Vasárnapi Ujság – 1856

1856-08-10 / 32. szám - Londoni postahivatal 277. oldal / Nép- és országisme.

277 szirttömegen, — barna kövekbe ütközve, majd magasra hányva csil­lámló gyöngyeit, majd mélyre nyalt medrébe rejtve tajtékzó vizét. Rejtélyes agg bükkfák, — összeszorult szikla­óriások, — az egyhangú tompa zúgás olly kábitólag hat idegeinkre, hogy szeret­nénk távozni e helyről, de elhagyni azt nem birjuk. Hogyan eredhetett e völgy? — milly erő szakaszthatta ketté­ e hegyet? mert hogy valamikor a két hegyfok egy, és ugyanaz volt, figyelmesebb vizsgálatra észrevehető, — ezt bizonyitni látszanak a két sziklafal alakzatai is, mellyeknek egy oldalon­ domborodásuk irányában a túloldalon hasonló térfogatú mélyedések vannak, igaz! nem annyira szabályszerűek, hogy összehozatva egymásba illené­nek, — mert az emésztő idő apró kövecseket, a romboló elemek, pedig roppant kődarabokat szakítottak le rólok, — milly erősza­kosan, s milly borzasztó sebességgel gördülnek le azok, elképzelhető — ha láttuk, mint vágódott egy 60—70 fontos kő az útjában álló százados tölgybe, ugy hogy most a seb hegedtével egé­szen a törzsökbe van nőve. Mondják hogy 4-ik Béla király a tatároktól űzetve itt keresett, s ta­lált menedéket mig út­ját tovább folytathatta. Egykor mély lehe­tett s keskeny e repe­dés, most inkább széle­sebb, — meglehet hogy a­hány évet látott, annyi múlva talán nyoma sem lesz többé; a kopár szir­teket tán sütű­ moh, — sötét erdő boritandja; semmi sem ál­landó az ég alatt. A St. Martin — le Grande-i postahivatal, el­vitázhatatlanul legelső a világon. A főpostamester, mint valami tábornok, tá­borkarával 20,000-re menő személyzet élén áll. Az ös­­szes birodalom postaügyei­nek egy negyede itt végez­tetik. 1854-ben érkezett s küldött levelek száma 20 miliőt meghaladt. Az épület külseje igen­­ egyszerű, róm­ai oszlopokon nyugvó, szilárd kőépület, 400' hoszú s 130' széles, a közönség kényelmére, meg­lehetős nagyságú előcsarnokkal diszitve. Sokkal meglepőbb azonban, sőt bá­mulatra ragadó a belső elrendezés és azon gépezet, melly által a roppant munka folytonos mozgásban tartatik. Az „Inland Officeban", hol a belföld le­velei kezeltetnek, délfelé feltűnő tétlenség, mondhatni, szembeötlő aluszékony­ság uralt, a levelek és hírlapok olly lassan folynak­ be, hogy alig lehet néhány írnokot helyén látni. A levelek kezelésével 3035 egyén foglalkozik. Ezek kö­zül 498 a fővárosban elszórva levő fiók­hivatalok gyűjteményeit veszi át. Le­vélhordó 1385 van, kik egytől egyig mind a postahivatal épületében laknak, hogy a levelek osztályozásakor mindég közel lehessenek A londoni postahivatal épületében 1152 hivatalnok nyer foglalkozást, kik közül 100 az épületnek külön részében, csupán csak a pénzes levelek kezelésével van megbízva. A főposta­hivatalban 253 postatiszt működik,­míg az írnokok, bélyegzők, fő-és alosztályzók száma 73- re megy, kik mind­anyian a levelek felvétele, kiadása s az egyes csomagok elküldésével foglal­koznak ... Az utóbiakra nézve áll fön egy szabály, melly szerint minden levél — bár mi irányban menjen is — tartozik Londont ugyanazon egy órában t. i. reggeli és esti 9 órakor elhagyni .. Gyalogok, lovasok, targonczások, szeke­részek egész nap szakadatlan mozgásban állnak, hogy a leveleket, al- és fiók­postahivatalokból, a főhivatalba összehordhassák. A szerkesztők s kiadók bokros elfoglaltatására is figyelem van forditva, s hogy minél több idő és fá­radság legyen megkimélve, minden reggel postatargonczások jelennek meg a kiadó hivatal előtt, s a már ekkor szétküldésre elkészített csomagokat át­veszik, s a központi hivatalba szállítják. A mintegy 150,000 re menő hirlap­példányok — mellyek a londoni postával naponként szétküldetnek — osztá­lyozása, csomagolása s bélyegzése nem kis munkát s fáradságot vesz igénybe.. . és mégis e roppantnak látszó műtét, két óra leforgása alatt t.i. estek­ 6—8-ig mindig be van fejezve .... Az estek­ 6 óra közeledtével, nö­vekszik a feladók száma ... A tolongás perczről perczre mindég erősbül, — kik előbb jöttek, igyekeznek mielőbb a levélszekrényekhez jutni, — hatalmas lökéssel küldeményeiket behajítják, s visszalépnek hogy másoknak helyet, maguknak szabadabb lélekzést adhas­sanak . . . Egy negyeddel­­­i óra előtt, tarisznyákkal terhelt emberek tolakod­nak elő, az ablak tolókáján kopogtatnak, az felnyilik, a tarisznyák elvétetnek, ki­ülitetnek, s viszont kido­batnak. Itt hírlapokkal ter­helt gyerkőczék állnak, amott egy tisztességes ki­nézésű asszony mutogatja magasan tartott s bérjeg­­gyel ériitett levelét, emitt durva, izmos karu, de be­csületes arczu kézművesek közelednek, többnyire bér­m­entett levelekkel, ... a­­ csoporton nagy nehezen át­hatolnak, s ők is mint szá­zak, ezerek . . . egyszerűen a szekrénybe hajitják leve­leiket . .. vagy használják a véletlent, mellyet az ab­lakszárny megnyilása nyújt .... . A benső színhely élén­kül folytonosan, átalános­­ felébredés látszik min­denütt, a nélkül azonban, hogy sietség vagy zavar volna észrevehető .. A le­velek eleinte csak egyen­ként, — mint egyes víz­cseppek — később mint vi­hartól felkorbácsolt rohanó áradat, hatalmas hullámok­ban folynak be. . . Levélö­zön származott . . A men­nyiséget határozó számok ö öszege, a külföli tolakodás, s a levélvizsgáló személy­zet száma pillanatról pilla­natra nő .... a nyilt ab­lakokban álló írnokok le­vélcsomagok s hírlapokkal telt tarisznyákkal árasztat­nak el, s gyakran segélyért kénytelen kiáltani a megro­hant irnok. A segély min­dég készen áll, s az irnok­társ ismét egy ablakot nyit fel . . . Még néhány percz hiányzik a 6 órából ... A gyermekek nem törik ma­gukat többé, hogy a levélszekrényekhez juthassanak, találékony eszük könnyek uton is czélhoz tud jutni : hirlapjaikat az ablakokon hajigálják be . . A tolon­gás most még inkább nagyobbodik ... még másfél percz hiányzik, . .. férfiak, nők, gyermekek, magasba tartott leveleik s penny­ ökkel olly hely után kém­lelődnek, hol tőlök mindkettő elfogadtassék. A néző könnyen hihetné, hogy ez emberek, kést­akarva követnek el minden lehetőt, hogy egymásnak a tömeg­beli kihatolását megakadályozhassák . . . Már csak 20 másodpercz hiányzik és a tolongás még mindég növekedőben?! ... Itt egy komoly, hideg arczú férfi órájára tekint, levelét és hírlapját egy darab zsineggel gondosan össze­köti, s az ablakban álló írnokhoz hajítja, nem épen szelid s gyengéd sebes­séggel ... A tolongásból — amott — egy szegény, már csak nem szétmállott öreg asszonynak, m­j vezeklése hallható, ki levelét, a tolongás szülte kínok daczára sem volt képes feladni ... és most a kalapács ütése : egy... kettő... három ... — minden irnok az ablaknál készen áll, hogy egy borzasztó tet­tet követhessen el — négy . . . öt . . . hat . . . hangzik. Egy rántással min­den ablaknyílás eltűnt. Itt és ott egy egy levélke szorult az ablaktolóka Báday Manó: A londoni posta­hivatal. A szádeli völgy.

Next