Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-22 / 12. szám - Tóth Lőrincz (arczkép) 93. oldal / Élet- s jellemrajzok
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Tóth Lörincz. Egyike azon jeles hazánkfiainak, kik önszorgalmuk és szellemi erejök által emelkedtek a tisztes polgári állás azon fokára, hol a közbecsülésnek és tiszteletnek teszik tárgyait. A szép hangzású nevet, melylyel Tóth Lőrincz bir, sokoldalú képességének és fáradhatlan munkásságának köszönheti. Érdemei ugy az irodalmi, mint a politikai, társadalmi, sőt egyházi téren is el vannak ismerve. Született 1814-ben Komáromban. Iskoláit szülővárosa ref. gymnasiumában kezdé, a pozsonyi akadémiában folytatás a pesti egyetemben végezé. Atyját, ki átalánosan tisztelt ref. lelkész vala, korán elvesztvén, irányadó és vezető nélkül korán kelle azon gondolattal megbarátkoznia, hogy csupán önerejére s munkájára támaszkodhatik. Már 18 éves korában az akkori időkhöz képest jelentékeny szerepet játszott az irodalomban. 20 éves volt, midőn a maga idejében nagy nevezetességre jutott„yloA'£ czimü drámáját irta, mellyet később a magyar akadémia közre is bocsátott, s a vidéki színpadokon nagy tetszéssel adtak. Egy évvel később irta „Ekebontó Borbála" czimü drámáját, melly az akadémia által dicsérettel koszoruztatott s a beérkezett pálya-szinmüvek között a legjobbak közé soroztatott. A drámai téren még a későbbi években is tett szerencsés kísérleteket. — Egymásután jelentek meg „ Vata, Ronow Ágnesz, Atyátlan" czimü drámái; ekkor forditá angolból a ,,Rágalom iskolája" czimü vígjátékot. 1839-ben pedig a szerencse is kedvezett szorgalmának s a 100 aranyból álló akadémiai jutalmat Tóth Lörincz nyeré el „Hunyady Lászlóíe czimü szomorujátékával, melly a nemzeti szinpadon akkor több izben adatott, s melly szerint készité később Egressy Béni is azon ma világhírű szöveget, mellynek zenéjét Erkel Ferencz teremté. Ez időszakban irta azon nagy számú csinos lyrai költeményeit és elbeszéléseit is, mellyeket később „Szívhangok" (1837) és „Uti novellák" (1851) czim alatt összegyűjtve kiadott. A mellett szorgalmas munkatársa volt az akkori legbecsesebb folyóiratoknak, minők voltak : a Regélő, Rajzolatok, Jelenkor és Társalkodó, s a mit legelöl kell vala említeni, a derék Athenaeum Bajza szerkesztése alatt. Még jurátus volt, midőn a m. akadémia levelező tagjává választotta. Azonban a költészet pályáján szép sikerrel haladó ifjút a mindinkább élénkülő politikai mozgalmak más térre vonzották, más irányt adtak hajlamainak s ugy hive, hogy a gyakorlati téren még hasznosabb szolgálatokat fog tehetni hazájának, így találjuk őt egymásután különféle alkalmazásban. Egy időben gróf Károlyi Lajoshoz hivatott meg igazgatósági titoknokká a jeles Klauzál Imre oldala mellé s másfél évig Tótmegyeren lakott a szép angolkert közepén, költői ábrándok s komoly munka között, Bécset Pestet gyakran látogatva s Magyarország jó részét beutazva. — 1837-ben az akkor keletkezett Kisfaludy-társaság jegyzője lett s az maradt 6 évig. 1838-ban a Batthyány-család nevezé ki táblai ügyvédének, s rendesen Pesten, az országgyűlés alatt pedig Pozsonyban lakott. Tapasztalásainak, ismereteinek bővitése végett ekkor tett egy 7 hónapig tartott utazást külföldön, Németországon keresztül [imnmiMinnii Tóth Lörincz.