Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-17 / 33. szám - Liszt Ferencz (arczkép) 281. oldal / Életirások - Esztergom. Májer Istvántól (16 kép) 281. oldal / Hazai tájleirások
A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a ,,Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Esztergom. MAJER ISTVÁNTÓL. (Folytatás.) Ama 80 év leforgása alatt a törökök Esztergomból többször a szomszédba száguldoztak, és viszont megtámadtattak. Nevezetesen 1663-ban Forgács Ádám érsekújvári főparancsnok által megtámadtattak, de szerencsétlenül, mert megszalasztatván, Érsekújvár is a török kezére esett, honnan Nyitra, Nógrád, Léva, és más szomszéd várak nyugtalanitattak. Más alkalommal Zrínyi Miklós és Péter halhatlan vezéreink által a törökön ejtetett csapás. Ugy a komáromi őrség ugyan 1663-ki sept. 23-kán 600 gyalog és 500 lovassal tett kirohanást, az esztergomdunai hidat elégette, és a szomszéd falukból rablott ember és marhazsákmánnyal visszatérő török csapatokat megverték, úgy hogy a Komáromba visszatérők 500 kardra szúrt török fejet mutogattak. Elvégre megérkezett a szabadulás órája. A törökök 1683-ban Bécs alól elűzetvén, János lengyel király, a bajor és lotharingi herczegek Pozsonynál a Dunán átkelve Esztergomig siettek a hidat lerontandók. Azonban a török vezér 10,000 harczfit elrejtve, a lengyelek ellen meglepőleg támadást intéz, s azokat szétrobbantja úgy, hogy a király és fia nagy nehezen menekülhetett; hanem Lothringi Károly herczeg segítségére sietvén, a pogányok derekasan elpaskoltattak. A mieink oct. 9-kén Esztergomnál tábort ütöttek, s a kirohant törököket olly vitézül verték vissza, hogy 26,000-nyi seregökből csak 3000 maradt meg, a többi az aczél és hullám által sodortatott el, úgy hogy a hagyomány szerint, a Duna Visegrádig véres vala. Ez alkalommal a várfészkekbe visszarohanó török tömeg alatt a hid is elsüllyedt és részben lángok martalékává lőn. Ezúttal vivatott ki s dúlatott fel a párkányi erősség is. Nyomban Esztergom ostroma is megkezdődött, és két napi erős vivás után a törökök magokat megadni kénytelenitettek, s e sokat kiszenvedett vár és város keresztény kezekbe került. Hogy Esztergom bevételét a külföld köz Tedeuma követte, bizonyítja a nemzeti muzeum országos könyvtárában őrzött illy czimü nyomtatvány is : „Sieges-Predigen a) b) wegen Eroberung v. Gran und Neuhäusel 1685. Joh. Tob. Becker Prager Domher. Prag 1688." Várunk ezután is még többször volt ostromnak kitéve. 1684-ben a budai basa a szorongatott Visegrád segítségére 8000 törököt külde, kik Esztergomot tűzbe vették, de veszteséggel elűzették. 1685-ben az erősen ostromlott Érsekújvár támogatására Ibrahim seraskier 40,000 hadával Esztergomot ostrom alá vette, és sikerült sz. Tamást és sz. Györgymezőt elfoglalniok; azonban többszöri rohanásuk vitézül visszavezetvén, a közelgő segitségtől elrémült törökök elhúzódtak, a mikor az esztergomi nagy tó táján (Kenyérmezőn) megtámadtatván, 12,000 török hagyta ott foga fehérét, 50 zászló, 25 tábori ágyú 10 ezer sátor, és tömérdek sok fegyver, ruha és mindenféle készlet esett a mieinknek zsákmányul. Szegény Esztergom a páratlanul sokszor megújult ostromok alatt annyira megrongáltatott, hogy régi dicsőségének csak szennyes romjai mutatkoznának. I. Leopold a törökök kiűzetése után főgondját a város népesítésére és vár kijavítására forditá. 1685-ben az érseki székre az országos tiszteletben álló Széchényi Györgyöt ültetvén, ki ugyan székhelyét itt föl nem állithatá, mégis Buda és Esztergom várak kijavítására 180,000 forintot ajándékozott. Az illy törekvéseket azonban újra tönkre tették a gyászos nyomokkal járó belviszályok. Ugyanis Rákóczy Ferencz és Bercsényi Miklós 1706-ban julius elején Esztergomot roppant sereggel ostrom alá vették, a vizivárost valóban ki is erőszakolák, honnan a várat aláaknázni és lőporral légbe röpitni készültek. A segély reménye nélkül szorongatott csekély őrség a várat sept. 8-kán feladni kénytelenült, nekik Kuklender vezérükkel és vagyonukkal szabad elvonulás engedtetvén. Ám a Rákóczy uralom nem sokáig tartott, mert 8 nap múlva Stalkenberg Guido és Pálffi János hadaikkal Komáromtól ide siettek, útjukban a nyergesujfalusi (sánczhegyi) kurucz-várat bevéve, azonnal Esztergom alatt termettek, és négy napi déli oldalróli tüzes ostrommal a várat visszaerőszakolták. Várparancsnokul előbb Bruckenthal, két év múlva Kuklender (máskép Montecuculli Ferencz) s ennek 1719-ben itt történt halála után Schuhknecht Miksa vezérőrnagy alkalmaztattak. A két utóbbi mindent elkövetett Esztergom helyreigazítására, különösen Schuhknecht a várat egészen fölépittető, szelid bánásmódja és jótékonysága miatt közszeretetben részesült; pánczélja és sisakja maiglan a vár régiségei közt őriztetik, tetemei pedig 1732-ben, kívánságához képest, az általa buzgón gyámolitott Bakács kápolna alá temettettek, miként márvány emléke is tanúsítja. Ez után várparancsnokok Weis Péter és Erős Ádám varának. *) Mária Terézia a várat újra az ország prímásának ajándékozá, s gróf Barkóczy Ferencz akkori főpásztor azonnal Liszt Ferencz. *) A torok hadjárat Európát megrendité, azért úgy szólván saját irodalma van. Egynémelly müveket jónak láttam felidézni : — Compana Cesare. Compendio historico delle Turchi in Ungheria. Vinegia 1597. — Centorio. Vinegia 1566. — Dilbaum Sámuel. Aenliche Theater von Sig. Bathori. München 1596. — Conringii Ilermanni de bello contra Turcas. Helmstadii 1664. — Descriptio Imp. Turcici. Würzburg 1687. — Broderith Steph. De clade ad Mohács. Argentorati 1688. — Bornmeister Simon, Rector Norimberg, Mahumed feliciter proűigatus. Norimbergae 1683. — Brusoni Girolamo. Venetia 1665. — Drechsleri Wolfgangi Chronicon Saracenicum et Turcicum a Georg., Fabricio et Joan. Rosino emendatum auctumque. Lipsiae 1689.