Vasárnapi Ujság – 1861
1861-06-30 / 26. szám - Bodola Sámuel erdélyi ref. püspök 26. szám / Arczképek, Hazaiak - Bodola Sámuel erdélyi refor. püspök (arczkép) 301. oldal / Élet- s jellemrajzok - Revistye váromladéka 26. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A főrendek tanácskozási terme a kereskedelmi testület házában 26. szám / Vegyes képek
A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben l'/a iven jelenik meg. Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 3. szám) bérmentve utasitandó. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Bodola Sámuel, erdélyi reform, püspök, testvérhazánk Erdély, becsületben és köztiszteletben megőszült helvét hitvallású püspökének képét veszik ezúttal olvasóink, azon férfiúét, kinek 7 tizedre terjedő munkás életfolyamát rendületlen vallásos hit, apostoli buzgóság, catói szigor és magyar nyiltság jellemzik. Életének legnagyobb részét tanári hivatalban töltvén, érdemei e téren legfényesebbek, s a kik tanitványai voltak, bevallják, hogy tanmodora bibliai egyszerűséggel, nagy könnyűséggel és tisztasággal párosult. A kedvező eredményről tanúskodik Erdély ref. papságának képzettsége, melynek nagy részét ő nevelte pappá. Az erdélyi reformált egyház mostani legfőbb tisztviselője, Zágoni Bodola Sámuel született 1790-ben december 10-én Erdélyben Székely-Udvarhely városában. Édesatyját, ki az ottani ref. kollégiumban a bölcsészet és számtan rendes tanára volt, már 6 éves korában elvesztvén, szerető anyja egyedüli gondjaira maradt. Tanulását 1803-ig a sz.-udvarhelyi, azután atyai nagybátyja, enyedi tanár és később az erdélyi ref. egyház felejthetlen emlékű derék püspöke, Bodola János, gondviselése alatt, a n.-enyedi ref. kollégiumban kitűnő sikerrel folytatá, s ez utolsóban be is végzé. 1814-ben a göttingai egyetembe ment, hol több erdélyi ismerősén és barátján kivül Magyarhonból Péczeli József későbbi debreczeni tanár, Szoboszlai Pap István püspök s több jeles társaságában folytatá tanulmányait. Hazatérte után 1816. tavaszán Kolozsvárit özv. B. Dániel Istvánné, és gr. Toldalagi Lászlóné udvarukban kezdé meg hirdetni az Ur igéjét; innen a következő évben Héderfájára vitetett, s az 1817. Déván tartott zsinat alkalmával felszenteltetvén, már a következő 1818. év nyara mint a virágzó m.-vásárhelyi egyház fényes állomásu papját üdvözlé. Ekkor örökre bucsut mond a csendes falusi lakának, a szép ismeretü jeles szilárd jellemű férfit innen a tettek terére szólitá végzete. Alig két év múlva 1820-ban már mint sz.-udvarhelyi theologiai tanárt példás szigorú igazságossággal látjuk ostorozni a fiatalság tétlenségét, s másrészről erős kezekkel zabolázni a kicsapongó szellem szilaj tombolásait, lassan lassan a humanismus elveivel és a tudományok megkedveltetésével nemesebb irányba vezeté azt és igyekezetét siker koronázá. Jó útra vezeté a jóra való, de roszul indult ifjúi hevet. Udvarhelyi tanársága idejét ma is mint időszakot emlitik, melyben a mindig nemesebb irányú törekvés, haladás és virágzás alapja vettetett meg. 1833-ban udvarhelyi tanárságát a m.-vásárhelyivel cserélte fel. Itt szintén hű maradt elveihez, kérlelhetlen szigorral és nemes buzditással munkája az ifjúság javán. 1836-ban az erdélyi egyházi főtanács méltányolva érdemeit,a N.Baczonban tartott zsinaton a ref. egyház közfőjegyzőjének választá, a püspöki hivatalra lépett Antal János helyébe. Az 1841-ik évben az egyháztanács uj jelét adá méltánylatának, midőn Bodola Sámuelt a jeles n.-enyedi ref. kollégiumba tevé át a theologia tanárának. Itt hasonlag az ifjúság czélszerü nevelése volt vezérelve, s az ellene és rendszere ellen itt-ott feltornyosuló hullámok mint rendithetlen szirten megtörtek rajta. 1848-ig működött itt fáradhatlan kitartás és buzgósággal, midőn e gyászemlékü év lángostora elpattanva a n.enyedi kollégium és a város felett, több tanár polgártársaival vándorbotot véve kezébe, Kolozsvárra menekült családjával, áldozatul hagyván minden addigi szerzeményét. 1849-ben Kolozsvárról M.-Vásárhelyre vándorolt mint „honában hontalan," mig a következő év őszén a főegyház-tanács rendeletéből, — mivel a n.enyedi kollégium lángok martaléka lett, s ott tanitásról szó sem lehete — másodszor vevé át a vásárhelyi tanárságot. Itt ismét a theologiát tanitá. 1854-ben a zilahi közzsinat határozata folytán a theologiának eddig négy kollégiumban tanitása egy helyre öszpontosittatván, az ideiglenesen Kolozsvárit székelő n.enyedi papnöveldében a theologiát tanitotta és tanitja jelenleg is, vivén egyszersmind az 1852-ben reábízott püspöki»—] hivatalt is, melyben előde, a tes$eifj|i és BODOLA SAMUEL