Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-22 / 12. szám - Tóth Lőrincz (arczkép) 93. oldal / Élet- s jellemrajzok
8e sen fognak említtetni. Azonban mi nem akarunk panegyrikont írni Péczelről, mi csak egyszerűen „egy napi éleményünket" akarjuk leírni, úgy lévén meggyőződve, hogy az olvasó közönség kedvesen veendi, ha hellyel közzel, illy megismertetést közlendünk a haza több városáról és falvairól. Hogy pedig képletesen is néma részben bemutathassuk a derék Péczelt a nagy magyar hazának, legérdekesebbnek véltük annak legrégibb és eredetibb kastélyát, a mostani Ráday grófok lakhelyét bemutatni. A képet ismert jeles rajzolónk Varsányi János mérnök úrtól bírjuk. Nem azért mintha kérkedésképen épen csak azért is illy valóban minden ország díszére való építménnyel akarnók megnyerni az olvasó közönség kegyét, hanem hogy régi ősi családaink ízlését, s műveltségi egyszersmind fokozatát bemutassuk akkor, midőn némelly könnyeni telő ember a régi aristokratiát azzal vádolja, hogy az a művészet és tudomány érdekében nem tett volna valamit hajdanában. Fájdalom, hogy kevesen voltak, kik felfogták, hajdanában mi volt az aristokratia; de azt méltán lehet követelni, hogy azokat becsben tartsuk, kik születésükkel egyszersmind összekötötték az ész aristokratiát, s kik most inkább szerény elvonultságban, idilli örömökben és hasznos, az államra minden tekintetben gyakorlati eszmék kivitelében töltik idejöket, mint renyhe szeretetlenségben, és inkább a hon határain belül laknak, mint külföldön. Nem említve azt, milly nagy becsű könyvtár létezik a Ráday kastélyban, el nem mulaszthatjuk a fiúi kegyelet egyik legszebb példáját felmutatni. — Ugyanott a könyvtárban, hol a derék tudós Ráday dolgozott, áll ama zsellye szék, mellyben munkáséletének 79-dik évében, épen munka közben meghalt, — az asztalon van felütve a könyv, mellyböl olvasott, s a papir, mellyre jegyzett. De a szék üres, s legfeljebb nagy szelleme lengi át e múzsáknak szentelt templomot. Szeretettel s kegyelettel viselik gondját fiai és unokái a nevezetes könyvek, képek és régiségek gyűjteményeinek, mellyeket az öreg gróf hosszas munkás élete alatt gyütögetett. De milly gazdag Péczel derék urainak könyv és ritkaság gyűjteményében , mit Crouy gróf, Prónay báró, Kovács Illés stb. urak kastélyai felmutathatnak, olly gazdag szép angol kertekben, mellyek között a Crouy gróf és Kovács Illés urakéi legszebbek, és ritka növények s gyümölcsökkel bővelkednek. Azonban ha a gazdagság és születés ezekre méltán feljogosítja az embert, annál többre becsülendő ha a szegény ember saját szorgalma és ipara által annyira viszi, hogy csodálkozásra indító müveket készit. Ez e szerény férfiú a péczeli molnár mester Varsányi Sámuel ur, ki a Rákos patak partjai mellett levő kopár pusztaságon egy kis paradicsomot teremtett, olly vízi müvekkel mikép e képen melly a kert egyik részét ábrázolja, látható, melyek talán csak a magas állású főurak diszkertjeit ékesíték hajdan XIV. Lajos fényűző korában, ott óriási mélvben, itt kicsinyben. E képet is Varsányi János nök úrtól birjuk, mérki a nevezett ur testvér bátyja. A összerakott mesterséggel szirtecske tetején, ha a többfelől felfortyanó vízsugarak játszani elkezdenek, egy gyönyörű virág bokréta forog folytonosan, míg a középen kibugyogó víz hólyag formában siet alá a kis tavacskába, míg annak közepéből hosszú vizoszlop csergedez felfelé, s mind a titkos szavakban suttogó sistergő, locssanó, a nap ragyogó sugarában ezer szinü szikrákat szóró vizcsövecskék a művész kezének egy nyomására megszűnnek lenni, s egy másik nyomás mint varázsütésre újra életre s víg pezsgésre kelti a szirtecske kebelét. A kert közepén nagyobb tóból hat sugár szökik fel, míg közepén a kígyó szökellései vízsugár felül szikrázó kört formál, mellynek millió gyémánt csepjei sziporkázva nedvesítik meg a kígyózó vízsugár tövében ellenkező irányban forgó virágkoszorút. Fent a dombtetőre felemelt Rákos folydogál a malom felé, szép fák és virágok által árnyazva, s a kert felöli oldalon épült hideg fürdőbe kölcsönözve vizét, melly fürdőt szinte Varsányi ur maga terve szerint épitteté, s melly folytonosan fris vizet kap a Rákosból, mellyen keresztül kis fahidacska vezett rejtett sűrű bokor sorokba, föléjők lehajló, szomorú füzek, som és mogyoró s más fák képezvén kellemes árnyas tetőt. E kis paradicsomban szokott időzni nyáron át, elhagyva saját nagyszerű kertjeik kellemes sűrűjét Péczel uri társasága a jó lelkészszel, s a Rádai grófi ifjak nevelőjének fiával, kinek elhunyt atyja szép vagyont hagyott hátra és olly nevelést, melly képessé Varsányi Sámuel kerti vizmüvei Péczelen.