Vasárnapi Ujság – 1857

1857-03-15 / 11. szám - Izabella királyné. Szilágyi István 85. oldal / Történeti czikkek

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Izabella királyné. Életrajz. Irta SZILÁGYI ISTVÁN. (Vége.) XXVI. Mentül inkább terjedt a boldogtalan ország felett a török ha­talom, egymásután foglalván a dühös had Ferdinánd várait, ma­gyar földön s Erdélyben , annál kegyetlenebbül gazdálkodtak a foglaló sereg vezérei. A dölyfös Castaldo, nem elég, hogy pénzt ve­retett hiúságában „Transilvania capta" felirattal, a­mivel csak a büszke nagyok önérzetét sértette : katonáitól is elvonta a zsoldot, miáltal azokat lázadásra ingelte, önmaga ellen is; mit azután csak nagy bajjal csendesithetett le, 50-et kellvén felakasztatnia, hogy a rend vissza álljon. A széleken Tahi Ferencz, s Zaberdin Mátyás vá­radi püspök, nyakaztatás és jószágkobzásokkal rettenték a lakossá­got a helyett, hogy uzok elvéhez hiven, a sziveket igyekezének vala megnyerni az ügy számára. Szulejmán is vaskövetkezetességgel ra­gaszkodva a Szapolyai háznak fogadott hitéhez, Ferdinánd minden ajánlatait az Izabellával tett kötés megerősítése iránt, állandóan visszautasította (1554), és semmiről hallani sem akart mind­addig, mig a Szapolyai ház Erdélybe vissza nem állíttatik. Immár a török fenyegetéseit beváltani készül; Báthori András vajda előre látólag hivatalát leteszi; Ferdinánd a segedelmet sürgetőknek kijelenti, hogy a németországi elfoglaltatások nem engedik bármi csekélységgel is járulnia az erdélyiek oltalmazásához. Most átlátta az ország, hogy önmegtartásáról önmagának kell gondoskodnia, s a marosvásárhe­lyi értekezletben (1555) komolyan kezde gondolkozni Izabella vis­­szahívásáról. Egyelőre megállapodott abban, hogy ország fővezér­nek Balassa Menyhértet elválasztja, s követeket nevez, egyet Lu­gosra Petrovicshoz, egyet Ferdinándhoz, amazt behívni, ezt a tör­téntekről tudósítani. A szelid lelkű Ferdinánd magatartását e do­logban a történelem egyhangú méltánylattal jegyezé fel: lemondott róla, igényeit tovább sürgetni. De mit kell mondani a hadvezérről, ki, közvetve bár, engedé, hogy ura szent ügye erre jusson? Castal­donak nem volt kedve, Martinuzzitól rablott kincseit embereire költeni, s azok egymásután hagyták oda zászlóikat. Azon 4000 spa­nyol is, saját közvetlen emberei, oda hagyván vezéröket, vissza szök­tek Bécs felé, rablás és gyujtogatással adván mindenütt jelet me­netelöknek. Az embertelen vezér csak­­hamar követte katonái pél­dáját. , , '.";, ,, , XXVII. A vásárhelyi merész és elhatározott lélekkel tett lépést rohanva követték az események. Január 23. (1556) Balassa Tordán ország­gyűlést tart; ott ünnepélyesen kimondatik, melly szerint, tekintvén a másként kikerülhetlen végveszedelmet, az Ország lemond Ferdi­nándról, magának uj fejedelmet választ, János Zsigmondot. Reá két hónapra, Petrovics elválasztatik királyi helytartónak, ki uj fejede­lem bejöveteléig, az ország ügyeit teljes hatalommal kormányozza. A behivásra kinevezett 300 személyli fényes követség, Kendi Fe­renczczel élii, vele lévén Szulejman küldötte is, aug. 8. volt szem­ben Izabellával Lembergben. September 23-án indult meg a ki­rályné kíséretével Munkács felé. A két ország határánál Báthori István fogadta, az, ki később Lengyelország trónjára emeltetett, üdvözölvén Izabellát az egybesereglett nép nevében. A következő állomáson a budai basa követei, s a két Oláhország vajdái várakoz­tak rá, ragyogó diszsereg, s számos főrangú bojároktól környezve. Diadalmenet volt ettől fogva az ut, mellyen átjövének. Huszton Má­ramaros hódolt s a város, a köz örömből csak a vár maradván ki, melly még mindig Ferdinándot uralta. Az erdélyi rendek és ne­messég Petrovic­csal és Balassával élökön Déésig jöttek ki, hon­nan az egyetemes tömeg üdv és szerencse kivánatai között oct. 22. szállott meg Izabella Kolozsvárban, illetvén fejedelmi hintaja előtt Szulejmán aranyszinnel hímzett veres lobogója. A bevonulást sz. Katalin napján követte a beiktató országgyűlés. Ünnepélyesen es­küdött itt meg Izabella az ország szabadságai megtartására; a ren­dek pedig János Zsigmond teljes kora elértéig, 5 évre átadták a kormányt neki, feljogosítván öt javakat, hivatalokat, királyi hata­lommal adományozni, magyaroknak és lengyeleknek (bár ez utób­bit nem épen jó szívvel); átadván egyszersmind királyi háztartására, mivel saját javai török kézen voltanak, a fejérvári püspöki java­dalmakat.­­ Utána nem sokkal Fejérvár, Szamosujvár s Huszt is megadva magokat Izabella vezéreinek, a Szapolyai ház kevés kivé­tellel ismét belépett azon földek birtokába, mellyek a királyné tá­vozása előtt országához tartoztak, — s ekképen a Magyar birodalom kettészakadása teljesen bevégeztetett. :­f ,,. ,. ..• xxviii.­­ 1 A visszaállított Izabellának Fejérváron ujan rendezett háztar­tása, az akkori európai fejedelmi udvarokkal egy szinvonalon állott, s az erdélyi rendek mindent megtőnek, hogy az benn fényes, künn, az az idegen hatalmak előtt is azon­­ fokát bírhassa a tekintélynek, melly egy derék és gazdag, ország fejedelmét­ joggal megilleti. Két országgyűlés,a fejérvári 155­7., s kolozsvári 1558. intézkedett arról, amaz a hazafiak közt viszály kiegyenlítése, ez, uj jövedelem for­rásokul a papi tized egy része s a harminczadok átadása által, hogy az állam és fejedelmi ház, erő mellett, a diszt se nélkülözze. S ha a királyné és Ferdinánd hadvezérei között adták is elő magukat olly­kor kisebbszerű, inkább személyes ellenszenvből származott csa-

Next