Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-14 / 37. szám - Kemény Dénes (arczkép) 321. oldal / Életirások
A ,,Vasárnapi újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak :t ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Kerné 11 y I>ér1es. Kemény Dénes (magyar-gyerőmonostori báró) azon számtalan honfitársaink egyike volt, kiknek — bár előkelő családból származtak— nevelésére és tanitására legkevesebb gond sem fordittaték; de szintén egyike azon keveseknek is, kik szüleik hanyagságát önerejükkel tudták kipótolni. Atyja, András, becsületes érzelmű, korlátolt elméjű és tevékenység nélküli férfiú valaki más dolgaiba nem elegyedett , s a magáéra sem sok gondot fordított. Legfelebb az akkori szokás szerint néhány aviticalis pörben vett részt, mert az erdélyi nemes ember, ha az egész világot szerette is, rokonaival szégyelt békességben élni, s aztán — mint a régi tudósok az alchymiát — a hosszas pörpatvart tartá a könnyen gazdagodás eszközének. K. Dénes hat éves korában a nagyenyedi tanodába küldeték, hol nevelője, ki semmi hivatással nem birt, mindent elkövetett, hogy vele a tanulást megvitassa; de e vas szorgalma és erős akarata által legyőzte nevelőjének buzgalmát is, s egy jön a kitünöbbek közül. Iskolai pályáját 1822-ben bevégezvén, joggyakorlatra a maros-vásárhelyi kir. táblára ment, hol az írnokok még a magyarországi jurátusoknál is kevesebb gondot forditottak jogtani mivelődésökre, s többnyire csak kardcsörtetésből és a tánczvigalmakon űzött rakonczátlanságokból állott minden foglalkozásuk. Kemény Dénest az apathia ezen korszakában is már levihatlan vágy ragadta a magyar nemzet s különösen Erdély múltjának tanulmányozása felé. Első tárgy, mellyre a 19 éves irnok szorgalmát fordította, a hazai törvény vala. Ő a törvények compilátiójához fogott. Czélja volt a kormányzási, közlekedési és törvénykezési eljárásoknak alapjait rendbeszedni s lehetőségig kitisztázni, hogy a tisztviselő és biró tudhassa mihez tartani magát, ha kötelességeit teljesiteni akarja. Szent István decretumától kezdve az 1811-ki meg nem erősitett törvényjavaslatokig, fölkarolt minden anyagot, melly az erdélyi jogállapotokra vonatkozott. Midőn irodalmi fáradozásának eredményét a viszonyok meggátolák, már akkor Kemény Dénes a szónoklat terén nevét ünnepeltté tette. Rendkívüli szónoki tehetsége, feddetlen jelleme, szigorú részrehajlatlansága, éles dialecticája, mellyel, ha szükség volt, személyes barátit is ostromlá, és elösmert bátorsága, mind megannyi tényezői valának a nagyszerű hatásnak, melly föllépéseit követé. K. D. túlélte — mint sok más — népszerűségét; nem azért, mert elveit megtagadta, hanem mert azok mellett hű maradt. Betegségét s rá kövvetkezett halálát leginkább a bánat okozta. Eltemették a kies fekvésű budai köz sirkertben. Örök nyugalmának helye jellemének megfelel: egyik olly egyszerű mint a másik. Emlékét olly dicsőülés érte, mellyet csak az méltányolhat illően, ki id. Bethlen Jánost közelebbről ismerte. E férfi, kit a politikai téren barátai imádtak, s ellenségei, szelid modora mellett is, leginkább rettegtek; ki Erdély státusférfiai közt, kétségen kivül, legtöbb tapintattal birt; kinek egyedüli hibája volt — mit másokban erénynek kell tartanunk — hogy nagyravágyással nem birt. Bethlen János halálos ágyában kijelenté, hogy Kemény Dénes mellett kivánja az örök álmát alunni. S most a két szent akaratú hazafi, kik alapelveikben megegyeztek, de eljárásaikban gyakran szétágazának, mint közös gyökerű növények egymás mellett nyugosznak a mélyben. A budai sírkert méltó, hogy az erdélyiek kegyelettel viseltessenek iránta. Csak Wesselényi hiányzik a régi alkotmányos párt tekintélyei közül, s hozzá is inkább illett volna ezen egyszerű halottak társasága, mint a zsibói családi sirbolt. k. Kemény Dénes.