Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-14 / 37. szám - Pesti gabnacsarnok (kép) 325. oldal / Hazai intézetek.
szág határába lépett, aggodalom szállta meg, és szájról szájra szánalom közt keringett, hogy Esztergomban tűz ütött ki, s a vihar az egész várost lángba boritá .... Némileg ugy is volt, Esztergom lángba borult, — de csak hála az Égnek! megsokasodott népét az örömtüze szállta meg, mellyet az iszonyú szélvihar réme csökkente ugyan, de az örömtüznek nagy mértékbeni kitörését megakadályozni nem volt képes. A város ekkor már ünnepi szint öltött : a vár legmagasb fokán egy roppant árbócz ágaskodott, mellyen a császári, és támkötelein 48 nemzeti és érseki (kék-fehér) zászlók lengedeztek; a főutczákban minden ház tetőzetjéről több, és igy összesen sok száz császári, nemzeti, káptalani (kék-sárga), városi (vörös-kék) egymást fölváltó zászló lobogott; több füzérekkel, lombokkal ékeskedett; a Dunán a vár éjszaki foka alatt két, és a szigeti állomáson szinte két kiszálló vala állitva, mellyekhez Buda-Pestről „Mária Dorottya," „Ferdinánd Maximilián," „Széchényi István" és „Debreczen" nevü nagyobbszerü gőzhajók óránkint egymást fölváltva ezernyi vendéget hozzanak; megjöttek a tatai járás által erélyes főbírások ifj. Reviczky Károly által bérelt, hasonlólag a győriek által is külön fogadott, felzászlózott és zenével élénkült gőzösök, a vasút és négyes országutak is szinte zengtek a sok kocsitól, kikkel versenyeztek a bucsujárók ájtatos csapataik. A fővárosból ide rendelt harmincz bérkocsis (fiáker) megszokott merész vágtatással és éles hahókkal keresztül-kasul hasgatták az utczákat, mellyek közül a keskenyebbekben hangya seregként pezsget a nép. Hogy az ide érkezetteknek tarka serege mindenek előtt szállás után nézett, természetes dolog; ám ki tehet róla, hogy minden zig-zug szinte hetek óta le volt foglalva, vagy ne örüljünk annak, hogy e hon népében jelesen érző szívdobog, és sz. István bölcsőjét, az ország szent napját tömeges megjelenéssel emelni igyekszik? — Itt valóban formaszerű népáradás volt, a kávéházakban, és nyilt, ezúttal meg is szaporodott vendéglőkben és kertekben éjjel-nappal vigzene pendült,a környékről u.m. Pestről, Léváról, Petykes Nyitráról, Tatából, Komáromból, Hontból, Nógrádból, Szomorú Józsi Győrből, Párkányból, Muzsláról, Barsból, több rendű jó zenebandák jöttek ide komoly magyarokkal s víg csárdásokkal remekelvén, sőt halljuk, hogy Kecskeméti egy szerencsés szerkezetű „Esztergomi emlékkel" is neveli zeneműveinket), és szerencsésnek találta magát, ki illy zene környezetében székre tett szert, miután sok ember csűrökbe, még előkelők is üvegházakba, és sokan a csillagos ég által boltozott nagy szabadba szorultak. Fél 12-re a várból ágyúszó hirdette, hogy Felséges urunk az ország határába lépett. 12 órakor vasúton ő cs. kir. Fensége Albrecht főkormányzónk és Miksa cs. k. főherczegek megérkeztek. Liszt még délelőtt magában a basilikában számos hallgató jelenlétében a főpróbát megtartá; majd az assistentiák vagyis a szertartás szerű papi szolgálatok próbája is véghez ment. — Ő eminentiája kegyesen gondoskodni méltóztatott, hogy az ajtatos bucsujárók a város 4 templomában gyónhassanak, erről falragaszokkal is értesittetvén, kik másnap reggeli 4 órától kezdve a sz. ereklyék kápolnájában áldoztattak. Délután 3 órakor az egész város már talpon volt, és a nép egy része a méltóságos nagy harang kondulására föl a várba vecsernyére, nagyobb része pedig a Dunához kitolongott, miszerint a nagy ünnepély első vendégét ő cs. kir. Felségét lelkesen üdvözölhesse. Négy órakor a herczeg bibornok felkocsizott, hol főkáptalanától tiszteletteljesen fogadtatván, a templom tornáczában palást-és infulában helyt foglalván, szót emelt, és azon apostoli Brevét felolvastatta, mellynek erejénél fogva a török hadjárat alatt elévült diszpalástnak (Cappa-major) nagyobb ünnepélyeknél hordhatási joga fölélesztetett, s egyszersmind a főkáptalan tagjai egymásután motettáikat letévén, főpásztoruk által a kellő imák és szertartások közt a diszpalásttal felruháztattak; mire a káptalan nevében az apostoli sz. szék kegye iránti hála kifejeztetvén, mindnyájan az éjszaki torony alatti sz. Mártírok kápolnájába vonultak, hol a sz. zsolosma végeztetett. Ezen Cappa-major egy hölgy menyétből (Hermelin) készült gallérszerü papi kaczagány, melly vörös selyem uszálylyal van ellátva, és nagyobb ünnepélyeknél a pompa emelésére szolgál. Honunkban a kitüntetés e jogában egyedül a főkáptalanunk részesittetett. De mi is forduljunk a Dunához, mellynek partjait ezernyi tarka nép koszorúzza. A kiszálló vörös-fehér posztóval beborítva, és több császári, nemzeti, pápai, érseki és dunagőzhajózás társulati zászlókkal ellátott rudak között két roppant árbocz a birodalom zászlóival minden szemet magára vont; a háttérben sok urasági hintó volt elhelyezve; a kiszállótól a sétányon végig katonaság sorfalat vont, kiket a megye helységeinek elöljárói és zászlóikkal majd a czéhek és ifjúság rendei váltottak fel egész a primáspalotáig. A sétánytól a Kis-Duna-hidjáig 7 öles rudakon 7 röf hosszú lobogók lengedeztek; a kisdunai híd Mathés Béla terve szerint meglepőleg pompásan volt feldíszítve : a karfákat gyalogfenyő gallyak fedték, s két oldalt 5" magas talapzatokon 6 szobor állott, mindannyian ° 30" magas szegélyt, ipart, gazdászatot, művészetet, erőt, tudományt jelképezve; a hidnak városfelüli végében pedig egy 5 ° 1'0' hosszú, 7 ° sőt a legtetején ékeskedő zászlóval együtt 10 ölnyi magas s kelet-ázsiai stílben épült diadalkapu pompázott. A kapu fölötti tornyozatban Dunára nézőleg illy felirás tündöklött : „Te pietate suum Stephanus te Stirpe nepotem Caesar avere jubet, coelo est ubinatus et orbi." Városra tekintőleg : „Te cuius decus es columenque Ecelesiae gestit Pannonia jueundis faustum celebrare triumphis." Jobbra-balra kúpos tornyok voltak vörös-fehér tetőzettel, mellyeken vedrek bokrétákkal; alattok pedig gazdag gyümölcscsel kimosolygó narancsfák. A borzasztó szélviharral az örömittas nép mitsem látszott törődni,mert a part és utcza perczről perczre tömöttebbekké lőnek. Pesti gabona-cmr: oV»