Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-16 / 46. szám - Kender stb. fonás stb.; 15 aranynyal dijazott pályamű. Kubinyi Lajostól (3 kép) 402. oldal / Gazdászati és orvosi. - Bók. Sárosy Gyula 402. oldal / Költemények - Veresek a szemeid. Vida J. 402. oldal / Költemények
III. enyim!" János azt mondta volna rá : „legyen a tied", és maga elment volna szolgálni, két kézzel keresni kenyerét; de a lelkésznek még egy arczvonása sem változott e beszéd alatt. Arcza nyugodt volt, szemei kénytelenek. Elgondolá, hogy az ő boldogsága ime egy hozzá annyira ragaszkodó becsületes ember romlásába kerülne; aztán minő sors vár egy szegény lelkész nejére? érdemes-e azért a jóllétről lemondani. A leány később megbánhatná, hogy a gazdag és a szegény között olly roszul tudott választani s minden sóhajtása szemrehányás volna őrá nézve; aztán elégszer megtörtént már az, hogy a kik egymást szerették, mégsem lettek egymáséi soha s azért csak meg van a világ. — Fogadd el a kérőt. Azt mondá Jánosnak szárazon. János sokáig nézett kétkedve a lelkész arczára e szavak után. Ha annak csak egy vonása elárulta volna azt a kint, a mibe e szó került neki, ha csak egy könycsepp jelent volna meg szemében, oda borult volna nyakába és azt mondta volna : bocsáss meg, hogy kisértettelek! de nem látszott azon semmi. — Csak a leány ne sírna mindig, rebegő János. — Eredj, és mond meg neki, hogy ne sírjon : én szentem neki, hogy ne sírjon. Azzal elvált tőle a pap, és engedte őt haza menni. Másnap násznagyok jöttek Bertalanhoz, bejelenteni előtte, hogy a szép hajadon leányzót, Kalapos Júliát nemzetes Kordás Lőrincz haszonbérlő ar eljegyző hites társául; a felmentések is kezüknél vannak már, kívánják az esketést még ma megtartatni. Tehát Julcsa engedelmes, önfeláldozó testvér volt. Hogy bátyját megmentse, feláldozta magát. A lelkész meghatározá a szertartás óráját s elbocsátá a násznagyokat. Azután felvevé papi köntösét, imakönyvét kezébe vette s elment előre a templomba. Ott bezárkozik, az Úr asztala elé járult és kitárta ott szivét a minden örömnek és fájdalomnak adója előtt, hogy lássa meg azt a szenvedést, ami abban dulong, és adjon neki erőt annak elviselésére. Azután valami olly édes megkönnyebbülés szállt lelkére : ahonnan kérte a malasztot, onnan szelid nyugalom szállt fejére alá, leporlott róla minden, ami földi, vágyak, szenvedések, bánat és irigység; feljül volt emelve azokon, mint kinek lábai nem járnak többé a földön. Most felnyithatá a templomajtót, hogy bejöhessen rajta a nép. A nép eljött bámulni a menyasszonyt és a vőlegényt. A leggazdagabb vőlegényt és a leghaloványabb menyasszonyt, akit valaha ez oltár előtt összeeskettek. A pap imádkozott az esküvés előtt; bizony, bizony lelke szerint imádkozott, hogy tegye őket boldoggá az ég , tegye alázatossá a nőt, kegyelmessé a férjet, hogy ők megszeressék egymást. Azután odahivá őket az Úr oltára elé. Julcsa nem sírt, de arczának nem volt színe, és hangját alig lehetett hallani. Egyszer iszonyú fájdalommal nézett fel Bertalan arczára, a midőn ez azt kérdé tőle : „szereted-e azon férfit ?" Azt felelte rá : „szeretem" és nem szakadt meg bele a szive. A pap rájuk adta áldását : szivéből tépte ki azt az áldást, amit rájuk adott. Azután felült a násznép szekerekre, künn vidám zene harsant meg, a lovak fején lobogtak a nász-keszkenek, a lakodalmas menet eltávozott a szomszéd helységbe. Kalapos János megkapta sógorától a tizezer forintot s mint szemmel látható volt, ismét szép rendbe hozta vele gazdaságát, a menyecskének pedig bizonyosan igen jól mehetett dolga; selyemmel volt szobája bútorozva, s hintóban járt, ahogy ezt Czenczi néni nem késett elmondani Bertalannak. János azonban ez óra óta folyvást kerülte a lelkészt, még a templomba sem járt, hogy szeme ne találkozzék az övével. Egyszer mégis néhány hét múlva egész váratlanul összetalálkozott az utczán Júliával. A nő szinte összeroskadt, amidőn őt meglátta, alig bírt állva maradni. Igen ros színben volt. — Mi baja van? kérdé Bertalan. — Igen sokat szenvedek. Felelt a nő, s azzal elsietett tőle. Ettől fogva még jobban kerülte őt János. Ismét néhány hét mult el, a midőn egy reggel azzal a hirrel J ' OJ oo lepte meg Czenczi néni Bertalant, hogy a fiatal menyecske haza szökött a férjétől. Éjnek éjszakáján, gyalog és mezítláb futott el lakásáról, úgy ért haza félholtan bátyja lakására. Bertalan még aznap templomba mentekor találkozott Jánossal, s kérdezé, hogy mi baj történt a családban ? János el volt fogadva, megrázta a fejét és azt mondta : — Nem szólhatok róla .... Még az nap este, a mint kis lugasában ült a lelkész, honnan az utczára lehete látni, egyszerre megdöbbenve veszi észre, hogy egy szekér kanyarodik be az útról, mellyen világosan megismeré Julcsa férjét. Szemeivel kisérte a kocsit; — a mint az a fogadó előtt elhaladt, egyszerre, mint valami dühös vadállat, rohant ki annak udvaráról János s megragadta a lovakat, megállita a kocsit, megkapta őrült dühvel a rajta ülőt s egy pillanat alatt legázolta azt lábai alá a sárba; csak az összefutó emberek birták meggátolni, hogy meg nem ölte. A megtépett férfit onnan Endreffy kastélyába vitték, Kalapos pedig bezárta magát szobájába és azt hagyta meg, hogy estig semmi élő teremtéssel sem akar beszélni. (Folytatása következik.) Bók: „összejártam az egész világot , rájutottam végre magam is Hogy alig van itt-ott egy kivétel, Valamennyi asszony mind hamis. Az a kérdés : házasodjam-e hát? Mikor azt tartják az okosok : Hogy a jóból több sem elegendő, S a gonoszból egy is szörnyű sok. Veszek jó nőt? akkor ő szegényke Bánja meg, hogy illy férjet kapott. Veszek roszat? ugy be kell cserélnem Papucsért a férfikalapot. Nem, sehogy sem házasodhatom meg! Igy vagy ugy, a vége bánalom. No de az, hogy agglegény maradjak, Köztünk szólva, mégis skandalum!" Igy tünődöm verseket faragva, Míg szobámban jártam föl s alá — S észre sem vevém, hogy verselésem Drága nőmet csontig furdalá. O D Végre mondám,—látva hogy szemében Szinte szemrehányó köny ragyog : „Ah bocsánat angyal, oldaladnál Elfeledtem, hogy már nős vagyok!" Sárosy Gula: Veresek szemeid ,'Veresek szemeid, Édes jó gyermekem; Ki szomorított meg? Panaszold el nekem." „Veresek szemeim, Mondod, édes szülém; Fövényszem hullt belé, És én feldörzsölém." , Ablakodat nyitva Olly gyakorta látom; Mért nézesz ki mindig? Mond meg, édes lányom." „Mért nézek ki mindig? Kérdezed, jó anyám; Ugy sem hinnéd számat, Mi haszna mondanám?" ,Most kisérik erre Petit; nézz ki, lányom; Katonának viszik. . . Jó fiú volt, szánom." „Ha tehát könyezek, Ne neheztelj reám, Hiszen te is szánod, Ugy mondtad, jó anyám. Ablakomat többé Nem találod nyitva, De látod minden nap Szememet kisírva." Vida József. Kender, len, gyapju-fonás-szövés-festés. (Folytatás.) 2. Orchis, ornacete, kosbor. Ezen növény Némethonban s nálunk vadonban is terem, de alig használható. Vaséreg által a gyapot-szövetekhez lekötve szép szürke szint ad, s még szebb lila s viola szineket timany által lekötve, de minél szebb szine, annál inkább enged a nap, meleg viz, a szappan olvasztó erejének, kivált az égett bornak. 3. Berzseny: Magas növésű fáknak a gyökere, melly az Antillákon s Mexicoban tenyészik. Csomagokban árultatik, kivül sötét veres, belül vereses sárga, a gyalulás és simitásra alkalmas fa. Festanyaga forró víz által vehető