Vasárnapi Ujság – 1861
1861-01-13 / 2. szám - Szász Gerő. Hogy is volt csak? 14. oldal / Költemények - Pontok Magyarország multjából. Mártonffy Károly 14. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
i 4 felelő hatáskört teremtendenek, szerényen működik. — Legújabb kitüntetése, a melyet a közbizalomtól nyert, hogy Pestmegye közelebbi tisztujitásán Nyáry Pál mellett az első alispáni székre Hajnik Pál is ki volt jelölve, s hogy az árvabizottmány egyik elnökévé lön megválasztva. Hogy is volt csak? Ne csak szóban, ne csak dalban; Ne fáradjunk ki a tettben . . . Imádkozzunk sokszor, gyakran, Hogy az Isten legyen jelen . . . . . . Majd eljön a lombfakadás. Oh, az ég el ne hervassza! — Hogy is volt csak a riadás? „Talpra magyar, hí a haza!" Szász Gerő. Pontok Magyarország múltjából. (Emlékeztetőül költőinknek, művészeinknek.) § (Folytatás.) A rigómezei szerencsétlen ütközet után Hunyady János futás közben törökök fogságába esett, de ebből könnyen kiszabadult, mert a mint a két török az arany keresztet Hunyady nyakában észrevette, s annak birása felett összeveszett, Hunyady ez alkalmat felhasználva, egyik töröknek kardját kiragadja s azt megöli, a másik török ezt látván, elszaladt. * Cilley Ulrik Hunyady Jánost elveszteni igyekezvén, azon ürügy alatt, hogy a király óhajtana vele beszélni, Bécsbe hivatja, gondolván, hogy az útban lesből Hunyadyt legkönnyebben elejtheti. Hunyady a tiszta szándék felett kételkedvén, menedéklevelet kér, melyet, midőn megígértek, Bécs felé indult. Midőn az ország határai felé járna, Ulrik egy Lamberger nevü embert eléje küld, s azt izeni Hunyadynak, hogy siessen, mert a király maga is személyesen eléje lovagol, a menedéklevél is ott van Ulriknál, ki a király kísérői közt van stb. Ment tehát Hunyady Ausztriába egy jó darabig, de miután látná, hogy senki sem jő eléje, gyanújában jobban megerősödvén, megállapodik, kevés idő múlva oda érkezik Ulrik, s azt mondja Hunyadynak , hogy üljön hamar lóra, s menjen vele, mert a király már nem messze, s a menedéklevél is nála van. A cseh Hunyady már most világosan látván, Lambergerhez fordul, s azt mondja : „Barátom, ugye hazudtálEzután Cilleyhez fordul : „Magad eszél te, gonosz, a verembe, melyet nekem ástál, ime kezemben vagy, megölhetnélek, ha királyomhoz való szeretetem s tiszteletem kezemet vissza nem tartóztatná; most menj el, többé szemem elé ne kerülj, mert többször élve el nem bocsátalak." * * * Cilley Ulrik megöletése Belgrádban. Hunyady László testének átvitele Budáról Károlyfehérvárra. Mátyás királynak, feleségével Beatrixel diadalos bevonulása Eggenburgban 1486-ban. * * * Midőn Mátyás Németujhelyt ostromolván, a táborba érkezett hozzá a török követ; Mátyás odavitte, hol a nyilak legsűrűbben repültek, s ott kérdezte meg követsége tárgyát, s ugyanott adott neki feleletet is, de a török követ féltében mindent elfelejtett, s urának semmi választ nem tudott vinni. Isthvánffy azt mondja, hogy midőn II. Ulászló 1515-ben Lajos és Anna gyermekeivel Maximiliánhoz Bécsbe ment avégből, hogy gyermekeik közt házassági kötéseket eszközölhessen, a kísérők közt volt Perényi Imre nádor is; ez utóbbi azonban betegsége miatt Pozsonyban visszamaradt. Ulászló Maximiliánnal oly egyezségre lépett, hogy ha Lajos örökös nélkül halna meg, a magyar korona Maximiliánnak azon utódjára szálljon, ki Annától fog származni stb. Midőn ezen egyezséget Perényi Pozsonyban meghallotta, lábfájás miatt nem járhatván,szekérbe ült,s Pozsony utczáin magát fel s alá hordoztatván, ezen egyezségnek, mint az ország szabad választását veszélyeztetőnek, hivatalos állásánál fogva ellentmondott. .IJ . 1493-ban horvát- és tótországi bán Derencsényi Imre volt, ekkor történt, hogy Jakub basa 10 ezer lovassággal Karnioliába prédálni berontott. Midőn már foglyokkal s prédával rakottan visszatérve, Modrus környékén pihenni letelepedett, Imre bán a veszélyt tartományáról elháritandó, Frangepán Bernát, János és Miklóssal egyesülten egy kis sereget, mely nagyrészt gyalogságból állott, összevonván, a basa ellen indult. Jakab igen kérte Imrét, hogy miután ő nem az Imre gondviselésére bízott tartományban prédált, engedné őt sértetlenül elmenni stb. Imre hajlandó lett volna e kérésre reáállani, mert látta előre, hogy gyülevész népével, főleg lovasság hiányában, a törököknél sokkal gyengébb, s ütközés esetében a vereséget bizonyosnak hitte, azért is a haditanácsban azt javasolta, hogy húzódjanak Modrusvár alá, hova,ha veszedelem érné őket, bevonulhatnak. Frangepán Bernát ezen okos tanácsnak elleneszegült, s azzal fenyegetőzött, hogy ha Imre a törököt e sok prédával szabadon elmenni engedi, ő Imrét a király előtt mint kötelességét mulaatót bevádolandja. A többi hadnagyok is kérték Imrét, hogy bizzék vitézségükben, s a törököt támadja meg. Imre ezeken felháborodván, viszonzá, hogy a miket ő mondott, korántsem a maga, hanem a kezére bizott népség megmentése tekintetéből mondá, ámde ha oly nagy kedvük van az ütközethez, próbáljanak szerencsét, ő kötelességét majd teljesíteni fogja s hiszi, hogy félénkséggel őt senki sem fogja vádolhatni. Mig a magyarok ilyképen vitatkoztak, hirül hozzák, hogy a törökök hadirendben támadólag közelednek. Imre rendbeszedvén népét, a törökökkel összecsap, sokáig kétes eredménynyel folyt a csata, mig Jakab basa uj, pihent csapatokat küldvén a harcztérre, fáradt népébe uj bátorságot önt. Imre ezt látva, fenhangon szólitja meg Frangepán Bernátot, hogy ki a harcz javalója volt, most mutassa meg, hogy győzedelmet is tud szerezni. Bernát mindaddig keményen is harczolt, míg öccse János el nem esett, ezt látva, népei megfélemlettek, s Bernáttal együtt futásnak indultak. Eleget tartóztatta őket Imre, de haszontalan. Látván a bán a végveszélyt, a tartalék-lovasságot maga mellé vévén, a legsűrűbb ellenség sorai közé rohan, s köztük nagy vérontást eszközöl, mindaddig, mig lova agyonszuratva alatta összerogyik, ő gyalog is keményen harczol, harcz közben kardja markolatából kitörik, s a fegyvertelent, és sok sebtől lankadtat a törökök körülveszik, s élve elfogják. Imrének testvére és egyetlen fia, kik a harczban szintén jelen voltak, látva Imre veszedelmét, szabadítására sietnek, de a törökök által körbefogatva, mindketten Imre szeme láttára elesnek. Imrét hátrakötözött kezekkel Frangepán Miklós s egyéb előkelő foglyokkal a basa elé vezetik, ki is azzal keserítette Imre szomorú sorsát, hogy vacsorakor az ő elesett fiának fejét Imre elé az asztalra tétette. Midőn Konstantinápolyba Bajazet császár elé vitték Imrét, azelőtt is mord, haragos ábrázatot mutatott, Bajazet azonban tűrhető fogságban . Ismét — ismét lábra kapunk, Kezdünk járni, habár mászva. Szük ugyan még telkünk, kapunk, S nem értünk még be a házba. — De, a tűzhely mosolyog már, És hivogat , hogy csak menjünk . . — Hogy is volt csak az a zsoltár? „Erős vár a mi Istenünk!" Mennénk is, de félünk tőle : Nyakunkba hull az ősi ház : Fala itt-ott be van dőlve. — S az ajtónál farkas vigyáz . . . Mikor lesz e vad megfojtva, Mely a gazdát annyit marta . . . ? — Hogy is volt csak az a nóta? „Rég veri már a magyart a . . .!" Hogy ki veri, minek mondjam? Tudja azt már minden ember . A csárdában és templomban Arról szólnak , ki minket ver; Ezt susogják az emlékek, Mivel a vész el nem sodort . . . — Hogy is volt csak az az ének? , Hogy itt hajdan szebb élet volt!" De, visszatér a mult újra, A jó fája gyökeret ver : Magas lesz, mint az ég utja, S gyökere mély, mint a tenger. — Árnyékot ad egy nagy népnek, Mely hiszen a küldetésben . . . — Hogy is volt csak az az ének? „Megint úgy lesz, mint volt régen!" Ámde, előbb ültessük el A csemetét nagy vigyázva; Vegyük körül őrtüzekkel, Hogy az ellen ne nyirbálja. — Mondjunk reá imádságot; És szokjunk a küzdelemhez . . . — Hogy is volt csak? Szól a látnok: „Magyarország nem volt, de lesz!" Magyarország, Magyarország, Fájdalomnak szent tanyája! Rosz emberek mindig szóltak : S most a világ bámul rája. — Te léssz ismét a mi nagy fánk, Melyet őrzünk hiven, szentül . . . Hogy is volt csak a miatyánk? „Hazádnak rendületlenül . . .!"