Vasárnapi Ujság – 1856

1856-02-17 / 7. szám - Huszti vár (tájkép). Vámossy 57. oldal / Hazai tájleirások

57 E vágás ugy látszott az elevent érte s el is némult reá az egész társaság, mert rösteltek engem kinevetni; mivel azonban a jó katona soha sem adja meg magát, azonnal neki álltam kiparirozni az ügye­sen czélzott vágást, felkérvén eleve a jelen levő nemes karokat és rendeket kegyes türelemre, mit Kiváncsiné asszonyom közbejárása mellett könnyen ki is nyertem. (him­.«*»».) A huszti­ vár és környéke. Alig van hely szép magyar hazánkban, melly történeti emlé­kekkel ne ékeskednék; szemeink mindenütt találkoznak,majd a sik me­zőn emelt halmokkal, mellyeknek nevei mondják, hogy rajtuk egykor vad tatár, vagy török emelte selyemszövetü sátorát s osztá ezrek közt hatalmas parancsát; — majd itt-ott bérezek sora közt egyes hegyeken, egy-egy tiszteletes rom tűnik szemeink elé, mellynek nagysága lelkeinkbe szent érzelmeket ébresztve fel, — elragad azon korba, mellybenf fénylett, mellyben vitézei olly nemes feláldozással adák magokat a dicső halálnak hazájukért és királyukért, — s hogy egykor ott nem volt olly siki hallgatagság, nem baglyok huhogásai rázták meg rémesen a levegőt, de vitézek zaja s fegyverzetej han­gosának vissza a magas boltivek alatt. Bár komolyan hagyjuk el a tért, vagy a várromot; de mégis jól esik lelkünknek, hogy láttuk azt, hogy mi is jártunk ott s mi is tapostuk azon földet, mellyel annyi derék honfi, annyi hős öntözött vérével s szentté tette azt az utómaradék előtt. Egy illy rom áll előttünk. E rom a huszti­ vár, mellynek köze­lében ha jár valaki, alig hiszek embert, hogy ne vágyna felpillan­tani a romra, honnan egykor fegyverzörej s harczi lárma hangzott le a sebes hegyi folyóktól végig futott Huszt városába. Ugocsa megyéből jól csinált uton több kanyarulatok után fel­jut az ember az úgynevezett Hark hegytetőre, honnan az utast pom­pás kilátás gyönyörködteti, melly az elragadásig szép s­óhajtaná az ember naphosszant nézni, hogy beteljék a kilátás gyönyörével.­­ Az utazó előtt a Hark-hegy oldalán festői rendetlenségben terül el a terjedelmes s jókora népességgel biró Vörösmart faluja, tovább a Tisza partján egy szép térség, mellynek földe itt-ott felszántogatva adja elég soványan a vörösmarti orosz népség csekély élelemszerét, a tengerit. E tiszai téren kis patakok csillognak fel tiszta vizekben, a nap megtört aranysugarai reszketnek és sietnek a haladásban kor­látozatlan Tiszába, melynek túlpartján magas kőszikla emelkedik. E sziklás hegy közelébe a Tisza túlpartján látni a vöröstornyu Ve­rőcze faluját; ez és Királyháza közt Kankó várát, II. Ulászló magyar király hajdani kedves mulató-kastélyát.­­ A kígyózó Tisza medrén felfelé tekintve magas hegyek lótávolra elzárják a láthatárt, s e hegysorozat közt emelkedik a huszti-vár kormos falaival, figyelmét az utazónak egészen magához vonva. A vár kúpalakú hegyen fekszik, melly a többi hegyektől elszi­getelve áll, s csak távolról emelkednek újból magasan, kopasz, vagy tölgy és bükkfákkal koszorúzott csúcsaikkal. A város felöli oldalon egy a hegyoldalba vájt ut vezet, melly meredekké válik s meredek­sége tart mind addig, mig a napnyugoti oldalon levő egyetlen ka­puig halad a vizsgáló, mellyen betérve egy kis térségre ér, melly talán előudvar lehetett, ezután egy második kapun kell bemenni, de melly egészen rom s e mellett emelkedik a vár főépületének fala a magasba. A falak töredezettek s csak is a napnyugoti oldal van még fenn,ugy mint azt rajtunk mutatja. — Az egész vár alapja egy elnyúlt tojásdad alakot mutat; belsejében két udvar volt, az épületben magában számos lakosztályok és emeletek voltak; hogy pincze volt-e alatta, azt csak hosszas áskálás után lehetne kikutatni. Van ugyan pincze, de egészen a hegy tövében, mellyről valljon a várral egybeköttetésben van-e, vagy nem? nem tudatik. — Mesé­lik , hogy egy kut ásatott I. Ferdinánd király alatt Darvay Gábor várparancsnoksága idejében, melly a Tiszával lett volna egybeköt­tetésben ; de ez a mesék közé tartozik. Ha a várnak nyugoti oldaláról lepillantunk, látjuk a Tiszát, s tul rajta komoly tekintetet mutatnak a bükkfákkal gazdag velétei s kirvai hegyek. — Éjszakra a hegy terül el apró, — s itt-ott, vagy utczasoronkint csinosan épült,— házaival Huszt, mellyet, ha magasból néz az ember, félteni kell a A huszti-vár nyugati oldala.

Next