Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-29 / 13. szám - Kisfaludy Károly sirja (képpel). Barzó J. 101. oldal / Hazai tájleirások
Negyedik évi folyam. Pest, martius 29-én 1857 A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Az ifjú költő, ki Olaszhon szép ege alatt egykor igy danolt : Sötét olajfák illatos hüsében, Ül a bus vándor, köny ragyog szemében, S mélyen sóhajtva, vissza-visszanéz; Kedves hazája tán föl képzetében — az akkor alig 18 éves Kisfaludy Károly, a szerelem édes dalnokának, Sándornak öcscse vala. Ki távolban a csatazaj közepett is hazája képét szívében hordozá, — ki méltó volna, hogy sirjára most a sötét olajfák hűs árnyai borulnának, itt fekszik eltemetve Pesten, a váczi ut melletti temetőben. Kimentünk mi is többen a múlt évi halottak napján megtekinteni a halál csendes országát, fölkerestük a jelesnek sirját. A hűs olajfákat egy pár silány növésű ákáczfa képviseli, melly bánatosan áll a költő sirja felett, s az őszi szellőtől ingatott galyák szomorún hullaták hervadó leveleiket. Fent a kereszten egy pár elhervadt kiszáradt, azon felül pedig egy fris zöld koszorú függött. Olly jól esett látni e zöld koszorút!... Vannak mégis tehát, akik megemlékeznek a magyar költő sírjáról, s ollykor ollykor elhozzák a tisztelet és szeretet kegyeletes adóját. E zöld koszorú vigasztalás arra nézve, hogy annyi jeleseink sirhalmán többé — nem fogyakozott. És a halál akkor rabolá el az erőteljes férfiút, midőn tőle mindig szebbet, nagyobbat várhatott az irodalom. Ott áll megkezdett nagyszerű drámája ,,Csák" mintegy bevégzetlen mestermű, melly mellől a művész kidölt, s a ki bevégezze, talán még nem született. Az egyszerű szürke márványlap, mit tisztelői tizenhárom év múlva állitának sirja fölé, ott áll a váczi ut melletti temetőben, azon dombon, melly róla Kisfaludy-dombnak nevezteték. ingatni vándor fuvalom A feledésnek tüske bokrait. — Ki volt nekünk Kisfaludy ? azt a két hazában mindenki tudja és érzi. Ő volt drámánk úttörője, megalapítója, a nyelv simítója, egyik mestere, — emlékeznek mindazok erre, kik azon korból élnek, mellyben iránta annyi lelkesedés és szeretet nyilatKISFALUDY KÁROLY HAMVAINAK TISZTELŐI. 1843. Nov. 23. A túlsó lapon Vörösmarty ismeretes epigramja: Kisfaludyt ne keresd e keskeny sírban a honfi! S e rövid élet után holtnak örökre ne veld. Itt csak elomlandó tetemit jelölék ki baráti, Fenn van időt muló szelleme müveiben. Szül. Téten. Febr. 6. 1788. Meghalt Pesten. Nov. 21. 1830. Az irás alatt bronz öntevényben lant, koszorú, és kialvó fáklya állott, de ma már otromba vagy tudatlan kezek félig letördelék. A számtalan fölirások bizonyítják, hogy sokan látogatják meg azon helyet, hol ő nyugszik, s nem egy ifjú sziv hálásan keresi föl annak porait, kinek édes dalainál, müveinél keble először fölmelegült. Az előlapon alól idegen kezektől mindenféle irás van bekarczolva, többféle nyelven. Valóban nem szép látni, ha valamelly jelesnek emlékoszlopa, habár irántai tiszteletből is, hivatlan dicsőítők által megrongáltatik, sértetik. A tisztelet ezt ki nem menti, s én azt kegyeletlenségnek, tekintem. Kisfaludy Károly sírja.