A melly Mikest Mentette meg. — Fenn a várban nagy áldomást isznak A két Mikes hosszú életéért, . . . Lenn a török, zavartan elriad, A vár alatt hagyván sok drága vért... De fenn ragyog Hazánk egén, Míg élni fog — Ez esemény. Buzdítás. Édes magyar hazám tősgyökeres népe Dicső eleinknek méltó nemzedéke. Szózatom e hazát egészen betöltse S tiszta szived, lelked ébredésre költse. Édes atyámfia jámbor szántóvető, Legyen a te kebled egy elzárt temető, Vagy szent hely, hová csak tiszta jóság férhet; Irts ki onnan minden lélekölő férget. — Mert a bűnnel magad, s hazád vermét ásod, Pedig szent és dicső a te hivatásod. — E haza egy roppant nagyságú épület, Mellyben te képezed a nagy alapkövet. Erős légy, mert már az régen meg van irva : Hogy a nagy alkotmányt erős alap birja. — Elérhető pedig az máskint nem lehet Csak ha szorgalommal míveled lelkedet. Ki földjét parlagon engedné heverni, Azt mondod, az illyet méltó jól elverni. Pedig a milly igaz barátom, hogy élek. A testnél ezerszer elébb áll a lélek. —