Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-12 / 41. szám - Látható holdfogyatkozás (kép) Jolvai J. 362. oldal / Tudományos
<362 vonni, hogy a többi ne részesüljön kevesebben. Nyereség lenne pedig benne, hogy az, ki elégnek tartaná csak egy helyen gazdaságot folytatni, eladhatná az anyahelységben levő házát, rendesen jó áron, s az uj faluban egyetlen szállásról kényelmesen mivelné illy módon közel közügyben eső földjét: nagyobb bátorságban volna vagyonuk mindnyájoknak, mint a szétszórt szállásokon lenne; földeik többet érnének, talán két-három annyit azonnal, az uj helységhez közel létök miatt, mint félreeső tanyaföldül értek volna; tanházakat közerővel helyben állithatnának; kevesebb költséggel, fáradsággal, idővesztéssel,és jobb sikerrel gazdálkodhatnának; az anyahelységgel könnyebb lenne összeköttetésök, mellyet ezután is föntarthatnának; vagy ha számos voltok miatt egészen külön helységet alkotnának is utóbb egymástól, ebben sem vesztene sem az anyahelység sem az uj,mert mindegyiknek lakosai saját földjükön laknának,nyernének ellenben annyiban, hogy a mindenesetre költséggel és fáradsággal járó küldözgetéstől mentek volnának; ha pedig utóbb elszaporodván és kiterjeszkedvén házaikkal, egymáshoz nagyon közel érnének, akkor ismét egy nagy város neve alatt egy községet tehetnének, a dolog ugyanaz lenne, mert a nagy városok is csak apróbb külvárosokból állannak. Nyerne az utas is ebben, mert minden félmérföldre embert, s nyughelyet találna, s a virító faluk sürü sora mindig szivemelő tekintet. Nyerne a közgazdászat is, mit a föntebb elsorolt előnyök és hátrányok egybevetéséből következtetni lehet. Az igy alakitandó faluk azonban mind helyének megválasztásában, mind kiosztásában és rendezésében nagy vigyázat, előrelátás volna szükséges. Mert sok ezer ember és maradékai egészsége, megmaradása, előmenetele, kényelme függ egy helység alkotásától. Egyetlen egy falu rosszul választott helye, kedvezőtlen körülményeinél fogva, nemzedékről nemzedékre járványbetegségeknek, vizáknak, vagy egyéb szerencsétlenségnek tehetné ki annak lakosait. Sőt a jól választott helyet is lehet olly rosszul fölosztani és rendezni, hogy e hibák a lakosokra mindenkorra káros, vagy legalább igen kényelmetlen hatással lennének. Új helységeknél pedig ezeket többnyire el lehet kerülni. Végül nem látszik egészen helyén kivül lenni megemlítve , milly hasznos lenne, a helységek alakításáról, utczái, telkei, terei beosztásáról, helyzeti rendezéséről, minden a körül figyelembe veendő főbb elővigyázat! átalános szabályokat, minél rövidebben, de mégis a főbb dolgokban annyira kiegészítve leírni, hogy azon utmutatás után azok, kikre illy ügy bizva van, abban czélszerüen járhassanak el, szemök előtt tartván szüntelen annak fontos voltát. Mert noha a helybeli körülmények majd mindenütt különbözők, de az átalános igazságok mellyek egyes helyekhez kötve nincsenek, mindig ugyanazok maradnak. A lakhelyek s egyéb épületek hogyan építése fölosztása s rendezése nem kevesebb, sőt még több figyelmet kiván; mert a hidegebb földtájon az ember életének nagy részét házakban töltvén, sokat függ azoktól kényelme, egészsége, és így élete is. Ez utóbbiról azonban már jó könyvek szolgálnak oktatással, mellyeket minden építkezőnek eleve el kellene olvasni. Sasku Károly: Iaátható holdfogyatkozás october 13. és 14-ike közti éjjel 1856. Holdfogyatkozás támad, ha a hold földünk árnyékán haladván keresztül a napvilágától elzáratik. Földünk ugyanis egy homályos a gömbalaktól kissé eltérő égitest, melly midőn egyik részén a nap által világittatik meg — az ellen oldalon árnyékot vet a világ mérhetlen üregében. Az árnyék alakját illetőleg ez miután földgolyónk több mint 20 millió mérföldnyi távolban a nálánál sokkal nagyobb napgömb által világítatik meg kúp (Kegel — conus) alakú, melly árnyékkúpnak csúcsa a holdpálya felé van irányozva , alapja egyenlő a földgömb félterületével, hossza mintegy 186,000, szélessége pedig azon a részen hol a holdpálya által szeletik, körülbelöl 1240 földrajz mérföld. Holdtöltekor tehát néha megtörténik, hogy a hold miután tőlünk csak mintegy 51,000 mérföldnyi távolra van, a föld által vetett árnyékon keresztül haladva nálunk földlakóknál a hold — a holdlakóknál (?) pedig a napfogyatkozást okozza. Hogy ezen tünemény csak holdtöltekor lehetséges azon egyszerű okból következik, hogy csak ez alkalommal állhat földünk a nap és a hold között egyenes vagy ettől kissé eltérő vonalban. Hogy nem minden holdtöltekor van holdfogyatkozás oka az, hogy a föld és a hold nem ugyan azon egy síkban mozognak. A holdpálya ugyanis mintegy 5 fok alatt hajlik a földpályára s így legtöbbnyire megesik, hogy a hold majd a föld árnyéka felett, majd alatta menvén el, nem homályosítatik el. Ez csak akkor lehetséges, ha a hold teltekor közel áll azon pontok egyikéhez (megjegyezvén, hogy két illy pont van), hol a föld- és holdpálya egymást metszik, vagy más szóval, ha a hold töltekor közel áll az ő csomójához, mi közép számítással 18 év alatt huszonkilenczszer szokott megtörténni. A tünemény könnyebb felfogására jelentse az ide mellékelt idomban N a napot, F a földet, abc pedig az mn pályán haladó holdat. Ha a nap s föld ugyanazon oldalaihoz ACE és BDE érintőket húzzuk, CED nyilván a föld teljes, vagyis vetett árnyékát tünteti elő; ha pedig a jobb s bal, vagyis az ellenoldalakhoz vonjuk BCF és ADG érintőket, akkor FCDG a föld félárnyéka határait jelölik ki. Ugyanis, ha a hold az ő pályáján m ponthoz érkezik, s innét a felé halad, mindig kevesebb részt lát a napból, ugy hogy p pontnál annak kilencz részét már nem szemlélheti, a pontnál pedig a föld teljes árnyékába hatolva a nap előtte elenyészik. Ezen elsötétülés addig tart, míg e pontnál a teljes árnyékból ismét kimerül, s amint e től m felé mozog, mindig nagyobb és nagyobb rész tűnik fel előtte a napból, míg végre a pontnál azt ismét, egészen meglátja. A tulajdonképi fogyatkozás tehát addig tart, míg a hold CDE teljes árnyékon keresztül halad, a félárnyékban pedig annál gyengébben van megvilágítva, minél közelebb áll a és c pontokhoz. A holdfogyatkozás nagyságát a csillagászok hüvelyek s azok tizedeseiben fejezik ki, felosztván a hold átmérőjét tizenkét egyenlő részre. E rész mindegyike hüvelyknek neveztetik. Tizenkét hüvelyknyi fogyatkozás tehát az, mellyben az egész holdgömb elsötétül. Azonban a hold gyakran mélyebben is bemerül a földárnyékba, s igy van 13, 14, sőt 24 hüvelyknyi fogyatkozás is. Ami a tünemény lefolyása idejét illeti, a részletes fogyatkozás nem tarthat 2 óra 18 percznél, a teljes pedig 4 óra 38 percznél tovább. Említésre méltó, hogy a hold néha teljes fogyatkozás alkalmakor végképen eltűnik. Ez történt 1601-ben, december 9-én, és mint Kepler említi, június 15-én 1620-ban. Így állítja Heves hogy ápril 25-én 1642-ben nem lehetett a holdat teljes fogyatkozáskor noha az ég egészen derült volt a legjobb távcsöveken is feltalálni. Szinte ez adta elő magát az 1816-ki év jun. 10-én is. Az illy tünemény azonban igen ritka, általában a hold teljes elsötétüléskor is is vörösrézszinü s fátyolozott világossággal körülöredzve felismerhető. Ezen rézszinü ködös világosságot azon napsugarak okozzák, mellyek földünk légkörén áthaladva az árnyékkúp vége felé görbülnek, mi onnét következik, hogy ezen világitás a földárnyék közepe felé leggyengébb, szélei felé pedig erősebb. A fogyatkozási tünemény valódi kezdetét alig lehet pontossággal észlelni, mert a hold a félárnyékban köddel látszik beburkolva, mellynek szélei elmosottak s igen határozatlanok; — sőt a tulajdonképi elsötétülés kezdete s vége sem lehet szigorú vizsgálat tárgya, mert a félárnyék annál tömöttebb, minél közelebb áll a teljes árnyékhoz s igy a kettő közt nincs szoros elkülönítő határvonal. Ha a hold, midőn a föld árnyékán áthalad közel áll az árnyékkúp tengelyéhez teljes fogyatkozás leend, mert az említett helyen az árnyék átmérője 22/3-szorta nagyobb a hold átmérőjénél. Az utóbbi 469 mérföldet tesz. Részletes fogyatkozáskor a hold az árnyék felső vagy alsó részén halad át.