Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-17 / 33. szám - Salamon kulcsa. Edvi I. P. 284. oldal / Tudományos
ZÖO miiönmagát 3) az ostobát : birkaarcz (Schafkopf), tátott száj, meresztett szemek, felfedőzött homlok. Bámészkodó, önmagával beszél, mindig nevet, fejét majd ingatja, majd mereven tartja, kezeivel hadarász, ülésben lábaival soha sem vesztegel, járása rendetlen; 4) a buját , szemei mosolygók, száját gyakran nyaldossa és ajakaival csemcseg, nyájas, járása ugráló és asszonyias, kedvencz beszédtárgya a bujálkodási kalandok és tréfái is arra czélzók; 5) a restet : szemei hamar behunyódnak, szempillái alá csügnek, gyakran ásit, kezeit zsebeibe dugja vagy ölébe teszi, könyökére támaszkodik,soha sem áll szépen felegyenesülve, és mindig valamihez támaszkodik járása lassú, puha, ha lefeküszik mind a négy lábát széteregeti és kinyújtja. De ha igazat kell vallanunk, mind az eddig felhozott emberismertető jelek bizonytalanok és megcsalhatnak. Azért kikopván mindenből, végre itt is csak a Bibliára szorulok; és ott találom fel mind jó mind rosz embernek ismeretéhez a csalhatlan szabályt, melly így szól: „Az ő gyümölcseikről ismerjétek meg őket," azaz: tetteikről. És most már értsük meg, miként állíthatjuk fel a jeleket, mind a jó mind a rosz embernek biztos kiismerésére, Wenzel tanár szerint. Kérem, jól ide vigyázzunk. Rosz embert mutató jelekim e következők: 1) barátságát hamar és vesztegetve ajánlja fűnek-fának; mindent szélesen megigér, bár a teljesítésre tehetetlen; szájából méz csepeg, szélsőségekbe csapong; 2) beszéde nem természetes,nem egyforma, kifejezései vegyitve finomak és durvák, túlzással rakottak, néha sallangos szitkokkal; egyébiránt bőbeszédű; 3) szüntelen önmagát dicséri; saját jó szivét, érzékenységét és jóságát hirdeti; csekély szép tetteit nagyra teszi, sőt előre dicsekszik, hogy mit fog nagylelkűsége elkövetni majd jövendőben; sóvárog tiszteltetni, csudáltatni és láttatni; 4) előtte a boldog és tekintélyes ember kiállhatatlan; ö általán nem becsül embereket; nincs olly jeles férfiú, kinek jelleme ellen kifogásokat ne tenne, vagy kit hibákkal ne mázolna; ö nem dicsér senkit, fitymál bent, csak isteníti; 5) az illedelem szabályait és a bevett szokásokat nem tiszteli; minden kegyeleteket (pietásokat) lábbal tipor, vallást, kultust, iskolát, tudományt, miveltséget nem becsül; nőnemről aljasan emlékezik; 6) a ki saját sorsát és hivatalát nem örvendi, állapotjával megelégületlen, vad, különcz és magánozó; önmagát soha meg nem ismeri, baleseteinek is okául az Istent, végzetet, világot vagy valamellyik felebarátját tartja; 7) aki gazdaságát elhanyagolja,rendetlen, dologtalan; a pénzt pazarolja, haszontalanságokra dobálja és nem becsüli; adósságokat csinál, de megfizetéssel nem gondol; 8) aki gyermekeket, se máséit, se magáét, nem szeret, vagy túlságosan s oktalanul szeret; azoknak ártatlan játékait elrontja, nekik örömet és illő szabadságot nem enged; sőt azokat tehernek tartja; 9) a roszlelkü ember a mezőben és a természet müveiben sem talál örömet; azok teremtője iránt tiszteletre szive fel nem emelkedik; ima, éneklés, vallási érzemények előtte ismeretlenek, tettetésből érzékenykedik, de nem érez; nem kedves neki a muzsika és festészet is 10) ö keményszívű; örvend kínozni az állatokat és azon embereket, akik hatalmában vannak; fájdalomhang, sirás, jajszó őt meg nem indítja; kolduson és más szegényen nem könyörül; 11) a legcsekélyebb megsértésért boszul és mérget forral, megbántást el nem felejt, meg nem bocsát; beleköt hamar mindenkibe; haragot, gyűlölséget tart mindig valakivel; haragja mindent felforgatással fenyeget; szeret mindent megreszkettetni ; egyezés és békülésről hallani sem akar. Megjegyzendő itten mégis, hogy e jelek közül egy vagy kettő még nem mutatja a rosz embert, hanem ha valakiben ezek összesen vagy többnyire feltaláltatnak, azt bátran roszlelkűnek tartsd és messze kerüld. (Eddig Wenzel.) Mellyhez én csak azt az igénytelen és alázatos véleményemet csatolom, hogy neveletlen embernél e jeleket vizsgálni nem is szükség, mert az többnyire mind rosz ember. Ellenben jó ember az leend, aki nevelt, és aki az elősorolttakkal ellenkezően gondolkozik. Végre mind ezek, kiválólag csak a férfi nemet illetik. A nőnem csupán három osztályban levén gondolható, u. m. hajadon, férjezett és elözvegyült állapotban , jó vagy rosz jellemének kiismerésére e szabályok nagyon kevesek és egyszerűek. Hajadonnál nem csal a jel : „Nézd meg saját; leány külsejére nézve többnyire atyjára üt, fia viszont anyjára; erkölcseinek kipuhatolása végett aztán higyi a szentírásnak, millyen az anyja, ollyan a leánya." (Erech. XVI. 44.) A többi osztályok iránt pedig im ez a szabály ajánlható : „Jó nő mind az, a ki semmi hitben nincsen." De nőkben nem is létez annyi elpalástolt, s kiismérendő kártékony hiba mint a férfiakban. Nekik általános hibájok leg-— fölebb a hiúság; aztán a hamiskodásnak egy finom neme, mellyhez a franczia nyelvben egy extraműszó is létez: la ruse (olv la rűsz); és a szűkmarkúság: mind a mellyek velők születnek, és a világ járását nem zavarják. Ama megromlott erkölcsű szerencsétlen nőket pedig, kik az erény utján kivül járnak, és a szép asszonyiság kincsét elvesztették , külső jelekről ismertetni én nem akarom, sőt az effélék tudását is tagadom. Hanem most, kérem, még jobban ide vigyázzunk! Záradékul tartogattam czikkemnek legjavát, melly annak egyszersmind bökkenője és a zsebre-való. Valamint minden kulcs a világon kétfelé fordul, ugy a Salamon kulcsa is. És miután t. olvasóim azt szerették forgatni arra felé, merre azzal a mások kiismerése megnyittatik , most már méltóztassanak viszont azt arra is forditani, melly felöl e kis bűvös szerszám az édes magunk megismerésére csettenik. A felállított jelekből betűzze ki minden ember, hogy miként állnak az akcziók saját belsejében, és ha nem jól állnak, kezdjünk el rajtuk javítani mingyárt a mai nappal. S ez lesz aztán a valóban megtalált Salamon kulcsa. érez, szól és cselekszik. Miklósffy-kápolna Esztergomban. Az esztergomi ideiglenes székesegyház és érseki lak.