Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-12 / 28. szám - Szeberényi János (arczkép) 265. oldal / Élet- s jellemrajzok
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétü íven jelenik meg. [ postai uton a ,,Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3ft. pp. Az előfizetési — Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy | dij a .,Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Szeberényi János: Ha átlépjük Magyarország határát s ha csak a birodalombeli szomszéd tartományokat járjuk is be, egy dolgon sem csudálkoznak annyira a szomszédok, mint, ha elbeszéljük nekik, hogy hazánkban nemcsak majd minden városban, hanem tömérdek faluban is többnyire két, három, sőt négyféle felekezet templomait szemlélhetjük, sokszor a legközelebb szomszédságban. Ha pedig bejönnek hozzánk az idegenek, még jobban csodálkoznak az Istenimádás ezen békés különféleségén, meg nem foghatván egyszersmind, hogy ezen különben szenvedélyesnek, sőt néha többnek is hiresztelt népség egymásra nem boritja az egyes és kettős kereszteket, a csillagokat és kakasokat, mik a tornyok tetején megannyi külön nyájakat jelképeznek. Nem gondolják meg, hogy a mi szenvedélyességünk rég megszűnt illy tárgyaknál nyilatkozni. Ez utóbbi igy van, nem lehet tagadni. S e tény oka nem az úgynevezett türelem (tolerantia),mellyet másutt ugy diktálnak, melly sokszor mindkét félre lealázó,de ott nem is képzelhető, hol a törvény vallásbeli egyenjogúságot hirdet; oka nem talán a törvények szigorúsága , hol a büntetéstőli félelem tartja féken a kedélyeket, de nem oka a közönyösség sem, vagy a vallásügyek iránti elhidegülés, mert mutassatok országot, hol a vallásbeli buzgóságnak sőt áldozat-készségnek, annyi és olly nagyszerű példáit jegyeznék fel, mint Istennek hála! nekünk jutott a szerencse épen napjainkban ? — Bárki mit mondjon, egy neme ez a felvilágosodottságnak, bizonyos magasabb értelmiségnek, mellyet nemcsak könyvekből olvastunk, nemcsak az iskolákban csepegtettek belénk, hanem mellyre megtanitott a hosszú gyakorlat s a mesterek mestere — az élet maga! Volt nekünk s van még több más illy, idők és tapasztalat által érlelt józanságunk is, mellyet valóban kár volna egyébbel fölcserélni, s mellyet ápolni, mellyre adandó alkalommal figyelmeztetni, nem fogunk megszűnni. Legyen mindenki buzgó hive egyházának, de lakozzék benne gyöngéd figyelem is a máskép hivők irányában. Mi tisztelettel viseltetünk mindenki iránt, ki azon körben, mellybe Isten rendelé, megtevé kötelességeit s időnként felfrissítjük emlékét mindazoknak, kiknek működése áldásteljes volt a közügyre, jött légyen az bármely osztályból s oldalról. Az ez idén elhunyt Szeberényi János az ágostai evangélikusok egyik kerületének volt nagyérdemű superintendense vagyis püspöke. Ha nem is közhasznú működésének, legalább életrajzának főbb töredékei a „Néptanítók könyve" után a következők : Született az 1778-ik év utolsó napján Árvamegyében, Nagyfaluban. Szegény sorsú szülei, a szomszéd falu lelkésze és tanítójától késztetve, Rozsnyóra küldték az ottani gymnasiumba, honnan Késmárkra, Eperjesre s innét Pozsonyba költözött. A tudomány után sóvárgó lelket nem rettenté el czéljától a sok nélkülözés és küzdelem. Némethon egyetemei,különösen az akkoriban legnagyobb hirben állt Jénába jutván, ott részint a sanyarúan megtakarított néhány forinttal, részint egy jó lelkű pozsonyi kereskedő kölcsön nyújtott százával két évet töltött. Visszatérve, a pozsonyi lyceumon egy évig tanított, részint a nyilvános iskolában, részint az említettük kereskedő magánházánál. Innen nyitra szerdahelyi, s három év multával a koczhanóczi (Trencsinmegye) egyházban működvén mint lelkész 9 évig, 1819-ben a szokott próbabeszéd nélkül Selmeczre hivatott. Nem sokára mély tudományossága, szónoklati kitűnősége, és az akkori kényes helyzetben tanúsított ritka lapinalesperesi, főesperesi és a bányakerületi superintendentiai hivatalokra szóbták. 1834-ben a bányakerületi egyházak superintendensévé majdnem egyhangúlag megválasztatván, ezen terhes hivatalt egész 1849-ki február 10-ig viselte, a midőn az idők viszontagságainál fogva lépett le arról. A selmeczi főiskola, mint a bányakerület egyetlen főiskolája, általa s egyedül az ő lankadni nem tudó tevékenysége által alapíttatott, épült s virult fel. A felvidék egyik fő hiányán segítendő, buzgó óhajtása, főbbjeink alapitványai tata, jegyzői Szeberényi Jáno