Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-20 / 29. szám - Régi képek. Vas Gereben 249. oldal / Elbeszélések - Egyptomi tájkép. Tisza Domokos 249. oldal / Költemények - Vörösmarty halálára. Tisza Domokos 249. oldal / Költemények
A ,,Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. — Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. És felkiáltok : „nem halott a költő! Mig él nyelvünk nemzője, ő is él. Ki néma szűzből azt első felkelté Hogy rögtön zengett, édesen beszélt. Emléke állni fog, el nem enyészve Ezrek során, mint állnak e romok. Neve a nemzet templomára vésve Mig áll a templom, addig élni fog." — De jaj, meddig lehet igy halhatatlan? A roskadó szentegyház alig tart. És kél a kérdés, keljen bár hívatlan, — Hátán még meddig hord a föld magyart?! VItRfISMARTY HALÁLÁRA. TISZA DOMOKOSTOL. ") Egyiptomfölde örökös nyarában Sugár pálmák árnyában ülök én. Lelkem a mult, a szebb, dicsőbb után van — Szemem csodálva nyugszik remekén. Az óriás rom arczán csata látszik : — Sesostris és nyomában győzelem. Lelkem velem ködös mesékbe játszik, A jelent, s otthont is elfeledem Midőn megszólal fónni egy pálmaágról A hír gyászos hollója; — s fölriaszt. — (Villám sebessen, légyen bármi távol Prédáját bizton fölkeresi az!). Meghalt! meghalt! meghalt a fölkent költő, Ki a jövőnek múltról énekelt; Eltört a véglánczszem, melylyel ez öltő Apáival még öszvefügghetett. Gazdátlan a lant : mint a görög íjja Feszitő kart melly többé nem talált. Nincs senki már, ki az égnek lehíjja S itt eldörögje intő Szózatát. S Egyiptom eltűnt. . . . Elém puszta Alpár Nyílik helyébe őshazám ölén. Rajta nem Rhamses : — haddöntő Árpád jár Futó Zalánt üldözve jön felém. Majd a síkból hegy lesz; cserre a pálma, S újabb csatáknak zaját hallgatom. — Mintha ott győző László berezeg állna. . . . S Etelke véle, a szép hajadon. >) A nyiló virág megsiratta a lehullt édes gyümölcsöt, mi sirassuk meg a lehullt igét. Tisza Domokos, ki e szép lelkéről tanúskodó dalt zengé, egyike volt azon ifjak, kikben a sors hazánk jövendő napjainak fényt, és boldogságot igért, kinek jelleme ditó példa leendett a következő ifjú nemzedéknek, és a kiben a halál elvette azt tőlünk is a remény igért. A kedves ifjú, ki mint költő és hazafi, egykor halhatatlan nevet vit volna ki magának, alig tizennyolcz éves korában tért meg a hazai földbe alunni. A szet a kezdet elött. Sirhalma fölött kevés szavunk van : a szív hallgat és érez. J. M. Régi képek. VAS GEREBEN-tól. (Folytatás.) Ezen helység csodálatos gyorsasággal épült föl,futczái rendkívül tágasak, a lakok szépek; mert egyetlen házat sem volt szabad épiteni a herczegnek tudta nélkül, ki aztán náddal és fával mérsékelt napszámért segítette őket. Igy épült föl a mai napig virágzásban és vagyonosságban hires Lajos-Komárom, mellynek lakosai rendkívül szorgalmasak, lakaik szépek és tiszták, lovaik pedig messzeföldön ösmeretesek. Ide járt le gyakran a herczeg, és gyönyörködött saját jobbágyainak szorgalmában és gyarapodásán, s utóbb aztán három imaház épült a különböző vallásfelekezetűek számára, természetesen a herczeg bőkezűségével. Egy alkalommal a herczeg még a kazalok közt is mászkálván, ugy elszalmásodott, hogy akárminek nézte volna az idegen, csak herczegnek nem. Illyen szemetesen ment végig az utczán egészen a falun keresztül, s midőn már az utolsó házat is jól elhagyta, épen akkor Egyiptomi tájkép. TISZA DOMOKOSTÓL. Gyönyörű fennségült vidék Mellyen az öreg Nílus foly! Fölötte, a felhőtlen ég Napfénye egy örök mosoly. A zöld vetés partmentiben Majd az andalgó pálmalomb, S melly rajtok fátyolként pihen, Szent béke, enyhe nyugalom. Messzebb violaszín hegyek Ormóin játszik árny és fény Csúcsán egy romba dült remek, — A táj védő tündéreként. Elhal az ámult ajk szava Mint egy bűvös mese felett: — Egy örök mese is maga Ezer csodájával Kelet! De ez nekem nem élvezet Most, — testem beteg, lelkem fáj, — Annál szebben fog, fényes táj, Festeni az emlékezet.