Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-16 / 46. szám - Egyptomi diszcsarnok (kép) 405. oldal / Érdekességek
zeum, mellyekbe koporsók, múmiák, elporladt kövek, bálványok stb. önkénytes rendetlenség, vagy renddel vannak összehalmozva, és nem adják hű képét a régi világ műveltségének. A kristálypalotában pedig egy ujabb terv szerint az emberiség mivelődési fejlődése hűn másolt képei állíttatnak előnkbe. Ezen óriás épület első oszlopa 1852-ben állíttatott fel, s 1854-ben nyittatott meg az angol királyasszony által. Ezen épület czélja nemcsak az, hogy mulattasson, hanem hogy oktasson is. Vannak különböző osztályai, mint népismertetési, füvészeti, állat, földészeti.Van nyers terménygyüjtemény,melly átmenetet képez a tudományról a szép mesterségre. Van továbbá szép művészetek osztálya, mellyhez hasonlót sehol sem láthatni. De mi jelenleg csak azon osztályt írjuk le, mellyben az emberiség mivelődési fejlődése állíttatik előnkbe. Ezen teremek ugy vannak rendezve, hogy az ember egy ezredből és népről mindig a következőbe vezettetik. Egyiptom volt az első mivelt nép,mellynek rejtélyes s méltóságos müvei, bár négy évezred törekedett azokat szétrombolni, tudóst, 3 tudatlant ma is bámulatra ragadnak. Régi szájbeli előadások szerint mintegy négyezer év előtt egy nagy nép virágzott a Nil termékeny völgyein, közel az Édenkertéhez mellybe az emberi nem első magva hullott. Ezen nép ura volt az akkori világnak, s tőle sugárzott ki tudomány, bölcsesség, művészet, és ipar a többi népekre. Elbámul az ember ha hallja, s az angol kristálypalotában látja, hogy miveltség és fényűzés, milly magas fokán állottak ők. Vessünk csak egy pillanatot az ő művészetük, különösen építészetükre, s némi szégyen s megalázodás érzete fog el, még a kristálypalota közepében is. Mit tudunk mi az ő piramisaik, sphinxjeik, Memnon oszlopaik, száz kapujú Thebejükhöz hasonlót felmutatni? Az egyiptomi díszcsarnok magassága (mellyet képünk ábrázol) 80 láb, és csak egy részét tünteti fel a Yabauli oszlopzatos teremnek, s az is csak harmadrésznyi nagyságban mutatja az eredeti csarnok nagyságát. Ábránk előtere a Beni-Hassani sirpalota modorában van építve, mellynek romjai ma is bámulatot gerjesztnek. A vitéz székely nemzet ismertetése. Irta NAGY IMRE, tanár. (Folytatás.) Egy más kitűnő jellemvonás a székelyekben a vallásosság, jó és bal sorsukban tántoríthatatlan ragaszkodás atyáiktól örökölt szent hitükhez. . . Szent buzgóság szállja meg az embernek keblét, hogy ha megjelenik vasár s ünnepnapokon egy székely imaházban akkor, midőn ők még be sem férnek templomaikba a nagy sokaság miatt, és azon le nem irható közáhitatosságot szemléli, melylyel ima- és énekre nyílnak meg ajkaik. lomé. A vallástalan ember előttük közmegvetés tárgya és szána Valamint a spártai gyermeknek nyíllal kellett átlőni a felhajított megeendö kenyeret; ugy a székely gyermeknek,midőn már beszélni tud, imádság által kell kiérdemelni szülői kezeiből az eledelt. Mindennemű vétkes kihágást a szülők keményen bűntettnek, azt tartják, hogy míg hajlik a vessző, addig kell vele bánni, míg gyermekek addig kell őket keményen fékezni, szigorúan fenyíteni. Gyermekek kényes nevelési modora, majomszeretet, önfejűség, rosz hajlamok szabad kifejlésének elnézése, s több effélék náluk ismeretlenek. Testileg is azért olly életteljesek, épek, egészségesek, mert kiskorúságukban minden viszontagságokhoz, hideghez, meleghez szokvák. A székelyföldön nagy és népes falvak, városok kevés számmal vannak, és ezek is más civilizált városoktól például : Kolozsvártól messze távolban, a közelebbi szász elemtől pedig idegenek lévén, a székelyek megmaradtak ősi szokásaik, a keresztény vallás által beplántált buzgóságaik, és a pogány korból még átörökölt némi keleti nyerseség részecskéivel; mikben mint madár a légben, hal a vízben saját elemüket találják föl. Már régi történetiróink följegyezték, s egyszersmind törvénykönyvbe is igtatták, mikép : „a székelyeknek törvényük és szokásuk egészen különböző, a hadakozásban igen tapasztaltak" stb. Egyszerű szokásaik, erkölcseik, életmódjuk, s egész életrendszerük bizonyos sajátságos jellemet kölcsönöz nekik; miért „góbé" székelyeknek szokták őket nevezni a fensőbb miveltséggel birók, vagy azt nem méltán igénylők is. A székelyeknek a sokoldalú mivelődés terén hátramaradásuk legkevésbé homályos oldala az, hogy a nagy városok erkölcsi romlottsága ide még kevésbé hatott el. Azonban a szegény sorsú szülők lány gyermekeiket : Brassó, Segesvár, Medgyes s más, részint kebelbeli, részint közelebb fekvő városokba küldvén szolgálatba , itt megromlanak, és általuk miden hazamennek terjed a rész. Fölismerték ugyan a szülők már a romlásnak indulást, és ennélfogva csak égető szükség esetében bocsátják el gyermekeiket házaiktól az emlitett városi szolgálatba; de ezt mindenki nem kerülheti ki, mivel a „paupertas magna meretrix." „Siculi genus hominum bellicosissimum" ez áll a székelyekről a Leopoldi körlevél 14-dik pontjában följegyezve. Hogy a harczos vitéz nevezetet épen fejedelmi körlevél által Superlative miért érdemelte légyen ki e nemzet : Atilla véres harczaitól kezdve jelenkorunkig e hazának viszontagságokkal teljes élete, s viselt dolgai, mellyekben a székelyek mindenkor tényezők voltak világosan fölismertetik. Azon harczias szellem, melly hajdan az Atilla által vezérelt csapatokat győzelemről győzelemre vezette nem halt ki az unokákban. Vérébe van ez oltva most is az egész nemzetnek, és a keleti véralkattal egybe forrva. Ki tudná feledni azon időket, midőn a visszavonás átka a hazában olly kegyetlenül dúlt, amakort midőn a Bátoriak, Zápolyák, Rákócziak, Bocskaiak, Bethlenek, Garák s más nagyok és hatalmasok a hatalom birhatása felett vetélkedve, egymást megharczolták . Mindenik párt, melly időnként a hatalom birtokában volt, vagy azután nyújtotta ki kezeit, s fegyveres erőre volt szüksége , a székelyeket iparkodott megnyerni, s maga érdekében fölhasználni. Midőn I. Napoleon Európát mozgásba hozta, a régi trónokat megingatta, a többi harczosok közt ellene vitték a székelyeket is, és ők apáikhoz méltó utódokul tüntették ki ott is magukat. Felmutattam a székely nemzetet azon jellemvonásokkal, mellyek magán és nyilvános életét kedves alakban tüntetik föl. Ám de a kép, mellyet rajzoltam csak részben van megvilágítva, s más részt homályban hagyva csak jó oldaláról ismernék olvasóim, és azt gondolhatnák, hogy arany sugarak ragyognak annak egész alakzatáról. Lássuk tehát a fényoldal mellett az árnyoldalt is. A keresztény vallás megszelidítette ugyan az Ázsiából hozott pogány szokásokat, lerontotta a bálványokat, polgári és vallási szelid alkotmánnyal boldogította a kóborlás, préda és vérontáshoz szokott harczfiakat. Azonban, a melly rész mintegy természetévé válik az embereknek, lényükhez tapad, s vérükkel mintegy összeforr; attól hosszú évek során, századokon keresztül csak nemzedékről nemzedékre lehet őket megszabadítani. A melly változást, átalakulást a keresztény vallás behozott a székely nemzet életébe még sz. István alatt, azt a rá következett időkben a népnevelés által folytatni kellett volna, mi által nemcsak az ázsiai nyerseségtől szabadult volna meg a nemzet, hanem ujabb malasztjai által a népoktatásnak a többi polgárisult nemzetek miveltségi fokozatához isközelebb lépett volna. Mit mutathatnánk föl a Siculiában, sőt egész Erdélyben, mi által arra lett volna számítva, hogy a nép mivelődjék, az anyagi ésszellemi jóllét nem mondom viruljon, csak bár megalapuljon? Hol vannak a gazdasági intézetek, a közelebbről alakult Kolozsvárit kivéve, mellyek valamit javítottak volna a földmivelésen? hol a reáliskolák, hol a rendezett nép és elemi tanodák, a kisdedóvódák, a mesterképző intézetek. A rengeteg erdőkkel birt székelyek minden rend és kímélet nélkül lepusztították falvaikhoz közelebb volt erdőiket, ma már napi járásra sem kapnak hasznavehető fát, sem a pusztulás helyén nem nő egyéb mint hasztalan cserjebokor, mert nem tudnak erdőt nevelni. (vig.Mv.tk)