Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-16 / 11. szám - Értekezés a kisbirtokosok jóllétének előmozditásáról; 15 arany pályadijt nyert mű. Kenessey K. 85. oldal / Gazdászati és orvosi.
A .,Vasarnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. — Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a „Politikai újdonságokká!" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Ujság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Értekezés: „A kis birtokosok jóllétének előmozdításáról KENESSEY KÁLMÁNTÓL. (Folytatás.) Én a kérdést igen egyszerűen akarom tárgyalni, s megvallom ollyan formán tűnik nekem föl megfejtése, mint amaz adoma Columbusról, ki a tojást az asztalon aként állította meg, hogy egyik végét jól lekacsintván, annak a megállhatásra egyszerű alapot szerzett. — Nem azért hoztam föl e példát, mintha elég szerénytelen volnék magamat egy olly történeti nagy névvel hozni párhuzamba, kitől millió mérföldnyire állok semmiségem érzetében; — de ki azt hiszi, hogy e kérdést ragyogó theoriákkal, váltómintákkal és gépek ajánlgatásával lehet megoldani, bizton merem állítani, hogy az nem forgott a nép között, és nem ismeri a kis gazdaságok valódi hiányait, s annak előadása nem lehet népszerű, tanácsa nem lehet elfogadható, s ha elfogadható lenne is, nem lesz, legalább még igen sokáig, kivihető. Aki a magyar gazdának hasznos utasítást akar adni, annak tudnia kell mindenek előtt, hogy a magyar gazdának pénze nincs beruházásokra, tudnia kell, hogy földje nagyobb részt kizsarolt, ismernie kell hajlamait a nomád gazdászathoz, ismernie kell életmódját, életnézeteit, erényeit és hibáit, és midőn mind ezt tudja és ismeri, akkor, de csak akkor adhat neki tanácsot, ollyat, mellyet ha megfogad sükere lesz, s nem fog elkedvetlenülve a régihez visszafanyalodni. Aki hazánk kis birtokosai gazdaságait figyelmes szemekkel áttekintette, első pillanatra látnia kellett, hogy azok, kevés kivételével bizonyos német ajkú telepítvényeknek, szomorú képét mutatják az elhagyotságnak, vagy jobban elmaradottságnak. Ha biztos statistikáját bírnók az ország termelésének, a kis birtokok átlagos termését a 3—4 mag között fogná mutatni az. Már pedig hogy 3—4 magos termés mellett a mindennapi kenyéren kivül alig lehet egyéb jövedelme a kis birtokosnak, azt hiszem olly kézzel fogható, hogy magyarázni sem kell. Francziaországban egy 1600 öles holdon 112/16 ausztriai mérő buza és 93/0 rozs terem, míg Angliában ugyanazon téren 22y,0 mérő buza és 186/10 rozs. — Azért hoztam föl e helyen Francziaországot is, hogy láttassam, miként ott is, hol nálunknál jóval magasabb fokon áll a mezőgazdászat, mennyivel csekélyebb termés esik az őszi gabnából egy holdra, a földmivelés magas lépcsőjén álló Angliához képest, — vagyis Anglia épen kétannyit termeszt egy holdon, mint Francziaország s majdnem 2% annyit mint Magyarország nagyobb része. Ott aztán van a gazdának a mindennapi kenyéren kívül, életkényelmeire is költeni valója, szóval ott van jóllét a gazdavilágban, pedig az angolok sem varázslók ám, sőt ők egy igen természetes nemét viszik a gazdaságnak, mellyet magyar földön is elérhetni vagy legalább megközelíthetni. De mi lehet mégis a főtényező, mi az alapja Anglia e magas átlagos termésének? — mert hogy jó rész föld, melly Angolhonban búzával elvettetik, átlagosan 22/10 mérőt adjon holdanként, ez mégis felette nagy eredmény, főleg miután tudjuk, hogy Angliának nagy része olly földminőséggel bír, mint ezt egy legközelebb Angliából hazaérkezett érdemes gazdatársam is bizonyitá, hogy mi magyar gazdák az ekét se mernek bele vetni, főleg olly czélból, hogy abba búzát vessünk; aztán mi legtöbb, milly hihetetlen mennyiséget kell akkor adni egy hold jó földnek, ha a silányabb föld holdján is 22,„ mérőre pótolja ki az átlagban, igen is sok holdnak kell Angliában 30 mérőn felül is teremni, a mint hogy hitelt érdemlő irók és tanuk bizonysága szerint terem is. Mi lehet hát, ismétlem, fő oka Anglia e roppant eredményeinek? felelet: roppant tőkéin s rendithetlen vas szorgalmán kivül népének, egyedüli tényezője e nagy termési eredménynek a trágya s a józan vetés-váltás tudománya, melly olly sorral következteti a növényeket egymás után, hogy azok által a föld termő ereje nem hogy kizsákmányoltatnék, sőt inkább neveltetik. És mi fő oka annak, hogy Kánaán-hirű kedves magyar földünk csak olly gyéren jutalmazza a szántóvető fáradságait, felelet : a trágyahijány. S a trágyahijány ismét honnét ered? Természetesen onnét, hogy kevés a marhánk, s e kevés is roszul tartott, tavasz nyiltától a zúzmaráig ugaron, rosz legelőn , tarlókon, kukoriczaszárban teng, s ha istálóra szorul is,csak roszul elrakott polyva s kukoriczaszár, vagy szalma a fő eledele. Hogy is legyen hát trágyánk illy eljárás mellett? Illy kezelés mellett elég ha tengődünk, azon állapothoz képest, mellyel okszerű eljárás és nagyobb szorgalommal, melly a nehézségeken diadalmaskodni tud, előidézhetnénk. Hogy egy birtok kellőleg jutalmazza a művelési fáradalmat s kiadásokat, hogy jól álló gazdaságnak mondathassék, szükség hogy 6 —8 év alatt áttrágyáztassék; ha ennyi év alatt át nem bírjuk trágyázni földünket, szegény marad az és szegény lesz a gazda is. — Pedig valljuk meg, hány illyen gazdaságot ismer bármellyikünk is környékében, tudom igen igen keveset, sőt igen sokan közülünk egyet sem fognak mutathatni. — Míg a külföldön, csak azt a gazdaságot tartják gazdagnak, vagy is jól állónak, melly minden 3 évben megtrágyázza földjeit, sőt a mesterséges trágyaszerekkel, számos gyárai s tengerparti fekvése által bővölködő Belgium, a kis gazdaságok ama fényes példányképe, minden évben minden földjeit megtrágyázza, egyik táblájára istálói trágyát visz, a másikra olajpogácsát, a harmadikra hamut, a negyedikre guanót vagy chilisalétromot, az ötödikre fésűsök forgácsát, a hatodikra márgát, a hetedikre meszet, a nyolczadikra gipszet, a kilenczedikre tengersavat, a tizedikre rothadt rongy-és szemétkeveréket, a tizenegyedikre vizzel feleresztett trágyalevet, a tizenkettedikre iszap földet, mellyet árkok vagy tavak fenekéről szedett föl. — Azért számláltam ennyiféle trágyaszert elő, hogy sok gazdatársam figyelmét,—ki istálói trágyáján kivül más javító szerről tán tudomással sem bir, — a körülötte levő, elmellőzött s haszonnal alkalmazható trágyákra vonjam, mellyek felhasználása által csürjét gazdagíthatná. Természetes, hogy olly kezelés mellett, minőt a szorgalmas belga alkalmaz, bizonyosan csak gazdag terméseket lehet várni, s hogy mi ennyire csak kissé tévesebb gazdaságban is nem vihetjük viszonyainknál fogva, jól tudom, de szükségesnek láttam egy futó pillanatot emelni Belgium felé, hogy magunkba szálva gondolkodóba essünk afelől, ha valljon igaz-e hát, mint rendesen tartjuk, hogy ha egyszer megtrágyázzuk földünket, 12 évig felé se kell tekinteni javitás végett. — S még hagyján ha csak tizenkét évig kellene is földünknek szomjazni a trágya után, a legtöbb gazdaság 20—22 sőt 30 éven át is alig birja átpaprikázni földjeit. — Mit szólnának ehhez a belgák, ked-