Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-22 / 25. szám - Pannonhalma (kép). Májer István 209. oldal / Hazai tájleirások
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg, postai uton a ,,Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési — Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Szent-Márton Pannonhegyén. Atyáink erényeinél mi sem alkalmas az unokák föllelkesitésére. Ezért szeretjük lapjainkat történeti emlékekkel érdekesitni. Ez úttal tisztelt honfi azon hármashalomra vezetünk, melly Györmegyének koronája, s hazánk egyik legérdekesb, legdicsöbb pontja, s ez Pannonhegye, melly védszentjéröl,s a körében épült mezővárosról Sz. Mártonnak neveztetik. E tisztes hegyorom Karancsics szerint régente Pannoniában feküdt. pannonok A Tiberius császár által meghóditatván, Pannónia római tartománynyá lön, mellynek Duna-Dráva közti alsó részét Galerius nejének, ki Diocletian császár leánya volt, tiszteletére Valériának elnevezett. Nagy-Constantin korában e földrészt pannonok, s később hat századiglan II.-Károlyig fölváltva vandalok, hunnok, góthok, longobárdok, avarok birtokolták, majd a kilenczedik század elején a tótok lakták, a mikor Árpád vezér hadai által magyarok birtokába jött. Sz. Márton, a turoniak hírneves püspökük, Nagy Constantin császár korában, Krisztus után mintegy 316-ik évben, Pannonhegy tövében lévő Sabaria nevü városában születvén, e hely természetileg kitűnő fekvése mellett, a keresztyének előtt különösen szentté és keresetté lön. A nagy férfiakat sajátjokká vallva, ezzel szülőföldöknek dicskört kölcsönözni, közös törekvés. Igy van Sz. Márton, a hitbuzgalma és ritka szinte hősies emberszeretete által nagy tiszteletre magasztalt szenttel is, kit a vasmegyei Szombathely (Sabaria)is fiának szeret tartani; azonban hitelt érdemlő történeti kutatások nyomán kétségtelen , hogy Pannonhegyünk tövében létezett ama Sabaria, melly 1242-ben a tatárok által elpusztitatott, mellynek s a romjaiból tatárok elköltözése után viszszatért magyarok azon városkát emelték, mellyben szent fiának emlékét kivánták megörökíteni, s azért is Szentmártonnak nevezték el, melly nevét maiglan megtartá. A régiek magaslatokon szeretvén a Magasságbelinek szolgálni, a ritka szép kilátással, lelket, szigetemelő Pannonhegyét is illy szent helylyé avatták, miként a pogány szülőktől származott Sz. Márton életéből tudjuk, hogy már kiskorában e hegyre járt Istent imádni, s az ért és időktől maiglan Szenthegynek is neveztetett. Szent-Márton Pannonhalmán.