Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-26 / 43. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 378. oldal
ó áldozatra vitt bárányokat, galambokat árulva, és hogy jelent meg közöttük ama világrenditő szellem, a kinek neve Messiás, és korbácsot fonva kötélből, kiűzé őket az Urnák templomából. „El innen veletek, az én Uramnak tornáczaiból, ti szentségtörök, Istent kisértök, lélekbotránkoztatók, itt nem adnak és vesznek galambokat és bárányokat /" (Folytatása következik.) VIII. Népdalok. Irta HORY FARKAS. VI. Rózsafának te szép patyolatja Mért nem vagyok lelked gondolatja, Ha lelkednek gondolatja volnék Mindig egy gyász-fűz ágon pihennék Árva szivem e gyász-fűznek ága S gondolatod lenne szép virága Csodálkoznék az utas felettem, Hogy gyász-fűzből viruló fa lettem. Édes anyám bánatra szült engem Én a bánat plánétán születtem Nyomorúság volt nevelő dajkám, Bús hang volt az altató dal ajkán. Illenék már végre valahára, A szerencse hogy venne karjára, Te vagy szép lány maga a szerencse Benned van mind a boldogság kincse. Ha csak ollyan lábon állok Hogy olly könnyen retirálok A nevemről ma leteszek, S majd megmondom hogy mi leszek. Magamat elhatározom Pejcsikóm felkantározom Megkötöm a kapufához S betekintek a rózsámhoz. Keservesen elbúcsúzom , tizenkétszer megcsókolom. Megcsókolom, s egy pár pohár ismét tizenkét csókra vár. Összeütöm sarkantyúmat Felgyűröm gyolcsingujjamat S jót rikkantok! minden megvan! Ide bánat ki lelked van ! Szőke ökröm a kolompos Harmat-gyöngyös füvet tapos. Barna babám a kertiben Virágot öntöz székiben. Mi gondom a szőke pórán? Ellegel ő mint a bárány Annál több a kis barnára Több mint neki virágára. Pásztortüzem felélesztem Magam mellé leeresztem Útra küldöm gondolatom S repülni ő hozzá hagyom. Nehemiás engem úgyse' Hiszem pap nem lettem ugy se Katonának ma beállok Es egy serget verbuálok. Kinek ép a keze lába Beállitom a glédába Se nem kicsiny se nem magos Se ne legyen akaratos. Annak ki a gledába áll Ammen bajusz ammen szakái. Tiszta legyen az orczája, Csillag szeme, piros szája. Ne csak csupán a kellene Tüzes nyila ütne bele, Hogy elvegyem szeretőmet Lábon járó temetőmet. Ahogy égtem én érezte Soha őt ugy nem szerette Édes anyja édes atyja Semmi némü pereputyja Keserves dalt ver a harangütő Mit tett bele az a harangöntő Bus szivből van tán öntve harangja Hogy ugy zokog, hogy ugy sir a hangja. Sirasd harang, sirasd e virágot Mellynél szebbet a világ nem látott Legszebb leány siri dalát zenged, Miólta csak dalra dalt zené r nyelved. Elgondolom : én teremtőm ! Millyen az az én szeretőm Keblemnek is van virága, Mit hervaszt bú szárazsága, Mért nem jön azt öntözgetni Hervadtában élesztgetni Lelke égő vágyásával Szerelme gyöngyharmatával? Barna babám szép szeretőm. Áldjon meg az én teremtőm Ha e virágbimbó fakad Reád piros pünköst virad. Naponként ha tartok szemlét Czirogatást kap s lágy zsemlét A ki lészen engedelmes S komandóra jó figyelmes. Nem lesz soha se vérontás Nem kell szurony se patrontás A harczban a két puszta kar-Mindent kiviv a mit akar. Galambom szép rokolyásom Te leszel az adjutánsom Mert az egész regementbe O o Nem lesz olly szép legény mint te. — Od'adám ha lelkem kérte, Meg is haltam volna érte, A csillagot ha kell néki, Botom egyig mind letépi. Az este nagy szerelmesen Megyek látni szép kedvesem, 1 látott lelem pitvarában Egy nagy svalizsér karjában. Koporsóján hervad koszorúja A gyászsereg bús énekét fújja Nem lep senkit a száraz ut pára Elverte azt a könyve zápora. Szeretője zokogva kiséri, Egyik fajja a másikat éri, Nem csoda , ha én helyébe volnék Bánatomban tüstént szörnyet halnék, Nyújtsd ki karod értem szenvedőért Hű szerelmet adok legdrágább bért, S hű szerelmem tart a sir széléig, Habár élnék a világ végéig. VII. Nincs annyi csepp a záporban, Sem katona a táborban, Sem fortély a menyecskében. Mint bánat az én szivemben. Nézze meg az én szivemet Az én keserűségemet, A ki tengert soh'se látott, Ott lát tenger nagy bánatot. Veszettül bár ha busulok E tengerbe be nem fúlok, Be nem fúlok meg lábolom Magyar vagyok azt gondolom. Nem ugy hagyott édes apám Magyar nevet fiára rám, Hogy ha rám tör busulásom Tova hagyjam állomásom. IX. X. XI. Fejfájára illy szavakat vése : E volt Isten leggszebb teremtése Kinél szebbet a világ nem látott. Sirasd harang, sirasd e virágot. . IARHAZ. Kakas* Márton a színházban. XXIII. Levél. A kisértet. Népszínmű, Szigetitől és Szigetiért. Szerkesztő ur én ugy meg vagyok rémülve, hogy ijedtemben azt sem tudom : kettőnk közül mellyikünk Kakas Márton? Kérem alássan, hadd térjek egy kicsinyt magamhoz. Az a fehér lepedő, meg az a túrózsacskó; kérem alássan, az illyesmivel nem kell tréfálni : a criticusok között lehetnek ijedős emberek, mint magam is, nem tagadom, aztán mikor én megijedek, nekem az a természeten, hogy akkor ütök. Tehát — jaj nekem is,merted is! Elmondom az egész történetet, úgy, ahogy volt, de ne tessék megijedni tőle. Van egy derék becsületes csizmadia inas, annak meg egy emberséges majszterje, annak viszont egy jólelkű leánya, annak ismét egy házsártos édesanyja, ennek ismét egy kiszemelt fiam ura, és végtére mindenkinek egy jóra való Földesura. Kérem alássan ezek mind derék emberek, csupán csak a leánynak szánt vén vőlegény, az az egy a semmire kellő, pedig molnár. A csizmadiát játszotta Szigeti, az inast Szerdahelyi és ollyan valóságos derék csizmadia volt mind a kettő,hogy Miskolcztul Debreczenig lehet keresni párját.Az a köszöntő amit az inas a leányasszony nevénapjára mond,az igen jó, az a pogácsa, amit a leányasszony süt az inas számára, az is jó, de mi nem kaptunk belőle, hanem az a kalács,amit a molnár küldött, az nem jó, először azért, mert papirosból volt, kalács-tolm'.Wa kifestve, másodazok pedig azért, hogy tulajdonképen nem is kalácsot kellett volna neki küldeni a csizmadia majsztorhoz, hanem papirost, a mire tudniillik a hatszáz forintról való kötelezvény volt felírva, a melylyel Sas uram tartozott Kallós uramnak, s mellyet az ki is fizetett neki, de Kallós uram azt mondta, hogy nincs nála az írás. És itt nagyon jól volt rendelve, hogy maga a szerző volt a csizmadia, mert lett volna a helyében akármelly csizmadiája a két hazának, mindenik azt mondta volna Kallós uramnak hogy csak tessék hát visszamenni búzát apritani a hatkerekü malomba, majd ha ivás lesz, kap pénzt, a pénz nem kér enni. A szerencsétlen csizmadia azonban kiad hatszáz forintot ivás nélkül s ebből támad aztán a második és harmadik felvonás. Igaz ugyan, hogy ha ezt a hibát nem tenné, nem történnék az egész második és harmadik felvonás, nem lenne kísértet a darabban, de én ezért mégis jobb szeretném, ha nem tenné ezt az a derék csizmadia, az ollyan becsületes, okos, életre való ember, hogy én kevés hasonlóan jó alakot láttam még színpadon, s fáj a szívemnek, hogy illyen galibába keveri magát. A molnár perse eltagadja a fizetést s executiot küld a szegény varga nyakára, a jámbor inas hiába veri ki a dobost, meg a zsidókat a házból, azért ott künn megütik a dobot, szegény Sas uram e hangokra, meg a felesége átkozódásba kirohan és beleugrik a kútba. Miska inas utána, holtan fogják ki mind a kettőt, az egyik ugyan hamar magához tér, de a mesterről azt hiszik, hogy meghalt, ki is nyújtóztatják s a torához ülnek, a midőn az orvos felfedezi, hogy még van benne élet a feléleszti. Miska inasnak ekkor az jut eszébe, hogy legjobb lenne, ha a holtnak hitt mester megijesztené a molnárt, akkor az majd kivallaná a csalárdsá-