Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-24 / 34. szám - Szoboszlai Pap István (arczkép) 293. oldal / Életirások
A ,, Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dj julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak S ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Néhai főtisztelendő és nagyságos Szoboszlai Pap István ur, a helv. hitvallású tiszántúli egyházak superintendense, cs. kir. tanácsos és vaskorona rend lovagja, származását vette Szabolcsmegyében, Uj-Fejértőn, ottani közbirtokos Néhai Szoboszlai Pap György és Sárváry Juliánna kedves szüleitől. Ezektől nyert első vallásos nevelés után, 1797-ben a debreczeni főiskolába, nagybátyja néhai prof. Sársváry Pál közelebbi gondviselő alá vitetvén , az alsóbb és felsőbb tudományokat olly sikerrel hallgatta, hogy mielőtt a hazai törvények kedves emlékű tanítója Széplaky Pál, az 1809. év derekán, halált hozó súlyos betegségbe esett volna, a boldogult, saját tanulótársaival, kiket egyszersmind oktatott, az évi közvizsgálatot, maga iránt nagy figyelmet gerjesztve, megadta. A következő 1810-dik évben a költészeti, 1811-ben pedig az encyclopaediai tanulmányok másodévi osztályának köztanitóságát, végre egy évnek közbejöttével, mellyet Késmárkon a német nyelv gyakorlati megtanulására forditott, 1814-ben a főiskolai egelső hivatalokat, szinte dicséretesen viselte. Utói emlitett állásával, az ünnepi szónoklatoknak a debreczeni szent gyülekezet>eni teljesitése egybekapsolva lévén , ez nyújta alkalmat arra, hogy a nagy eményi ifju föltűnő ékes zallásától elragadtatott helyeli egyházi igazgatóság, őt az akkor üresedésbe jött egyik lelkészi ivatalra, közakarattal és lelkesedéssel meghivta. E megtiszteltetése után, két évet töltvén a göttingai egyetemen, s tapasztalását külországi utazásokkal is gazdagítván , az 1816-ik év nyarán visszatért ezen első magyar protestáns egyházba, s a külvárosi templomban megkezdette a nagy közönség élénk rokonszenvétől fölkarolt lelkészi működését, mellyet három év múlva, s élete fogytáig, a belvárosban hasonló közkedvességgel folytatott. Az ünnepelt lelkészi pálya első kilencz évei, a boldogult felök kedvező véleményt szélesebb körben is annyira megalapíták, hogy az 1825-diki országgyűlésre, helv. hitvallású rendek hitű szónokává küldettetnék föl, a tiszántúli egyházkerületi tanács egyhangú választásából. Ama két évig terjedt emlékezetes országgyűlés alatt, a mellynek alkalmából készült „Diétái prédikácziói", nyomtatásban kijött számos egyéb beszédeivel együtt, az egyházi irodalom terén kitűnő helyet foglalnak, — az idvezült a mint egy részről több oldalú, s magasabb képződést szerzett magának, a haza és felekezetünk legnagyobb fiaivali bizalmas érintkezés által, ugy más részről országunk akkori nagyjainak különösebb figyelmét, sőt magának a halhatatlan érdemű cs. kir1. főherczeg József nádornak magas kegyelmét is kiérdemelni szerencsés volt. Csupán a közkivánatot fejezé ki tehát az egyházkerületi tanács másod izben akkor, midőn 1827-ik évben, a boldogultat kerületi aljegyzővé kinevezte, melly kitüntetését, 1832-ben előbb főjegyzővé, azután a debreczeni egyházmegye esperesévé választatása követte. — Röviden érintvén itt azon szerény polgári koszorúkat, "mellyeket a hajdani szokás szerint számos megyei hatóságok, a boldogultnak, mint részben tanácskozó, s a legfontosabb küldöttségekben alkalmazott tagjuknak versenyezve nyújtottak ;