Vasárnapi Ujság – 1856

1856-07-06 / 27. szám - Vörösmarty laka Nyéken (kép) 229. oldal / Hazai tájleirások

A ,,Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Ujság" kiadó­ hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Vörösmarty laka Nyéken. E kis alacsony ház volt az, hol a halhatatlan költő mulandó­sága utolsó éveit leélte. Sokszor mondá : ja hogy a ma­gyar poéta lesütve szok­ta hordani a fejét, mert ha egyene­sen hordaná, megütné fejét a geren­a­dában. Az kí­nozta legin­kább, hogy miért ollyan alacsony ez a ház, az em­bert szinte agyonnyom­ja, kedélyére nehezül kö­zeledő malyával pad­emlékezteti s a súlyosodó napokra. Itt ké­szüté saját termesztette dohány­ból hírhe­dett sziva­rait, a­mik épen ollyan keserűek voltak , millyen éde­n­sek költemé­nyei. Hajd! csak szivart és nem verseket többé. A akart több hangot adni. Utolsó irta; ez az alacsony ház laposra ablak nem ad más kilátást, mint megtört kedély, az elszakadt húz nem költeményeit mindig más helyen nyom minden eszmét. Ez a szük a szük udvarra, mellynek regény­telen pusztaságán nem lát a költő egyebet, mint a szomszéd tyúk­jait és sertéseit, mellyek virágos bokrait és vetett füveit pusztiták. Pedig neki csak a bokrokban és füvekben volt már gyönyörű­sége. Mikor künn a budai hegyen együtt ültünk utoljára, s beszél­gettünk fák­ról és füvek­ről, sejtelme­sen mondá : „már­ én nem ültethetek fákat, azok­nak mölcsét gyü­én többé meg nem engem érem ; rmár csak vessző , szőlő­bo­kor és virág biztat ered­ménnyel ; a mi nő, gyorsan korán g­y­ü­m­ö­l­­c­s­ö­z." Tele is ültette háza elejét , kertjét kis bokorral, virággal, bokrok, virá­­­gok nincse­nek többé ott; a költő halála után széthordták azokat tisz­telői , én is jutottam be­lőlük egy rózsatöhöz, melly halo­vány levelei­vel hajdani gazdáját látszik gyászolni nálam. — Azon szobában, hol egy év előtt Magyarország büszkesége viselte néma zúgolódásait a sors ellen, most a nemes közbirtokosság tart épületes közgyűléseket, a­mikben ollyan szépen szónokolnak, restórálnak, mint hajdan a vármegyében. J. M Vörösmarty laka Nyéken. — (Főmunkatársunk Jókai Mór saját rajza után.)

Next